Akik császárral szültek, tényleg olyan rossz a felépülés szülés után mint ahogy azt egyesek mondják?

Az biztos, hogy a felkelés sokat segít. Nekem nem volt császárom, a múlt héten szültem természetes úton, de a szobában volt egy császáros kismama. Reggel egy órát zokogott a fájdalomtól, meg se tudott moccanni. Kapott fájdalomcsillapítót, attól elaludt, aztán szerencsére jöttek a látogatói, akik kiimádkozták az ágyból. Ekkor hozták be a babáját is, ettől kezdve egy fokkal jobban volt szegény. Ez alapján azt mondom, a műtét után, amint felkelhetsz, legyen ott veled valaki, aki odahozza a babát, aki rá tud venni arra, hogy felkelj, kicsit meg tud vigasztalni, mert rajta azt láttam, hogy ez lendítette át a holtponton.

Szép szülést kívánok neked!

Először bántam a természetes folyamatok, érzések, fájdalmak kihagyását, progis császárra írtak ki engem is, mert csücsült.

Aztán úgy gondoltam, a kutya sem bánja azta asok órás vajúdást, hamar meglesz a kicsim, láthatom, jól van, MILYEN, minden rendben van? Hamar meglettünk ő is és én is.

Készítettem magunkról egy szelfit, az első rámfekvéséről... Mikor a nővérke odaadta nekem (feküdtem ugye), esküszöm, egy pillanatra a határozottan szemembe nézett, miközben ott lógott a kezek között, mint egy falat kisnyúl, a fenekén meg a hatalmas pelus, mint a Vízipóknak.

Az első csaszi jobban fájt nekem, mert talán többet mozogtam, mint a 2. előtt, akkor már baba mellett. Nem fogható semmihez, fáj éleskén, meg tompa nyomással görcsölve is, főleg szopiztatás közben, annak hatására ugye hormonálisan (és érezhetően) összébb megy a méhed.

A varratszedést meg sem érezni, mert a külső varratzsinór egy damilszerű, sima felületű anyag, hanyag hullámban ívelődik a bőrödben, tulképp fájdalommentesen ki lehet húzni. Szülés után egy héttel már felporszívóztam az alsó és felső szintünket, és élveztem a szabad mozgást, immár kisebb hassal.

A műtét maga számomra borzasztó volt, de valószínű, ha felkészülhetek (és nem totálisan a természetes szülésre készülök) ill. előtte nem vajúdok 12 órát, akkor nem lett volna olyan vészes. Nem fájt, de a katéterezés, érzéstelenítés, a totális kiszolgáltatottság a beteghordóknak, altatóorvosnak stb - ezek nagyon rosszak voltak.

8-körül műtöttek, aznap éjszakát majdnem végigremegtem, nem tudtam, hogy fázok-e vagy mi van, egyszerűen sokkos állapotban voltam. Emiatt a babával is nehezebben tudtam kapcsolatot teremteni, meg hát alapjában azért is, mert nem tudtam megmozdulni (alulról, fölülről meg nem szabadott) 2 cső lógott belőlem, kócos, izzadt, büdös és meztelen voltam, és egy teljesen ismeretlen kis pici lényt kellett volna onnan fekvő helyzetemből ellátnom, szoptatnom hirtelenjébe...

Pénteken műtöttek, vasárnap reggel tudtam felkelni az ágyból úgy, hogy nem ájultam el, és "rendesen" meg tudtam mosakodni, de ez még akkor is csak annyit jelentett, hogy szivaccsal nagyon óvatosan felülről, alulról a nővérke lemosott, tiszta lepedőt tett alám. Felkelni elég nehéz, csak nagyon lassan megy, közben fogja az ember a hasát, mert fája a vágás, és a bőr ki van nyúlva, ezért a méhed, beleid előreesnek, amikor felkelsz, járás közben is fogni kell, úgy jobb egy kicsit. A vérzés csak úgy ment alám ez alatt az idő alatt, nagyon kellemetlen volt...(A nővérek mindent megtettek, nagyon kedvesek voltak, miattuk soha nem éreztem kellemetlenül magam) Napi egyszer ököllel végignyomkodják a hasadat, mivel nem tudsz felkelni kell a mozgás a szerveknek, hogy visszálljon belül a rend. Ezt nekem úgy csinálták, hogy inkább nem is szóltak előre, ne tudjak ellenkezni, inkább, mint a sebtapaszletépést hirtelen. Olyan szobában voltam, ahol más nőgyógyászati műtöttek voltak, méhen kívüli terhesség, mellrákkal műtött néni, ilyesmi, de a baba is ott volt velem, mikor már fel tudtam kelni.

