Milyen volt a császárszülésetek? Lelkileg megviselt valami benne? Vagy csak a szépre emlékeztek?

" Az egyik az, amikor meztelenre kellett vetkőzni a beteghordó és a szülésznő előtt "

Már ne haragudj, de HOL szültél? Ilyenröl még életemben nem hallottam, pedig elég sok mindekit ismerek, és nekem is két csázsárom volt (meg egy síma szülés), és semmivel sem kellett jobban levetközni, mint amikor természetes úton szültem - csak deréktól lefelé.

Az meg, hogy bármilyen esetet külsö emberek elött tárgyalnak meg, kimerüiti az orvosi titoktartás megsértését.

Javaslom, hogy legközelebb keress egy normális kórházat, mert ez minden kritikán aluli.

nekem eddig csak egy császárom volt. sűrgösségi lelkileg megviselt!

nekem is le kelet volna vetköznőm, de nem volt rá idő!neekm ami nagyon rossz volt hogy az orvos veszekedett velem hogy miért nem vettem ki a pircinget az orromból, és épp előtte pár nappal csípet meg a szúnyog a köldöömnél, és állitotta hogy ha onnnét kitudtam venni az orromból miért nem....

ha minden jól alakul júliusban szintén lesz egy császárom, ott már ügyesebb és felészültebb leszek:)

Nekem sürgősségi császárom volt vajúdás nélkül. Nem maga a császár viselt meg, hanem az utána következő fél napnyi totál kiszolgáltatottság, amire nem voltam felkészülve.

Amitől pedig a mai napig elszorul a szívem ha rágondolok: a fiam 16.22-kor született, én pedig csak másnap reggel vehettem magamhoz. Ezt sosem bocsátom meg magamnak hogy az első óráit ezen a világon egyedül kellett töltenie, azt se tudom megölelte-e valaki :(

Nekem két császárom volt, mindkettő szép élményként maradt meg, bár a másodikat már kicsit olyan "macerának" éltem meg (az programozott volt), dehát tojásból mégsem bújhat ki a baba, mert szerintem ennél már csak az lett volna egyszerűbb (már ha nem nekem kell kitojni :) ).

Kicsit a műtő előtti folyosón parkolás volt kellemetlen, kényelmetlen, mert nagyon rossz volt háton feküdni, nagyon kényelmetlennek éreztem, és kicsit fáztam mert olyan vékony volt az a zöld "lepel" amivel le voltam takarva.

Nekem a kórteremben kellett levetkőznöm, mert már ott kaptam az infúziót előtte, aztán jött a fiú, hogy "dobjam le a textilt :D". Kérdeztem, hogy az összes létezőt-e, ő mondta, hogy igen, és még segített is, hogy ne akadjon bele az infúziós branül a pólómba. Én valahogy nem éreztem ezt kellemetlennek, pedig a szobában még voltak hárman, persze csak a lányok, akik bent feküdtek.

Szóval mindent összevetve nekem jó élmény volt mindkettő, bár én nagyon féltem (volna) a sima szüléstől, így az elsőnél megkönnyebbültem mikor toltak a műtőbe, a másodikat meg én választottam, vagyis nem akartam megpróbálni simán, hanem egyből császárt mondtam mikor kérdezte a doktor úr.

De úgy érzem bármikor végig tudnám csinálni újra (bár több babát nem tervezünk).

Engem nem viselt meg. Előtte kórházban kellett feküdnöm, 36.héttől, 38.héten volt a császár. Egyrészt nekem fontos volt, hogy minden rendben legyen, a baba egészségesen szülessen, komplikáció ne legyen. Nekem is meztelenül volt a császárom, de akkor már kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy ki lát így, azt akartam, hogy minél hamarabb emeljék ki, lássam, halljam a sírását.

Nekem pozitív élmény volt, nem viselt meg, hogy császár, sőt igazából ami rossz volt, az első felkelés az ágyból. Műtét után 3 órával már hozták is a picit, annyira jó volt, sosem felejtem el.

Kicsit lélekre vetted szerintem. A lényeg, hogy a babád megszületett, egészséges, minden szuper!

7. vagyok, ahol én szültem (Szent István kórház), ott a műtét után egy órával odahozták a babát, és két órát rajtam volt, utána elvitték, és kb. 4 óra múlva mikor bejött anyukám látogatni elment érte a csecsemősökhöz, oda hozták, utána felállítottak (6 óra elteltével kell fölkelni), és onnan végig velem volt.

Ha akartam volna elvitték volna éjszakára, de mondtam, hogy inkább maradjon.