Nektek feltűnt milyen sok a császáros manapság?

Szia! Valóban sok a császármetszés, de ha bele gondolunk nagyon régen sik anyuka vagy baba halt bele a szülésbe, ma ez már nagyon ritka. Mondják azt, hogy az anya gyengesége miatt van ez, ezt egy ismerősömnek mondta egy csontkovács, hogy nem tudják kinyomni. Szerintem ez hülyeség sajna én is így szültem, a babám rosszul tartotta a buciját nem illeszkedett be a medencébe mindig vissza csúszott, a doki mondta hogy lehetne vákummal próbálkozni, de esély van arra hogy elakad és oxigénhiány lép fel, na ná hogy én és a férjem is azt mondtuk első a baba egészsége. Akikkel együtt szültem 3 császáros volt még egy farfekvés miatt, egy baba bele kakilt a magzatvízbe, és egy baba szívhangja csökkent mert az anyuka méhszája túl fent volt és nem jött össze a sima szülés. Ahogy látjuk egyikünk sem a gyengesége miatt nem tudta megszülni. Sajna vannak akik kérik a fájdalom elkerülése miatt, pedig így is és úgy is fáj :-D

Szerintem ma már azoknak is lehet gyerekük lombikkal, akiknek régen esélyük se lett volna erre. Na már most aki éveket várt a babára, sok szenvedés után mondjuk sikerült teherbe esnie lombikkal, az nem fogja hagyni, h a szülés közben történjen valami a babával. Császárt fog kérni, nem kockáztat. Nekünk is lombikbabánk lesz, sokat vártunk rá, valószínűleg nem lesz több gyerekünk. Nem fogok kockáztatni én sem, nem akarok hős lenni, nem akarok nagybetűs ANYA lenni, aki mindenáron hüvelyi úton szül, ha szakad, ha reped, ha oxigénhiányos lesz a gyereke, mind nem számít, csak az, h ő bizony megszülte, nemcsak úgy kivették belőle. Mindez engem hidegen hagy, nekem nem kell szülésélmény, én csak azt szeretném, ha mindketten megúsznánk ép bőrrel a szülést. Ha úgy fogom érezni, h ez csak császárral valósulhat meg, akkor kifizetem az árát.

21esnek igaza van. A kérdés alatti szöveg tényleg kicsit provokálónak hat, bár sztem csak rossz elméletből indul ki a kérdező. Olyan mintha régen is ugyanennyi lett volna komplikációmentes szülés/születés, mára csak a császárok aránya nőtt meg. Ebben az esetben nem lenne provokáló,h a gyengébb szó (még ha idézőjelben is van). Az igazság az,h azért régebben sokkal kockázatosabb dolog volt a gyerekvállalás, mint napjainkban. Sokkal magasabb volt a halvaszülés aránya is. Nekem 2 másod unokatestvérem is halva született a 70es években, mert rájuk tekeredett a köldökzsinór. Ma azért vsz az NST/CTG-nek, UH-nak köszönhetően császárral és élve születtek volna. Sztem semmi olyan tendencia nincs,h a mai nők kevésbé lennének alkalmasak a természetes szülésre, mint anyáink, nagyanyáink.

A több császáros szülés legfőbb oka az, hogy beleavatkozunk mesterséges dolgokkal a vajúdás menetébe. PL. oxitocinnal mesterségesen gyorsítjuk és felerősítjük a fájásokat, illetve az EDA egyik "mellékhatása", hogy leállíthatja a tágulást. Tehát minél több a beavatkozás, annál nagyobb az esélye hogy muszáj császározni, mert leáll a tágulás. Másik ok, hogy az orvosok tartanak az orvosi perektől, hogy valami történik, és a kismama bepereli. Tehát akkor gyorsan műtsük meg, az a biztos. Nem kétlem hogy rengeteg esetben valóban szükség van a császárra, de engem indítás után 3 óra vajúdás után toltak a műtőbe, mint utólag megtudtam, mert 4 napos hétvége előtt álltunk, és többen mentek volna haza. Ezt onnan tudom, hogy egy kismama hallotta a folyosón amint a team beszélget. Tehát toltak a műtőbe, 1 óra múlva mehettek haza.

Még nem olvastam el a válaszokat, de leírom az enyémet! De, feltűnő és sajnos sok esetben indokolatlan. Ráírni sok mindent lehet a papírra. Hidd el én aztán már mindent tudok a császármetszésről és azt is, hogy egy-egy nőnek mit meg kell harcolnia, hogy hagyják a természetes folyamatában lezajlani a dolgokat. Nekem két császárom volt. Sajnos. Ami a kórházban folyik (nem mindenhol) felháborító. Az elsőnél most már tudom, hogy túl hamar mentünk be és azt hiszem itt pecsételődött meg a sorsom. Kaptam egy szülőszobát, ahová ki be járkált mindenki, vizsgálgattak, kérdezgettek, de nem kedveskedve. Unottan, legyintgettek úgy is császár lesz. Az a néhány fájás is elmaradt, mert ebben a zűrzavarban leállt a folyamat. Egy vajúdó nőnek csend, nyugalom, támogatás kell. A második terhességemnél megígérte a doki, hogy megpróbáljuk simán. 5 percesekkel mentem be, 4 óra alatt kitágultam, szívhang remek volt, de a drága dokim nem jött be így az ügyeletes doki gyorsan "lerendezte" az ügyet. És ez csak az én példám, rengeteg ilyen van. Ha csak kicsit tovább tart a vajúdás mint ők gondolják vagy csak egy kicsit nem klappol valami irány a műtő. Félnek a perektől is. Én ezt is megértem, de ez nagyon elszomorító. A császár életmentő műtét és itt az életmentőn van a hangsúly. Ha kell hát kell, fantasztikus, hogy van és rengeteg babát mentenek meg vele, de manapság egyre több az indokolatlan műtét. És akkor a műtét utáni dolgokba nem is mennék bele. Ott is lehetne ám másként. Ott is lehetne mellre tenni rögtön a babát, segíteni...Ez sajnos nálunk nem így működik, de nagyon bízom benne hogy változni fog!

