Az első vagy a második szülés volt jobb számodra abból a szempontból, hogy az elsőnél nem tudtad mi vár rád, a másodiknál meg igen?

Hát mindent összevetve a 2. szülésem sokkal jobb volt.

Az 1-nél még nem tudtam mi vár rám.Naív lányként mentem szülni.Indított szülés volt, szörnyű fájdalmakkal.2. terhességemet pont ezért végig paráztam...Nem kellett volna.Itt magától indult be, és a legerősebb fájdalom se ért az oxitocinos 1. szülésem közelébe se.2-nál már agyilag is rá tudtam készülni.Hónapokkal szülés előtt már eldöntöttem hogy mit fogok csinálni, és bejött! :)

Te most várod a 2-at?Vagy még csak tervezitek?

Az első síma szülés volt, nagyon fájt, nagyon szét is szakított. Második indított volt, hihetetlen gyors (3,5 óra) és csodálatos, amelett, h. nagyon fájt.

Szóval a második sokkal nagyobb élmény volt.

A másodiknál igaz hogy már a 31-32.héttől igen gyakran eszembe jutott hogy milyen lesz (mivel már tudtam mire számítsak) de igyekeztem elhessegetni a gondolatot (néha mondjuk nem sikerült és órákon át nem aludtam pl. annyira izgultam miatta), de mégis maga a szülés annyira más volt mint az első annyival könnyebb egyszerűbb gyorsabb és vidámabb(!) hülye szó tudom, és annyira minimális volt időben az a fájdalom ami az elsőnél 7 órán keresztül végig tartott, hogy mindenkinek ilyen szülést kívánok végülis.

Az elsőnél boldog tudatlanságban lebegtem végig egyáltalán nem féltem a szüléstől, inkább vártam, kiváncsiság is volt bennem hogy na vajon milyen is lehet stb. de félelmet azt nem éreztem egy percet se.

De ez azért volt mert fogalmam se volt, elképzelésem se, hogy mi vár rám, mert az elképzeléseimtől kb. 6 szor jobban fájt és mivel első szülés ugye így annyira megmondani se tudták mikorra nyílok ki teljesen és mikor is lesz ebből baba , ez is nagyon rossz volt a kilátástalanság hogy nem tudom meddig kell kitartsak.

Igazából az első azért "rossz" mert még nem tudod mi vár rád, a második meg azért mert már tudod, és attól kezdesz el félni.

2. terhességnél bírtam azokat a beszólásokat, hogy az már nem félhet a szüléstől, aki már szült... pedig a 3-nál is féltem.

És én pl nem a fájdalomból féltem, hanem attól, hogy nehogy valami baj történjen szülés közben.

Én is végig készültem lelkileg, agyilag - sokkal jobban a második és harmadik szülésre. Jártam jógázni, tudtam jobban a lélegzéseket, teljesen tudtam magamat irányítani a vajúdás alatt- de nekem a 2-3szülés nagyon gyors és könnyű volt. A kitolásnál is tudtam, hogy mit kell érezni, hogy kell nyomni- szóval azért tényleg rutinosabb már ilyenkor az ember.

Én egyébként lelkileg is így készültem a 2-3. szülésre, így ébredtem így feküdtem le aludni, hogy nekem milyen könnyű és gyors és komplikációmentes szülésem lesz. Így is lett!!