Akik félnek a hüvelyi szüléstől, és ezért császárt kérnek, mitől félnek pontosan?

Elöre leszögezem, én mindkét módon szültem (a császár orvosi indok miatt), mindkettönek van elönye meg hátránya is.

A hüvelyi szüléstöl soka azért félnek, mert egyrészt nem tudják elképzelni, hogy ott kifér a baba, másrészt rengeteg rémtörténetet terjesz a legtöbb már szült nö, hogy milyen borzalmas, mennyir szakadt, stb - aminek a fele sem igaz, a legtöbb mese anatómiaialag is lehetetlen.

Emellett a szülés után idöbe telik, mire a hüvely rendbejön, és addig a szex igen kellemetlen/fájdalmas lehet - viszont ilyenkor nem mernek az orvostól kérni segítséget, mert szégyellik neki megemlíteni ezt a témát. (Pedig az orvos tud adni olyan krémet, ami csökkenti/megszünteti a fájdalmat - tapasztalat)

Sajnos Magyarországon a legtöbb nö szerint csak az "szült meg" egy gyereket, aki a lehetö legborzalmasabb rémtörténeteket meséli, aki szerint aránylag símán, nem túl nagy fájdalommal eset túl rajta, az "nem is tudja, mi a szülés"!

Emellett a mo-i orvosok is igen drasztikusak a szüléskor - a babát "segítenek" kinyomni, azaz teljes erövel belefekszenek/rátérdelnek a kismama hasára és erövel kinyomják belöle a gyereket. Ez azonban nem segítség, a természetes szülési folyamatnak ellentmond, és semmivel sem lesz könnyebben meg a baba, csak a nönek lesz nagyobb trauma. (Nyugaton - meg minden fejlett helyen - ezsébe sem jutna egyetlen orvosnak/szülésznönek ilyen, ott megvárják, amíg a folyamat a természetes tempóban zajlik le)

Amíg nőktől is olvasok fórumokon olyan hozzászólásokat, hogy aki nem császárral szül, az ne csodálkozzon, hogy elhagyja a férje, mert már csak harangozni lehet benne, addig nincs mit csodálkozni. :o A nők iszonyat kegyetlenek tudnak lenni egymással arc és név nélkül, ijesztgetik egymást a szülési történetekkel, szinte nem is vagy ember egy-egy kismamás topikban, ha nem repedtél fenékig és vajúdtál 72 órát - legalább elmondásod szerint. Persze ennek ellenére mind imádta a terhességet, és tökéletesen is néz ki utána. Ha feljön, hogy striás lett a hasad, akkor is biztos te vagy a hibás, mert nem kented olyan jól, mint ő, akinek bezzeg olyan, mint kamaszkorában. A cicije minden fórumozó anyukának nulla ceruzás és peckes, ha neked nem az, szarul szoptattál. Minden nő végig élvezte a terhesség minden pillanatát, szexistennő volt 9 hónapig, és azt se tudta, mi a fáradtság, hiszen a lakás is mindig ragyogott. Ha nálad nem, akkor szaranya vagy.

Ezek után ne félne egy első szülő kismama, amikor ő szarul van, amikor neki nincs ereje takarítani a folyamatos hányingere mellett, amikor neki a 20. héten már striás a hasa, pedig keni napi kétszer? Ha mindent ennyivel szarabbul csinál a szuperanyáknál, és ők mégis ilyen kemény szülésen vannak túl, akkor vele mi lesz? Hát nem csoda, hogy megijed a szerencsétlen... És akkor még ott annak a réme is, hogy a férje elhagyja, mert a puncija is tönkremegy, hát akkor nem lát más utat, csak a császárt.

Kicsit kisarkítva, de szerintem nagyrészt ez az oka.

Az eddigiek nagyrészt helytállóak, viszont egy nagyon fontos dolgot nem tud a legtöbb nö.

NEM a szüléstöl lesz tág a hüvelye, hanem attól, hogy a hüvelyfal izmai nem "edzettek", túl lazák. Minden nönek nagyon fontos lenne már serdülökorban az intimtornát megtanulni és rendszeresen végezni. (Az intimotrna nem egyenlö valamiféle szexpraktikával, hanem a hüvely és a medencefenék izmainak rendszeres edzésével, karbantartásával.) Nagyon sok fiatal nönek már az elsö szex elött elkezd ellustulni ez a területe (pl tornázás, sport közben levegö megy a hüvelybe) de ezzel nem foglalkozik senki és nem is beszél róla senki, vagy - tudatlanságból - azt mondják, hogy ez soknál van így.