A dokik félnek a perektől, inkább azonnal császár, semmint, hogy baj legyen. Valamint elhitetik a nőkkel, hogy ők(dokik) jobban tudják.

Elolvastam minden kommentet. Hát elég szép számban lettek pro és contra érvek. Viszont akkor had meséljem el én is hogy mi volt velem! Szolnoki korházban szülem szolnoki lévén. Hát többet nem fogok. 2013 június 21-re voltam kiírva. Szokás szerint ha nem indul meg a szülés akkor amnioszkópia... Na onnan séta haza mert elkezdtem görcsölni. Ez kópénteki nap volt. (36-37-ik hétig nts-n aludt a lányom és ezért egy hetet benn tartottak)Mire hazasétáltunk párommal addigara 2 percesek voltak a fájások és 30 másodpercig tartottak. Akkor mentő vissza korház. Vajúdóba betettek és ennyi volt. Estére tünethiányom volt, összes fájás elmúlt mintha megszültem volna. Szombaton befektettek az osztályukra. Hátvégén hatalmas vihar volt 25 terhes anyuciból 10 megszült (persze az én lányom nem akart kibújni) Hétfő éjszaka kezdődött minden (párom este látta, hogy eltorzult az arcom, tudtuk, hogy 1-2 nap és meglesz a kincsünk) szóltam a nővérnek éjjel, hogy görcsölök, de nem szabályosan. Erre visszaküldött aludni azzal a címszóval, hogy majd elmúlik. Na ott már kezdett elegem lenni. Kedden amikor jött párom látogatni és kaját hozni (2korpás zsemle 1 kocka sajt és eg szelet párizsi szerű valami volt a reggeli) Kérdezte mi van. Akkor már olyan 15 perces rendszeres fájásaim voltak. Szerda éjjel (24h-nál tartottam vajúdással) mondtam az ügyeletes nővérnek megint, hogy még mindig görcsölök és már 5 percesek. Átvittek vajúdóba nts-re tettek és szép álmokat kívántak... Reggel 6kor műszakváltás, kedves szülésznőt fogtam ki hál istennek. Mondta, hogy na akkor előkészülés és szülünk :) Mondtam neki, hogy apás szülés lenne páérom mikor jöhet? válaszolt rendsen hogy akár most is szólhatok, mire ideér addigra szülőszobán leszek. El is kezdtük szépen a dolgokat. Ovros olyan fél 9 környékén láttam amikor burkot repesztettek mekóniumos volt már kicsit a víz (40/5 hétnél jártam) utána 12 körül láttuk a "kedves dokit". Este már sűrűbben jött hogy haladjunk. 7kor oxit kaptam mert fájásgyengeségem volt több mint 35 óra vajúdás után. Mindent elkövettünk, hogy tudjak rendesen szülni, de sajnos téraránytalanságunk volt. Este 8kor vittek a műtőbe 2 fájás között kaptam az EDA-t Párom 180 én 160 és a kicsi lányunk elég nagy volt hozzám képest. Ráadásul leesett a szívhangja és mint utólag kiderült 2x a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, ráadásként meg 2-3dl mekóniumos magzatvizet ivott. Szóval én ezért lettem császáros (sajnos) bár, ha nem jobban odafigyelt volna a doki akkor semmi baj nem lett volna....

Kérdező!Te valószínűleg az életedben nem szültél sem császárral sem hüvelyi úton.Ha pedig igen akkor valószínűleg hüvelyi úton villámszülésed volt,mert normális ember ilyet nem is kérdez már nem is haragudj.Én természetes szülésre készültem,9 hónap alatt fel sem merült a császár lehetősége.Aztán a babát túlhordtam 2 nappal amikor befektettek a kórházba.Rendszertelen fájásaim voltak.Az 5.túlhordott nap estéjén felhelyeztek egy méhtágító ballont,ami beindította a fájásokat.Szülőszobára kerültem,ott burkot repesztettek,oxitocint bekötötték.Szépen indult minden,majd a burokrepesztésnél kiderült hogy a baba belekakilt a vízbe.Ez még nem lett volna ok a császárra,de órák teltek el,a baba feje nem ékelődött be a szülőcsatornába nem tágultam és a kicsi szívhangja is leesett.Így 7 óra vajúdás után a doki császár mellett döntött.Nem volt fogadott dokim és nem fizettem senkinek azért hogy vágjanak föl.Ráadásul a vajúdás alatt a köldököm úgy belilult az erőlködéstől,hogy 2 nappal a szülés után a sebészeten kötöttem ki.Elhiszem hogy nem akarsz vitát nyitni kérdező,de sikerült ezzel a gyenge beszólásoddal.Nem kell lenézni a császárosokat amiért ilyen helyzetbe kerültek.Ráadásul te is kerülhetsz még műtőasztalra.Nem kell ítélkezni más felett!