Lelkileg milyen volt számodra a szülés?
Az elejétől a végéig sorban ilyen gondolatok jártak a fejemben:
- á, tuti nem szülök ma, ez biztos tévedés
-najó, hajrá, gyerünk, csináljuk
-és most mi jön, hogyan tovább?
burokrepesztés utánk:
- ez még egész kibírható
- ez kicseszés, nem lehet kibírni, mikor lesz már vége
- najó, mindjárt vége, csak ezt a pár fájást bírjam ki ép ésszel
- végre vége, hadd aludjak, hagyjanak békén, hol a gyerek? mindene megvan? adják már ide!
-jaj de cuik, egész nap csak nézegetném.
ÖSszességében nagyon jó élmény maradt, gyors is volt, minden ment a maga útján. Amikor felerősödtek a fájások, kicsit kétségbe estem, hogy mi lesz, aztán nem sok időm volt ezzel foglalkozni. A végén nekem is végre vége érzésem volt először. Aztán kelletr rögrön a babám, akit egész éjjel, alvás helyett is nézegettem. Közben azon agyaltam hogy nem is volt vészes, és amúgy is, mennyire marha ügyik voltunk, eltolok én is egy helyet is ha kell. Hormonfröccs megvolt. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!