Mit gondoltok az apas szulesrol? Meg nokent sem esztetikus latvany vegignezni ami odalennt zajlik.

Én apuka vagyok, a párom ültetett ide, hogy írjam meg a véleményemet. A szülésnél a legeslegrosszabb az volt, hogy teljesen tehetetlen voltam, hiába akartam segíteni neki, nem tudtam. Így fogtam a kezét és vele lélegeztem. Többször elküldött a csudába:), de nem is érdekelt, csak az volt a fontos, hogy ott legyek vele. Amikor jött ki a gyerek, akkor tartottam a vállát és a szünetekben törölgettem a homlokát, és amikor kibújt a fiam, annyira büszke voltam rá, hogy el se lehet mondani. Véres volt, és trutymós meg kínlódós, meg vörösarcú az erőlködéstől, de őszintén szólva én inkább szépnek láttam, bár ez kicsit hülyén hangzik. ( Ő azóta sem hiszi el) AZóta minden tiszteletem a tiétek, hogy ezt végig csináljátok, nekem még a tehetetlenség is fájt:)

Akkor ott nem a nőm volt, hanem a fiam anyja, így ez semmilyen hatással nem volt később a szexre, ha együtt vagyunk éjjel, akkor újra a nőm. Amúgy örülök, hogy nem hagytam ki a fiam születését, csodás élmény volt. És én vágtam el a köldökzsinórt is!

az én férjem azt mondta, hogy mi egy család vagyunk és ne akarjam megfosztani attól, hogy ott legyen, mikor gyerekünk születik. eleinte engem is zavart az apás szülés gondolata, de így.....

igaza van teljes mértékben!

Ott már gondok vannak, ha egy nő csakis a szépet akarja a férjének mutatni magából. Mintha mindig csakis tökéletesen rendezetten, kisminkelve, vasalt ruhában, mosolyogva mutatkozhatnánk csak a férjeink előtt. Mintha sohase féjhatna semmi. Ha egy pár ilyen kötelező szépségben és tökletességben látja egymást, akkor hogy fognak majd megbirkózni a ráncokkal, a remumával, az inkontinenciával, amit az idő kérlelhetetlenül el fog hozni?

Szülésnél nagyon kevés vér meg trutymó van, főleg ha nincs gátmetszés. Van sok fájdalom eltorzult arc és ilyesmik. De a férjeddel jóban-rosszban vállaltátok egymást, nem igaz? Nem csak addig, amíg minden szép, könnyű, gördülékeny, mosolygós.

A tapasztalatok és a statisztikák szerint ahol az apa jelen van a szülésnél, ott erősebbé válik a feleségével a kapcsolata, illetve megnő benne az iránta való tisztelet.

Én már nagyon várom a mi szülésünket, hiszen akkor válunk teljes családdá. Örülök, hogy a férjem velem lesz ott is, nem hagy magamra ott sem. Nem kérek tőle semmi mást, se légzéseket, se masszírozást, se azt, hogy nézze végig, amint kibukkan a kicsi feje, csak annyit, hogy ne hagyjon magamra, magunkra. Nem egyedül akarom végigcsinálni, hanem vele - mint ahogy akkor is ott volt, amikor összehoztuk ezt a gyereket. :-)

32h km

nálunk is bent volt a férjem, nagyon tartott Tőle, mert utálja a trutymós, véres dolgokat, de utána megkérdeztem Tőle, hogy nagyon gáz volt-e és azt mondta hogy semmi sem látott... pedig még a gyerek fejét is látta amikor félig kibújt... Szóval nem olyan gáz az, mint azt képzelik.

És nekem is nagyon jó volt, hogy ott volt velem. Kapott feladatot, ő nyomta felfelé a tarkómat nyomásnál:)

közben meg téptem le róla a ruhát, de az már másik téma:)))