Mihez lehet hasonlitani a császár utáni fájdalmat? Közvetlenűl utána a fájdalom folyamatos?

Kedves 12-es, 14-es, 18-as!

Nem kötöttem beléd csak felhívtam arra a figyelmedet, hogy nem a kérdésre válaszoltál ami így szólt:

"Mihez lehet hasonlitani a császár utáni fájdalmat? Közvetlenűl utána a fájdalom folyamatos?

Hogyan tudná leirni az érzést aki ÁTÉLTE?".

Te magad írtad, hogy hüvelyi úton szültél. Senki nem vitatta, hogy a normál szülés is nehéz és fájdalmas, ezért senki sem becsül le Téged.

Én aki programozott császárral szültem nem tudom, hogy hogyan éltem volna meg egy huszon-harminc órás kemény vajúdást majd utána a kitolást (holott magas a fájdalom küszöböm, a császár uttáni fájdalmakat is jól viseltem, nem hagytam el magam és gyorsan felépültem).

A 20-as válaszoló jól írja, amíg valami nem éli át milyen addig elképzelése sincsen, hogy milyen érzés.

Válaszolva neked: nincsenek rossz élményeim a szülésemről abszolút pozitívan éltem meg és szívesen emlékszem vissza rá.

Nem sértegettelek és nem látok bele hülyeségeket semmibe. De kérlek olvass vissza és nézd meg ki emlegette akár egy szóval is hogy kérte/kérni akarja a császárt mert az "nem fáj". Segítek: SENKI.

Miért írtad mégis azt, amit írtál?

A kérdésből azt szűrted le, hogy aki ilyet kérdez az tuti, hogy le akarja fizetni az orvost a "fájdalommentes" szülésért???

Nem tudom miért asszociáltál erre, és hogy ezt minek kellett egyáltalán leírnod holott erről senki sem beszélt. Nem sértegetlek, de kérlek először olvasd el érthetően a kérdést és csak utána írj "választ".

Én sem írok választ olyan kérdésre ahol a vajúdás fájdalmairól van szó, azért mert nem éltem át és hülyeségeket nem akarok írni.

A témát ezennel részemről lezártam mert én ténylegesen nem vitát generálok csak felhívom a figyelmedet, hogy érthetően olvasd el a kérdést és arra válaszolj, amit kérdeznek. Ha nem tudod a kérdésre a választ, akkor butaságokat inkább ne írj.

Császár után talán nekem is az volt a legborzalmasabb, amikor oxitocin injekciót kaptam, mert nálam brutál összehúzódásokat csinált, tényleg valami ilyesmi lehet a vajúdás is (progcsászárom volt, így ez kimaradt az életemből). Rémes volt a legelső felállás is, tényleg azt hittem, hogy szétesik a hasam, durva volt.

Műtét után pár nappal kaptam egy szuper hólyaggyulladást (katéterezés miatt), szóval akkor inkább azzal a fájdalommal voltam elfoglalva, néha teljesen elnyomta a sebem miatt érzett fájdalmat, ami egyébként tényleg egy nagyon erős hasizomlázhoz hasonlítható. Nekem addig volt a rossz, amíg benne volt a varrat, mert nagyon húzódott (plusz erre jött rá a fent említett hólyagfájdalom).

Kitartás!

Nekem mindkettőben volt részem, a második gyermekemnél én voltam az, aki kérte a császárt, de természetesen tisztában voltam vele, hogy nem fájdalommentes az sem.

Első szülésem természetes úton történt, rohamszülés volt csupán 3 óra, de abból brutál, oxis. Egyébként a szülésznő szerint jobb a kicsit hosszabb vajúdás kívülről adott oxi nélkül, mert abban az esetben a szervezet fel tud készülni a fájdalmakra. Repedtem is, vágtak is, a gát gyógyulása fájdalmasabb, és elhúzódóbb volt, mint a császáros hegnél.A gyermekem valszeg oxigénhiány miatt fejlődésben elmaradt, fejlesztésre kell járnunk vele. Rossz élmény volt a szülés.

A második terhességemnél nekem egyértelmű volt, hogy császárt kérek, de a természet is közbeszólt, komoly GDM-em lett, alig bírtuk beállítani a cukromat, igazán nem is sikerült. Így jobb volt, hogy már a 38. héten kikerült a baba a számára rossz környezetből.

A műtét után ahogy ment ki az érzéstelenítés, a hasam alján a vágás úgy fájt, mintha egy izzó fémlemezzel elvágtak volna. A méhösszehúzó szakaszosan kínzott csak, kb olyan, mintha a gyomortól az alhasig egy nagy görcs lenne az egész. Kértem fájdalomcsillapítást, így elviselhető volt, csak néha vert le a víz. Ez kb műtét után a 4. órában zajlott. Hat óra múlva fel kellett ülnöm, majd kis pihegés után felállnom. A hirtelen mozdulatok fájtak, de pl üldögélni nem volt vészes. Jó, ha van egy kis párnád, amit a hasadra szoríthatsz, vagy a kezeddel tartva a hasad sokkal jobb. Attól fájt a felállás után, hogy a hasfal nem tartott semmit, ezért jó besegíteni neki.

Délelőtt volt a műtét, estére már csak a felülés, hirtelen mozdulatok volt kellemetlen, nevetés, köhögés fájt. Másnap már sokkal jobb volt, simán sétáltam kiegyenesedve, csináltam mindent. Csak a varrat szúrt, égett egy kicsit. Folyamatos fájdalom nem volt, a köhögés után még pár napig a mosolyom nem volt természetes. :)

Nekem sokkal jobb élmény volt a természetes szüléshez képest. Persze ez is fáj, de sokkal kiszámíthatóbb, nagyjából tudod, hol a vége, és valamennyire fel tudsz készülni rá. Az első szülésemnél nem készültem fel, nagyon féltem is, pánikba estem, valószínűleg ez is hozzájárult a rossz élményhez.