Az anya fellegekben érzi magát amikor megszületett várva várt gyermeke. illik ekkor közölni, hogy terhes vagy? Nem lehetne ez az ő napja?

Fárasztó reagálni:) ez jó:)

Olyan ellenszenves az önzőséged...

Kérdező gondolkozz már el azon, hogy ennyi embert nem ért veled egyet de te csak hajtod a vélt igazadat.

Tudom mindenki hülye csak te vagy helikopter ugye?

Most egy utolsó suttyónak fogtok tartani, de megtudom érteni a kérdezőt és pár kérdést bennem is felvetett.

Két szemszögből nézzük, akkor

1.

A barátnőd valószínűleg örült nektek és ő is boldog volt, hogy egyszerre fogtok babázni és láthatja, hogy miylen jó dolog történt veletek és megakarta osztani, hogy vele is ez fog történni. Nincs a te helyzetedben, nem tudja átértékelni és még az is lehet, hogy fordítva őt nem zavarná, ha azon a napon bombáznád jó hírekkel őt, ami rólad szólna. Ő ezt egy kicsit lazábban fogja fel.

2,

Te egy kicsit merevebben állsz a témához, de ez is teljesen érthető csak ne vedd zokon, hogy ő nem veszi észre magát, mert valószínűleg nem szándékos. A saját példámat leírom, hogy megértessem talán másokkal is, hogy a az én/mi szemszögünkből ez hogy néz ki (nem kell egyetérteni vele, ez nem arról szól szerintem, hogy kinek van igaza, hanem csak megérteni a másik szemszögét is). Nekem gyerekfóbiám volt és mindig is próbáltam ezt leküzdeni. Ha eljutok arra a szintre, hogy ne rettegjek a gyerekvárástól, szüléstől és még meg is szülök egy babát, akkor azt fogom érezni, hogy ez életem egyik legeslegnagyobb csodája, hogy ez sikerült. Nyilván ilyenkor az idilli képet nem akarom, hogy bármi is megzavarja. Ebben az esetbe én is harapós lennék szerintem. De valaki nem stresszel rá ennyire és lazán tudja kezelni és azokat is teljesen megértem, sőőt tök jó lenne, ha nekem is így menne. De sajnos nem és ez meg az én érzésvilágom, amit másnak is tiszteletben kell tartania. Csak te se haragudj meg a barátnődre és te is tartsd tiszteletben azt, hogy nem tudja beleképzelni magát a helyedbe.:)

Egyébként én már csak egy dolgot nem értek. Néha olyan ellentéteseket írnak ezen az oldalon az anyukák és magyarázzátok már el nekem, ha nem probléma. Nem támadós kérdés, hanem tényleg kíváncsi vagyok rá és bocsánat kérdező az offért.

Egy csomóan azt állítják, hogy ez nem olyan nagy dolog, millió ember átélte már és nem olyan, mintha "te találtad volna fel a spanyol viaszt". De más kérdések alatt meg olyanokat írtok, hogy ennél fájdalmasabb, rosszabb, borzasztóbbat nem éltetek át és óriási kín az egész, néhányan soha többet nem csinálnák meg újra, mert annyira borzasztó volt. Inkább rémtörténetnek néz ki azok a dolgok, amiket olvasok. De, ha valaki ezt tényleg nagyobb dolognak éli meg és úgy írja le, akkor jönnek a válaszok, hogy ugyan már hányan megcsinálták már.... utána meg máshol azt olvasom, hogy majdnem belepusztult a fájdalomtól. Valaki erre tudna komoly értelmes választ adni?