Akinek kérésre volt császára, megbánta? Hol kezdjek el dokit keresni aki belemegy?

Az számít, hogy másfél nap vajúdás után én könyörögtem érte? Mert senki nem volt veszélyben, mégis kértem és megcsinálták. Amúgy igen, én megbántam. Nem egy leányálom.

Magánkórházban (pl. Maternity) szerintem simán belemennek, ha nincs ennyi pénzetek, akkor nézd meg a császárarányt a kórházaknál, egyes helyeken az 50-60%-t is eléri, sőt. Ott jó eséllyel próbálkozhatsz.

Miért nem hüvelyi szülés?

Szerintem, ha fogadott orvosod van, meg tudod vele ezt beszélni. Sokan időzíteni szokták a szülést amúgyis, hogy akkor szülessen, amikor az orvos is ráér, nem elutazik stb.

Akkor egy fogadott orvossal a legelején tudod ezt tisztázni. Tuti, meg lehet vele beszélni, nem csak magánkórházban. Nézz körbe, hogy akikhez tudsz járni, ők melyik kórházakban dolgoznak és menj el egy magánrendelésre a legszimpatikusabbhoz.

Egyébként nem annyira horror ám a természetes szülés sem. Kinek milyen, de az enyém pl. másfél óra volt összesen. Egyiktől sem kell nagyon félni így utólag látva. Nyugi.

Én is nagyon-nagyon féltem. A fájdalomköszöböm a béka feneke alatt van. Sose volt menzis görcsöm, sose volt igazi fejfájásom, veseg9rcsöm, semmi nagyobb fájdalmam. Megkímélt eddig az élet, ezért is rettegtem, de már olyan szinten, hogy ha a szülésre gondoltam, el tudtam sírni magam.

Aztán elkezdtem jógára járni, ahol nagyon jókat tudtam beszélgetni a jógaoktatóval (ő nő és egy éve szült), beszélgettünk a félelmeimről, tanultunk lélegezni, mutatott vajúdási pózokat, ajánlott néhány erőt adó könyvet. Most ott tartok, hogy 3 hét múlva van a kiírt időpontom és várom a szülést. Ráadásul úgy, hogy nálunk nem lehet EDA-t sem kérni, gáz sincs, szóval fájdalomcsillapításra sincs lehetőség. Persze nem mondom, hogy nincs bennem félsz, de az a korábbi rettegés elmúlt.

Ezt csak azért mondom, mert ha vcan még időd a szülésig, akkor egy ilyen úton is elindulhatsz és hétha megváltozik benned is valami.