Dúlával, masszázzsal, szabad mozgással mennyire fájdalmas a vajúdás? Tényleg elviselhetetlen fájdalomra készüljek?

Pont ugyanannyira mint nélküle. Nem, nem gondoltam, hogy bele fogok halni. Fajdalomba önmagában Igen ritkán halnak bele. Nekem a szülési fajdalomnal sokkal rosszabb volt, amikor elszakadt egy izom a hatamban.

Nekem nem volt dulam, nem is masszírozott senki. Az első két órában egyedül vajúdtam egy kórteremben, nem gondoltam arra, hogy belehalok. Utána fél órát WC-n töltöttem (beöntés miatt), aztán egy negyed órát a folyosón, mert nem voltam hajlandó bemenni a saját orvosom és ferjem nélkül bemenni a szülőszobára, ott még anyós vicceket meséltem. Az utolsó fél órát fekve kellett töltenem, akkor arra gondoltam csak megállás nélkül, hogy odapisilek, végig ezt magyaráztam. A kitolás alatt féltem attól, hogy meghalok, mert úgy éreztem, hogy ketté szakadok a gerincem mentén. De szerencsére 10 perc volt csak a kitolás, így mire belelovalltam magam abba, hogy meghalok, már vége is lett. A férjem váltig állítja, hogy végig mondta az orvosom, hogy minden rendben van, szuperul haladunk, nem szakadok sehol, semmi baj nincs, ne pánikoljak, semmit nem hallottam. Összeségében sokkal kevésbé fájt mint gondoltam. Abszolút kibírható volt, ha tudom, hogy ennyi, akkor nem rettegem végig a terhességet, de hát előre nem tudja az ember, hogy mi lesz.

Rengetegen túlélték már, nem kell aggódni. Én 8 órányi kétperces fájásnál, már gondoltam, hogy most már szedjék ki belőlem, akármi van, mert nem bírom tovább. Szerencsére akkor már az anesztesre vártunk a császárhoz. De azt akkor sem éreztem, hogy meghalok a fájdalomtól. De fájt, persze.

nekem a vajúdás vot kegyetlen, éreztem a "belehalok"-ot, valszeg átlépte a fájdalomküszöböm, mert onnanstól viszont semmit nem éreztem tovább. a kitolás meg se kottyant, azt is allig bírtam beazonosítani, hogy jön e a méhösszehúzódás amikor nyomni kell, egy halvány mensziszerű görcs volt. amikor nyomtam, azt is fejből csináltam, mert azt se éreztem, hogy nyomok e vagy nem csak úgy tettem.

*én úgy voltam vele utólag, hogy jobban rápánikoltam, mint ami igazából. és ha tudom, hogy "csak" ennyi és kikapcsol az agyam és ott se vagyok igazából, akkor nem aggódtam volna előre és ki voltam azon hogy ez nekem miért nem mondta senki.

igen. van egy fájdalomhatár. ezt balesetet elszenvedetteknél is megesik. ha nem bírja a szervezet elviselni az agya kikapcsolja a fájdalomérzetet, persze balesetnél ez eszméletvesztéssel is járhat, de szülésnél eszednél vagy. 2 fájdalom között mindig megtalálnak valamivel, hogy írd alá hol ezt hol azt..