Császáros anyukák, bent volt a férjetek császárnál? Odavitték a babát már a műtőben nektek? Apának odaadták születés után összebújni? Milyen szavak kíséretében mutatták meg először, emlékeztek még?

Ahol engem műtöttek, ott nem engednek be a császárra mást.

Nálam amúgy így zajlott: mikor kivették a lánykámat megmutatták, de csak éppenhogy.

Utána kivitték, megtisztogatták, lemérték és odaadták a férjemnek, aki odakint várakozott egy kis elkülönített részen. Tehát ő foghatta meg először, amire azóta is őrülten büszke. :)

Utána visszahozták hozzám a babát, és amíg összevarrtak, addig a csecsemősnővér ott tartotta a fejemnél.

Később átvittek a megfigyelőbe, ahol kb. másfél órát voltunk, apa, baba és én.

Hogy mit mondtak már nem tudom. Azt tudom, hogy mikor először láttam, felkiáltottam, hogy Helló Ráncoskám! :)

Vajúdás alatt döntöttek császárnál.Nem volt apás szülés így a műtétnél sem volt bent.Nem is lehetett volna itt üvegfal mögül lehetne nézni.

A következő szavak kíséretében mutatták meg:anyuka mutatjuk balról.Tetszik látni milyen hurkás? Majd kivitték és bekiabálták a méreteit: 4kg 54cm!

Amikor felöltöztették akkor mutatták meg apukának.Nekem pedig csak délután hozták be,hogy pihenjek.

Tényleg nagyon jó érzés lehetett, hogy legalább apához bújhatott a kicsi. S ez ugyanaz a kórház volt, mint az első császárodnál?

Nekem koraszülött ikreim lettek. A férjem bent volt, míg kiemelték és felmutatták őket a paraván mögött. Utána azonnal távoznia kellett, de megnézhette, ahogy fürdetik-mérik őket. Utána a babák azonnal inkubátorba kerültek, és vitték őket a koraszülött osztályra. Én csak másnap, több mint 24 óra múlva simogathattam meg őket az inkubátorban.

Most megint terhes vagyok, és nekem is azt mondták, hogy vsz. császár lesz. Remélem, most legalább mellettem lehet a kicsi, ha minden rendben lesz, és időre születik.

Én hosszas, 10 órás vajúdás után kerültem végül a műtőbe, oda már nem kísérhetett a férjem. Mikor kiemelték a babát megmutatták, hogy ő lenne az, én csak annyit tudtam mondani, hogy jaj szia, aztán csak sírtam. Mondták, hogy ne sírjak már annyira, mindjárt visszahozzák. Közben akik a műtőben voltak mind gratuláltak és mondták, hogy jaj de gyönyörű gyerek stb stb.

Megfürdették, felöltöztették, hallottam, hogy sír szegényke. Aztán visszahozták, a fejemhez tették és olyan jó illata és finom bőre volt, sosem felejtem el! Aztán inkubátorba kitolták az apukájához, közben rajtam még dolgoztak a dokik, majd mikor kitoltak még a szülőszobán voltunk 1-2 órát, nem tudom pontosan mennyit mert az időérzékemet már hajnal 2-kor elvesztettem, és a lányom csak délután fél 1kor született meg. Ott a szülőszobán a férjem kezébe nyomták, szegény ő is csak annyit tudott mondani, hogy hát szia! Na, mondtam is magamban, hogy én is ezt mondtam neki először :-)