Van köztetek olyan aki fél a szüléstől, és ezek miatt inkább császárt szeretne?

1. válaszolónak:

Van az a pénz, amiért orvos indokolatlanul megcsászároz (sajnos). Egy ismerősöm is betojt a fájdalomtól és lebeszélte az orvossal, hogy császárt szeretne, csak azt nem vette számításba, hogy előtte azért egy kicsit hagyják vajúdni (állami kórház). Ő borzalmasan élte meg, hogy 2-3 órát kellett vajúdnia és csak utána vitték műteni, bár akkor sem lett volna még indokolt.

Nekem császárom volt, mert a kitolásnál gondok akadtak. Én nem éltem meg rosszul, nagyon hamar felépültem és nem volt semmi komplikáció, de kicsit sajnáltam, hogy a finisben elvittek műteni. Nem aláztak meg, nem könyököltek a hasamba, semmi negatív érzés nem maradt bennem a vajúdás és kitolási próbálkozás alatt megélt dolgokkal kapcsolatban.

Tartottam a szüléstől igen, viszont rettegtem a császármetszéstől, nem akartam, inkább szerettem volna természetesen szülni, de sajnos császáros lettem. És nem volt túl jó, elhiheted! Sokkal jobban fáj utána, tovább tart a gyógyulás, magasabb a kockázat is, több komplikáció léphet fel, míg a természetesen szülő nőnek csak azzal kell megbirkóznia, hogy ellása a babát, aki megszületett, egy császárosnak még az is egy nagy hadművelet, hogy felkeljen az ágyból.

És ne dőlj már be minden mende-mondának. Azért mert valaki kifogott egy rossz orvost, vagy mert rossz tapasztalata volt, attól még nem alapvető és természetes dolog, hogy a természetesen szülő nőket megalázzák, meg direkt fájdalmat okoznak nekik.

Én úgy szültem, ahogy írod. A doktornőm rátérdelt a hasamra (a kb 55 kilójával)... Ennek ellenére semmiképpen sem akartam volna császárt, és nagyon hálás vagyok neki, hogy nem vágott fel.

A férjem végignézte a szülést végig bent volt velem. Egészséges fiam lett, 10/10-es apgarral, este 10-kor lett meg, aludtam egyet, és másnapra semmi bajom nem volt. Szakadtam, nem volt idő a gátmetszésre, de ettől függetlenül tudtam ülni, jól voltam. A császárosok, akik velem 1 szobában voltak, egy csomót kínlódtak. Volt, aki a gyerekét alig bírta megemelni...

Ez 2 éve volt, mostanra mindenem tökéletesen regenerálódott, olyan vagyok, mint terhesség előtt, és még vágás sincs a hasamon.

Szerintem a császár életmentésre van...

Tudtad, hogy az egy komoly hasi műtét, ahol átvágják a hasizmodat és a méhedet is? Ez mégis miért jobb ha minden rendben van amúgy?

Én császárral szültem, nem éltem meg traumaként. De az hozzá tartozik, és most nem ijesztegetni akarlak, hogy ha a hüvelyi szülést megalázónak érzed, akkor valószínű a császárt is. Gondolok arra, hogy a műtőasztalaon kiterítve fekszel meztelenül, a négy végtagod kb. a négy égtáj felé kiterítve, nem csak az orvosod meg a szülésznő van benn, hanem még az anesztes, másik nőgyógyász stb. Pakolgatnak a műtőasztalről a hordágyra, tutira kapsz katétert, én 12 órát feküdtem mozdulatlanul a megfigyelőben, szintén teljesen meztelenül (letakarva persze), az első zuhanyzásomnál ott állt melettem egy nővér. Napokig csak csoszogni tudtam, az ágyból való felkelésnél a könnyem kijött még pár napig.

Szóval sem a fájdalom, sem a kiszolgáltatottság nem kerülhető el. Én mindezt nem éreztem megalázónak, hamar fel is épültem, de azért azt sem mondanám, hogy mennyivel jobb volt, mint egy hüvelyi szülés lett volna.

Ha sok szüléstörténetet hallgatsz, rájöhetsz, hogy kétféle nő van: a mártír, aki majdnem ottmaradt a szülőszobán vagy ötnapig vajúdott esetleg a császár után hetekig fel sem tudott kelni az ágyból, úgy vitték neki a gyereket; valamint a hős, aki mása már szuperül volt, teljesen kibírhatóak voltak a fájások és teljes az idill.

Ha a szülésemről mesélek, próbálok objektív lenni, bár nyilván nem könnyű. 40+3ra indítottak, beöntés, oxitocin, EDA, kétperces fájások 9-től 3-ig. Már kettő körül ott tartottam, hogy mindegy hogy, de szedjék ki ezt a gyereket. Ilyen körülmények között nem bántam, hogy a doki közölte, nem jön le a baba, valószínűleg a nyakán van a köldökzsinór, császározzunk. Érzéstelenítés miegymás, 4:40-kor kivették a fiam, hatig összevarrtak, éjfélkor kelhettem fel. A kettő között időnként megnyomta a nővér a hasam, hogy ürüljön belőle a véres cucmák: az rosszabb volt, mint a fájások. Felkelni is pokoli volt az első két nap. Azóta viszont minden rendben, a hegem csak egy vékony csík, elkezdtem sportolni, teljesen jól vagyok.

Szerintem - bár hüvelyi úton még nem szültem - mindkettőnek vannak/lehetnek előnyei és hátrányai. Mindkettő fáj: a hüvelyi ott és nagyon, a császár ott aktuálisan nem, de a következő pár napban eléggé. A császárnál biztonságban tudod a babád, kisebb az oxigénhiány kockázata stb, míg a hüvelyi szülésnél te vagy nagyobb biztonságban. Császár után nem tágul ki a hüvely, viszont száraz lesz. Nyilván a felsoroltak közül egyik sem kötelező kelléke a szülésnek, csak előfordulhatnak.

Szerintem az a legjobb, ha úgy mész be, hogy bármi lehet, a baba érdeke az első. Ha megy hüvelyi úton, akkor szuper, ha császár lesz, az sem baj.

És hogy a szkeptikus is megszólaljon belőlem: itthon nagyon sok császárt végeznek a dokik ilyen-olyan kényelmi szempontokból.