Mit gondoltok az apas szulesrol? Meg nokent sem esztetikus latvany vegignezni ami odalennt zajlik.

Egyáltalán nem veszted el előtte a nőiességedet. Mikor szültem ott volt a párom, látta, ahogy vajúdok, hogy mennyire fáj. A kitolásnál ő segített, próbált nyomni felfelé, hogy könnyebben kijöjjön a fiam. A szünetekben én a fájdalomtól remegve és könnyezve csak azt mondtam neki, hogy soha nem szülök többé, és hogy szedesse már ki valakivel, mert szét szakadok. Ő csak nézett rám könnyes szemmel és próbált nyugtatni, hogy nemsokára vége. Nagy nehezen kitolták belőlem a gyereket, mert megrekedt a szülőcsatornába, tényleg azt hittem ott fogok meghalni, annyira fájt. Szülés után megkérdeztem a párom, hogy milyen élmény volt számára. Csak annyit mondott, hogy csodálatos volt, mikor végre meglátta a kicsit és nagyon fájt neki, hogy tehetetlenül nézte, ahogy szenvedek. Mondta, hogy nagyot nőttem a szemébe, hogy ezt is elviseltem a gyermekünkért és egy éetre becsülni, tisztelni és szeretni fog. Még azt is hozzá tette, hogy ő ezt nem bírta volna ki.Látta rajtam, hogy ha még egy fájás jön, tuti elájulok.

Ha egyedül lennél bent a szülésnél, ezerszer rosszabb lenne, teljesen ki vagy szolgáltatva, és szólni se tudsz senkihez. Ha lesz még gyerekem, biztos ott lesz a szülésnél a párom is.

hát az én férjem azóta már többször mondta, hogy milyen nagyra tart azmiatt amit a szülőszobán csináltam és hogy milyen büszke rám.

És picit sem veszítettem a nőiességemből a szemében.

szia

8 hete szültem. a férjem az első perctől kezdve bent akart lenni a szülőszobán, amikor megtudta hogy babánk lesz. hozzáteszem, ő bírja a vért,nem borzasztja el a dolog.

a szülőszobán bent volt velem, és nagyon örülök neki. sokat tudott segíteni, innivalót adott, megmaszírozta a lábam, fogta a babát. ő azt mondta hogy még egy ötös telitalálatos lottóért se hagyta volna ki ezt az élményt.

én is féltem hogy a torzult fejemre megilyed szülés közbe, de akkor erre nem is tudtam gondolni :-)

Mi megbeszéltük, hogyha szeretné akkor kimehet, mikor már kezd szétcsúszni az arcom a kontrakció csúcsán. Helyette az anyósom szeretett volna bejönni, aki már 3-szor is szült.

A vicc:

A férjem egy másodpercre sem hagyott magamra, pedig nem minden forgatókönyv szerint alakult (a végén 1 órán keresztül el kellett engednem a tolófájásokat, mert rosszul ékelődött be a buksija...aki szült, tudja milyen kimerítő lehetett)

Az anyósom viszont nem bírta és a tolás megkezdése előtt pár perccel könnyes szemekkel ment ki, mert nem tudtuk, hogy meddig kell még tűrni a lehetetlen tolóakat...és a császár is szóba jött már, mikor elkezdett spriccelni a magzatvíz egy rugózás alatt, de ekkor ő már kint sírt. Azóta is mondja, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tartott ki mellettem, de nem akarta, hogy lássam a könnyeit, halkan megjegyzem a férjem is elsírta magát az utolsó fél órában. Őt 10 éve nem láttam sírni, nagyon jól esett. Azóta is csak azt mondogatja, hogy nagyon felnéz rám, mert hang nélkül tűrtem, csak a tolásnál engedtem ki hangosabban a levegőt. Biztosan tudom állítani, hogy ha nincs mellettem, akkor képtelen lettem volna végigcsinálni. Hatalmas erőt adott!

Miután hazajöttünk a kórházból már este nagyon kívánt, mint nő, és szülés alatti kitartó munkáját meg is háláltam neki persze...:D

A férjem totálban nézte végig sz egészet.

Ő mondta a szülés másnapján, hogy meg ne nézzem még magam, mert kb. úgy nézek ki, mint akit összevertek alul.

Látott vizet, vért, gyereket. Na a varrást már nem figyelte csak hallotta a dokit morogni (durván szétszakadtam).

A szex jobb, mint volt (csak idő kell rá).

Büszke rám, ki nem hagyná a következő babát.

De a húgom párja nem volt hajlandó bemenni. Nem vagyunk egyformák.