Van nagyobb teljesítményetek, mint világra hozni egy kisbabát?

A szülés számomra nem volt kihívás, a gyerek elindult én meg sodródtam vele, én követtem a testem, nem volt más választásom. Önkontroll nem volt, a kiabálás nem esett volna jól, nem tudom mi mást kellene ilyenkor kontrolállni. Az egész szülést nem lehet kontroll alatt tartani, vagy tágulsz vagy nem, vagy megreped a buropk vagy nem, vagy van fájásgyengeség vagy nincs, vagy van műtét vagy nincs, ezek nem rajtam múlnak, nem értem hogy jön ide a teljesítmény, a kihívás.

Egyébként én nem éreztem a szavaidból a császár megvetését vagy bármi ilyesmit. Nekem csak furi, hogy egy elvégzett feladatként élted meg a szülést (pozitív értelemben), persze szíved joga, csak nekem furi, ennyi :)

Az államvizsgámra én is büszke vagyok, de a munkámra is, mert nehéz és nagy kitartást igényel.

Arra is büszke vagyok, hogy egy tökéletes apukát választottam férjemül :)

Igenis büszke vagyok rá hogy végigcsináltam, és nem törtem azon a fejem hogy fizessek a császárért mint néhány kismama...(persze itt nem azokra gondolok akiknek nincs más választásuk) Csak azt nem tudom, hogy az ilyenek mit képzelnek, a gyereknevelés talán könnyebb???

És még büszke vagyok sok más dologra is az életben.

A kérdező pedig szerintem itt nem csak pusztán a szülésre gondol, hanem magára a szülővé vállásra.

Aki ezt a kérdést nem tudja megfelelően értelmezni, annak pedig szerintem kár itt írogatnia.

Tisztességet felnőttet nevelni belőlük, na az teljeseítmény. Hatalmas felelősség egy emberpalántából kevésbé önző, tiszteletet tudó, szorgalmas,..... embert nevelni.

Ezt a kérdésedet 15-20 év múlva tedd fel szerintem.