Van itt olyan, aki tudatosan fájdalomcsillapítás nélküli szülésre készült, és sikerült is neki? Milyen volt?

Nem kértem semmit, nem kaptam semmit. Azt nem értem, hogy ez miért fáj bárkinek is, mert látom, hogy sorban lepontozzák a válaszolókat.

Úgy fogtam fel az egészet, hogy ez a természet rendje, és megvan a maga szerepe a fájdalomnak a szülés közben.

Van egy rokonom, ő természetes úton, semmiféle fájdalomcsillapító nélkül szült. Az orvosa is nagyon megdícsérte, példa értékű teljesítmény.

Nem tudom milyen élmény lehetett számára, de a másodikkal esze ágában sem volt nem kérni fájdalomcsillapítót.

Én sem terveztem fájdalomcsillapítást az eslőnél. Nem is kaptam. 9 órát vajúdtaam és igazából nem annyira a fájdalom zavart, mint hogy éjszaka történt az egész, este 9-től reggel 6-ig és nagyon fáradt voltam, inkább szünetet kértem volna, ha lenne olyan... :) Így persze minden fájás között elaludtam, még a végén, az 1 percesek közt is elszenderültem egy-egy pillanatra. De azt hozzá kell tenni, hogy én olyan típus vagyok, hogy nagon magasan van a fájdalomküszöböm, és e miatt nagyon jól bírom a fájdalmat. De teljesen egyet értek a 13-assal, erről én sem tehetek, hogy ilyen jól bírtam a szülést is, mert ez egy adottság. Vannak olyanok, akiknek jóval alacsonyabban van a fájdalomküszöbük (hozzáteszem, ez az egészségesebb amúgy az életben minden más esetben). Na, azoknál sokkal nagyobb szám lehetne, ha nem kérnek fájdalomcsillapítást, de teljesen egyet értek ezzel, hogy ez nem számít! Hane az, hogy utána milyen embert nevelsz a gyermekeidből, ahogy azt a 13-as válaszoló írta. Na, az már tényleg számít!

De azért visszatérve a szüléshez, nekem aztért is jó volt, hogy nem kértem semmit, mert szerintem a kitolásnál gondban lettem volna, és nem éreztem volna a fájásokat, így nekem sokkal jobb, hogy nem kértem.

A második szülésnél már tudtam is, hogy eszembe sem szabad, hogy jusson, ha majd annyira fáj, nehogy a végén baj legyen, de valóban nem jutott eszembe, de ez sokkal gyorsabb is volt, kb. 5 óra.

Szerintem készülj föl lelkiekben, hogy nagyon fog fájni, de "engedni" kell neki! Ha fájásokkor a helyett, hogy szorongatnál valamit inkább megpróbálod teljesen elengedni magad (amit persze nehezebb sajnos egy olyan típusú embernek, akinek alacsony a fájdalomküszöbe), akkor az nagyon-nagyon sokat gyorsít a dolgon, és lehet, hogy kicsit intenzívebb az egész folyamat, de sokkal gyorsabb is, és e miatt könnyebb kibírni!

Aztán amikor meg kibújik (ja, a kitolás már könnyű és nem fáj), az fantasztikus!!!

Szép és könnyű szülést!

Nekem baromi alacsony a fájdalomküszöböm.

Vasárnap este kezdtem el érezni valamit, másnap már ramatyul voltam, délután ötkor mentem kórházba.

Mikor tíz percesek voltak a fájásaim, megkérdeztem, mit kaphatok.

Nos a Markusovszkyban semmit. Csak oxitocint amitől órákig egyperces fájásaim voltak, de sehova se haladtunk. Este kilenckor ott tartottam, hogy lemegyek a balesetire kunyerálni valamit. Folyamatosan hánytam, de csak akkor jutottam eszébe az orvosnak és a szülésznőnek, mikor elájultam a folyosón.

Végül császár lett.

A második babámnál tudatosan készültem a császárra.