Pedig ez az elsö figyelmeztetö jel, csak jóformán senki nem veszi figyelembe.

A terhesség alatt és után is lehet folytatni az intimtornát, illetve aki nem csinálta korábban, az bármikor elkezdheti. Ezzel nem lehetne elözni nemcsak a tág hüvelyt - mert az ugyan a szex szempontjából problémás, de önmagában nem betegség -, hanem az ebböl kifejlödö aranyeret, hólyag- és végbélsérvet, méhelöreesést is, illetve akiknél ezek kialakultak, ott is igen sokat lehetne rajtuk segíteni.

Sajnos a legtöbb orvos egyböl mütéti "megoldást" javasol, tényleges eredmény nélkül, ugyanis azzal csak a tüneteket lehet átmenetileg megszüntetni, az okot nem. Erre az intimtorna alkalmas.

Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy minden nö megtanulja ezt a módszert, mert nemcsak jobb szex lesz a végeredmény, hanem sokkal egészségesebb nö is.

Én több mindentől féltem.

Gyerekkoromban volt egy balesetem, ami miatt a hüvelyfalam, gátam és végbelem sérült, össze kellett varrni. A műtéti előkészítés, vizsgálatok stb egy horror volt főleg kisgyerekként. Sokáig fájt is ez a terület. Így én amitől féltem a hüvelyi szüléssel kapcsolatban és amit mondott rá az orvosom/szülésznőm:

1. Ott feküdni teljesen kiszolgáltatva, miközben boldog-boldogtalan nézheti az eseményeket, annak ellenére, hogy nagyon szégyellős vagyok. - A szülésznőm megígérte, hogy nem enged be senkit, ha nincs baj, csak a dokimat, a csecsemősnővért és a férjemet, és habár oktató kórház a kórházunk, lehet kérni, hogy ne legyen bent tanuló, így őket is távol tartotta tőlem. Az orvosom is kezeskedett, hogy egy túlbúzgó kollégája sem fog bekukkantani, rásegíteni a folyamatokra.

2. Szanaszét repedek és soha többé nem lesz olyan mint korábban. Ettől féltem egyrészt azért, mert minden második szüléstörténetben külön kihangsúlyozzák, hogy az anyuka fenékig/combközépig/nyakáig/Makóig stb repedt, másrészt pedig logikusnak tűnt, hogy a régi heg könnyebben reped. - Azzal nyugtatott a dokim, hogy az ilyen súlyos repedés ritka, és legtöbbször vagy a nem törődömség vagy az erőltetett/gyorsított szülés okozza vagy mindkettő, de oda fog figyelni. A heget ellenőrizte, és mivel sok idő telt el, nem volt túl nagy rizikótényező, a testem tette a dolgát az eltelt 20 év alatt, de abban maradtunk, hogy 99%, hogy lesz gátmetszés, habár az orvosom a kórházban elsőként alkalmazott gátvédelmet, és pártolja is nagyon.

3. A gátmetszéstől, gátvarrástól és a varratszedéstől is féltem. Ennek oka, hogy gyerekként sok idő telt el, amíg elaltattak (nem volt doki, aztán altatócucc, meg szerencsételenkedtek is), így sok mindent éreztem, a varratszedésnél pedig egy bunkó hentesnőt fogtam ki, már bocsánat a kifejezésért, de jobb szó nincs arra a nőszemélyre. Ordítozott, lefogatott, és úgy kereste a varratokat mintha egy darab szemét lennék. Emelett féltem attól is, hogy sokszor mesélik, hogy a varrás fájdalmasabb mint a szülés maga stb. - Én ezt is elmondtam az orvosomnak, aki megnyugtatott, hogy ad érzéstelenítőt, és figyel rá, hogy hasson, elmutogatta, lerajzolta, hogy hogyan fog történni a vágás, érzéstelenítés, varrás és bármi van, fáj, szólhatok nyugodtan.

Számtalan oka lehet egy súlyos szorongásnak, fóbiás félelemnek. Kiemelenedő ok a traumatizált háttér, pl bántalmazott nő esetében. Ebben az esetben még a hosszas terápia sem segít mindig. Vannak téves hiedelmek a szüléssel kapcsolatban. ILyenkor jó átbeszélni mindent az orvossal, mert segíthet ezeken átlendülni a kismamáknak.

Lehet a kontrollvesztéstől való fóbiás félelem, a fájdalomtól való irreális félelem. Lehet hiúsági kérdés is.