A tanácsok:

Készülj fel lélekben ezekre a kellemetlenségekre a jobb félni, mint megijedni elv alapján, kérdezz az orvosodtól, hogy mi hogy lesz és fogadd el ezeket.

A babával kapcsolatban:

Ilyenkor nehezebben indul be a szoptatás, ez azt jelenti, hogy ha a 2. napot (valószínű) végig sírja, mert éhes, az nem azt jelenti, hogy el kell fogadnod a tápot. Én elfogadtam, de mára látom, hogy nem kellett volna, még akkor sem, ha a sárgulással fenyegetnek, meg hogy felsírja az egész osztályt. Nagyon fáradt leszel, semmi másra nem vágysz majd, csak alvásra, de érdemes ezt az időszakot végigszoptatni (tényleg 15-30 percenként). Kérj segítséget, kérd meg a nővéreket, hogy segítsenek fejni, ezzel beindítani a tejet. Vagy vigyél kézi mellszívót, és azzal fejjél akkor is, ha semmi nem jön. (7-7, 4-4, 3-3,1-1 percig váltogatva - ez egy jó módszer) Fenyeget az az ördögi kör, hogyha a baba nem alszik, mert éhes, te sem fogsz, sőt, akkor aludni sem tudsz és akkor még kevesebb tej termelődik... Ez egy ördögi kör, még nem jöttem rá, hogy a köv. gyerekemnél hogyan kellene megtörni, de fogok beszélni előre szoptatási tanácsadóval.

Mi újság Veled kedves Kérdező?

Nem fordult még be? Talán már napokkal a szülés előtt lehetsz :) Vagy után?

Én is írnék néhány jó tanácsot:

Természetes szülésre készültem, de nonreaktív nst miatt oxitocin terhelésre küldtek, s 6,5 órás, teljesen tűrhető vajúdás után fájásgyengeség, előreesett kéz és a tágulás hiánya miatt császárra "ítéltek". Utólag nagyon jól tették, mert a kisfiam nyakán már 2* körbetekeredett addigra a köldökzsinór. :(

A legrosszabb a kiszolgáltatottság volt: miután a gerincbe megkaptam a szurit, végem lett: pakoltak ide-oda, mint egy sonkát. Aztán ecsetelni kezdtek, amitől megijedtem, mert éreztem. De csak azt hittem. Belecsíptek a lábamba, hasamba, semmi. Csak azt érzed, hogy "rángatnak". Közben nekem kocogott a fogam, be voltam tojva, de amikor hallottam a kisfiam sírását, megnyugodtam.

Utána volt a legfélelmetesebb, mert olyan érzésem volt a kimosáskor, mintha kibeleztek volna. Ezt tudtam a legnehezebben feldolgozni.

Aztán engem elvittek az őrzőbe, ahol 12 órás megfigyelés alatt voltam. A kisfiamat 10 óra után hozták oda szopizni.Az nagyon jól esett.

Nagyon kellemetlen a remegés és a fázás a műtét után, de nem tudsz ellene tenni semmit.

Nálunk 12 óra után kiveszik a katétert, s ha tetszik, ha nem, ki kell menni pisilni, s a nővér áll az ajtóban, s figyeli, valóban csorog-e. :( Nem is értem, más hogy tehette meg, hogy napokkal később kelt fel.

Na ez extragáz. Ha teheted, feltétlen vigyél be magaddal szőlőcukrot, mert az segíthet ennél az első falállásnál, ugyanis a béke s. alatt lesz a vérnyomásod!!! Nálam ez kimaradt, így 3szor indultam el az ágyról, mire azt mondtam, talán nem ájulok el a mosdóig.

Valóban nagyon fáj: fáj a köhögés, tüsszentés, nevetés, még talán a levegővétel is. Na és a szopi, amikor a méhed húzódik...

De!!!! Erőt kell venni magadon, s többször felállni, sétálgatni, mozogni, mert könnyebben felépülsz. 3. napon én mondhatni totál jól voltam.

A császár utólag fáj, de biztos brutál a szülés is, ami meg a vajúdás és a kitolás miatt szintén nem irigyelhető... Én 3 hetes vagyok, most is természetes szülésre készülök, de nagyon be vagyok rezelve...