Nektek meddig tartott mire a szülésélményt feldolgoztátok?

Én 3 gyereket szültem,de soha nem gondolkoztam azon,hogy "fel kell" dolgoznom.Bár,én azon szerencsések közé tartozom,akik pikk-pakk megszültek,beavatkozás,sérülés,rossz élmények nélkül.Az 1. 4 óra,a 2. 3 óra,a 3. 2 óra alatt lett meg,az első fájástól.Nem vágtak,nem repedtem.Nem egészen 72 óra múlva már otthon is voltunk.Nem vagyunk egyformák.

Én nem értek egyet azzal, hogy nem kell foglalkozni vele, túl kell lépni. Ugyanis ez nem minden esetben megy ilyen egyszerűen, ahogy ezt a példa is mutatja. Bármi történik velünk, azt mindig valahová eltesszük magunkban, vagyis feldolgozzuk valahová. Ha történt egy traumatikus, amit nem tudtunk a helyére tenni és újból és újból előtör és félelmeket okoz, akkor azzal foglalkozni kell, így utólag. Ennek a kórosabb formáját hívják poszttraumás stressznek, de így alakulnak ki fóbiák is. Pl. a pár éve hetekre barlangba rekedtek is ezt élték át és szakember kellett a kezelésükhöz. Egyszerűen egy helyzet, amit akkor az ember úgy él át, hogy nem képes megoldani és van aki ezen nem tud túllenni. Teljesen mindegy, hogy ez most éppen egy ember halála, vagy életveszély helyzet, vagy épp a szülés. Olvass utána, ha orvoshoz nem szeretnél menni. Ezeket úgy lehet feloldani, ha direkt módon hagyjuk feltörni és meg sem próbáljuk magunkban elfojtani. Mert amikor rágondolsz és előjön a félelem, akkor azonnal nyomnád is el, mert rossz érzés. De nem szabad. Keríts egy pár napot magadnak, amikor ez lesz a fő feladat. Megismerkedni ezzel a régi élménnyel, hagyni, had járjon át, érezni hogy félsz és nem ellenkezni vele. Add meg magad neki. Bármennyire is szenvedsz tőle. Kérdezd meg, hogy mi van emögött a félelem mögött? Meg fogod tudni, mert érezni fogod a választ. Aztán újra és újra megkérdezni, mígnem egyre mélyebbre jutva világossá válik, hogy pl. ott abban a helyzetben mitől féltél annyira. Biztosan sírni is fogsz, nálam így volt, de végre sikerül szemtől szembe kerülni vele és nem elbújni előle és ekkor elengedtem,feloldottam, feldolgoztam. Ekkor el fog hagyni és ha rágondolsz ezután, már csak üres érzés lesz, érzelem nélkül.

Az elsonel sok problema volt, igy kb 4 ev. Mikor a masodikat vartam 4,5 ev mulva, meg akkor is vegig az elso jart az eszemben. Tisztan emlekeztem meg a fajdalomra is. A masodik siman ment, barmikor ujra vegigcsinalnam a szulest.

Maga a szülésem nem volt horrorisztikus, nem volt vér és társai (legalábbis én semmit nem vettem észre)! Két éjjel (otthon), amikor még fogalmam sem volt, hogy szülni fogok és egy délelőtt, amiből kb. 1 órahossza volt a tényleges vajúdás, oxitocinnal meg mindennel! Kitolás harmadik nyomásra sikeres volt! A szülésem lényegesen sz** része az volt, hogy 20 hetes 5 napos, egészséges, durva szóval élve - halott - kislányt szültem! Teljesen váratlanul... Fájt, kegyetlenül, de a lelki része volt az igazán rossz és megterhelő! Pont ma, 7 hónapja!! Szülésélménynek a legrosszabb!!!!

Egy hónapja szultem és én sem tudtam igazan feldolgozni még. Az okát is tudom, hogy miert nem. Az egyik ok, hogy vakuummal szuletett a babám és magam hibáztatom, hogy en nem toltam ki eleg erosen, jobban kellett volna csinalnom. A másik ok ami miatt nem szívesen gondolok vissza, hogy nem kaptam elotte beontést, és jott minden, emiatt azota gusztustalannak erzem magam, raadasul a ferjem is így latott:(