2. szülésre készülök, és nagyon félek. Akik így voltak, hogyan készültek lelkileg a következőre?

engem olyanok nyugtatnak, hogy

- a babának sokkal rosszabb,azzal ha pánikolok, stresszelem magam átmegy belé a félelem, szeretném ha bízna bennem és megtudnám őt nyugtatni és igazáből őt készítem fel magamban és szülés alatt is ő tartja bennem a lelket hogy ne ijesztgessem szegényt, így is meglehet rémülve

- vajúdásom(első gyerek) közben szakápoló jelezte hogy a fájdalmat el kell fogadni(szóval nem rettegni, meg ellene feszíteni kellene..)valahogy elfogadtam ezt az egy rövid mondatot és valóban azzal sokkal könnyebb, ha átadja magát az ember, hogy most nem az ő kezében vannak az események

- bizalmat adott a genetikán, hogy a családban max olyan komplikáció volt csak ami "emberhiba"(egyik rokon nem nyomta ki a babát amikor érezte hogy kellene, mert a gátvédelem így meg úgy, a baba kéken totál oxigénhiányosan született,nem sírt fel, már rég ki kellett volna nyomni/tolni)

-igazából én hál ég a bajokat el sem tudom képzelni ezáltal nem teremtem meg a gondolataimban em vizuálisan nem nézek horrorfilmeket sem és kegyetlen szüéseket sem

Az első szülésem nekem is nagyon nehéz, hosszú, egész napos volt. Rosszul is feküdt a baba, kinyomták nagy nehezen,3 gátmetszés, nehezen gyógyuló belső horzsolás. Rossz emlékű mai napig. Én úgy voltam vele, akármi lesz másodjára is kibírom, mert ennél rosszabb nem lehet. Csinálom amit kell, mert muszáj. Belenyugodtam a sorsomba. Aztán csodák csodájára, rövid , könnyű szép szülésem volt, egyetlen olyan rettenetes fájás nélkül ,mint anno. 3 óra az egész, ahogy beértünk vittek is a szülőszobára, magamtól szültem.

Szerintem az segített, hogy fel voltam készülve a legrosszabbra, de eldöntöttem megcsinálom. Egyszer kibírtad, hidd el erős vagy kibírod még egyszer. Ne kattogj rajta, engedd el. Adjon egy kis magabiztosságot, hogy már tudod mi után mi jön, nagyjából hol tartasz, végig csinálod hidd el és lesz 2 gyönyörű gyermeked. Sok szerencsét hozzá!