Dúlával, masszázzsal, szabad mozgással mennyire fájdalmas a vajúdás? Tényleg elviselhetetlen fájdalomra készüljek?

Ne riogassátok már szegény kérdezőt, fölösleges... Minden szülés más, nem kell elhitetni vele, hogy ez szükségszerűen ekkora horror.

Elárulom, én pont az ilyen fórumozók miatt úgy jártam, hogy alig akartam bemenni a kórházba, mert a fájásaim teljesen kibírhatóak voltak, így biztos voltam benne, hogy csak jóslók. Aztán a család rábeszélt, hogy legfeljebb futunk egy fölösleges kört. Négy órával később kint volt a gyerek.

"Ne riogassátok már szegény kérdezőt, fölösleges... "

Mi riogatás van abban, ha valaki leírja a SAJÁT tapasztalatait? Te magad írod, hogy minden szülés más.

Ha én horrornak, a férjem pedig mészárszéknek élte meg (majdnem ottmaradtam).. attól még neked lehetett pozitív szülésélményed.

11. Ok, igazad van, neked ilyen volt a szülésed. De ez a szülések 1-2%-ára jellemző, ezzel szemben itt kb. 70%-ban csak ezt kapta a kérdező. Tudom, akinek valami miatt nagyon rossz volt, szükségszerűen igyekszik kiírni magából, de azért lehetnétek kicsit együttérzőbbek is. Amúgy meg nem kell olyan szavakat használni, mint majd meghaltam, meg mészárszék. Elég volna annyi is, hogy: ,,Komplikáció lépett fel a szülés során, nekem sokkal jobban fájt, mint számítottam rá, az érzéstelenítő nem hatott, nekem és a férjemnek is rossz emlékként maradt meg. De ne ijedj meg, ez nem gyakori, a legtöbben szép élményként gondolnak rá."

Kérdező, nekem normálisszülésem volt, fájt, de ki lehetett bírni. A szobában megismert nőknek szintén, kivéve egy császáros kismamát, neki az első napja elég nehéz volt, utána már elvolt ő is. Ami segít, hogy ez nem egy ,,értelmetlen" fájdalom, mint egy fogfájás, mert tudod, hogy a végén ott lesz a jutalom, a gyereked. :)

"mennyire empatikus megnyilvánulás "

Akkor nem lenne empatikus, ha ismeretlenül odamennék minden kismamához, akit meglátnék és rájuk zúdítanám kérés nélkül, hogy "figyelj, nem tudod, hogy még mi vár rád, de én elmondom, velem hogy volt!".

Te kérdeztél, én válaszoltam.

Most az mennyire lenne jó, ha mindenkitől azt hallanád, hogy "semmi az egész, fáj ugyan, de nem vészes és rögtön el is felejted, ahogy meglátod azt a gyönyörű rózsaszín (lila) csomagot...", majd egészen mást tapasztalnál és azt hinnéd, hogy valami óriási baj van, hisz nem fájhat ennyire, ha másnak se fájt?

Én abban hiszek, hogy készülj a legrosszabbra, és akkor csak kellemesen csalódhatsz.

Egyébként nekem mindenki azzal jött, amire te vártál, hogy "á, nem vészes... de várj csak míg belövell a melled, NA AZ a durva", erre a tejbelövellést meg se éreztem, és úgy szoptattam, hogy soha egyszer se gyulladt be, nem repedezett ki...stb.