Rettegek a császártól, van aki pozitívnak élte meg? Ezért nem is merek második babát vállalni.

Hasnyomkodásnál azt ellenőrzik, hogy milyen a méh állapota, mennyire húzódott vissza. 1. nap még a köldök vonalában van és utána mindig pár ujjnyival lejjebb megy, az a normális (ezt ott mondták mikor kérdeztem). Ha nem megy vissza, az baj, mert akkor lehet, hogy kaparni kell, vagy több oxitocint adnak stb. A nyomkodás nagyon kellemetlen, de amúgy a heg valakinek nem is fáj, ugyanis ott elvághatnak idegeket. Ezért lehet utána érzéketlen de az idegek 1 év alatt visszanőnek.

A császár maga olyan háromnegyed óra szokott lenni és beszél hozzád közben az aneszteziológus doki, eltereli a figyelmed. Utána meg az 1. felkelés rossz és 6 hétig nem szabad emelgetni. Érezni fogod a hasad ha megemelsz a babánál súlyosabb valamit, ezt az apukára kell mindig hagyni! Babakocsit lehozni a 4. emeletről meg ilyeneket. Egyébként programcsászárnál eleve jobb, mert eleve úgy készülnek ha tudják, hogy az lesz, nyugodtabban is csinálják stb.

A babával az elején kényelmesebb, ha közvetlenül az ágy mellett van, így könnyebb kivenni. Ráér 2.-3. hónaptól külön szobában lenni.

Nekem sürgősségi volt, de csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Én már rá 2-3 órára kimentem pisilni, ültem az ágyon törökülésben. Másnap sétafikáltam, harmadnap már le tudtam sétálni a büfébe kávézni! :)

Amikor hazajöttünk, szinte mindent meg tudtam csinálni. Most várom a másodikat, és valószínűleg ő is császárral fog születni.

Hát az is egy mód, fogd fel így. Mindenképp meg kell valahogyan élni a gyerek születését mindkét megoldással.

Nekem az első császárral végződött, de nagyon sokat vajúdtam vele. Megváltásként éltem meg a császárt, nincs rossz emlékem róla. Hosszú és fájdalmas volt az utána levő időszak, de én úgy könyveltem el, hogy ez volt az ára a lányom épségének. A fiamnál is természetes szülésre készültünk, bár én hajlottam a császárra. Végül sürgősségi lett. Sokkal kevésbé fájt, mint először, és hamarabb felépültem.

Ne félj, nem lesz baj.

szia. 4 hónapja császároztak németországban, itt élünk. a magzatvizem elfolyt de nem indult be a tágulás és a fájás, itattak velem valami nagyon rossz folyadékot vagy 3 adagot, kb 2dl es lehetett egy, aztán jöttek a fájások, egyre nagyobbak de még várni kellett a tágulásra és amikor ez is jó volt, akkor meg nem akart kijönni a baba, megakadt,ekkora már vagy 12órát killodtam a fájdalommal , ugy döntöttek az orvosok h császároznak, gerincbe kaptam érzéstelenitöt + fájdalomcs..., bevittek a műtöbe, rámkötötték a gépeket, lekenték a hasam, eltakarták h ne láthassam, fájdalmat ugye nem éreztem, csak h húznak, cibálnak, rángatnak, nem volt kellemes de nem is volt vészes, aztán kivették a babát, odahozták, aztán elvitték, engem elrendeztek, vagy félórát megfigyelésen voltam, közben behozták a babát és a párom is ott lehetett, később áátvittek a szobámba, katétert raktak, mehozták a picit és mindaddig ott volt velem mig hazaengedtek, 5 nap után, akkor volt fájdalmas mikor kb 2-3 ora után kiment az érzéstelenitő és fel kellett állnom, de másnapra már sokkal jobb volt

nem vészes se a műtét se a lábadozás, ne aggódj minden rendben lesz

jah, és a párom is bent lehetett a műtéten