Akinek császára volt. Mi az oka a műtétnek? Mennyi volt a felépülési idő? Mi járt a fejedben a műtét után?

Császárom volt, mert csípőizületi gyulladás alakult ki , és a 33 héttől már alig tudtam menni. Magával a császár tényével egyáltalán nem foglalkoztam, mert fontosabb volt, hogy a baba után gyorsan kezelhessenek, mert magamat sem tudtam ellátni, nem még egy babát. Így aztán szoptatás nem volt, volt helyette gyógyszer, meg egy sor fizioterápia. Lassan helyre jöttem, és a babám meg ovlt olyan rendes, és imádta a tápszerét.

ha valamilyen oknál fogva császárod lesz, javaslom, ne azon aggódj! Adja isten, hogy minden legyen veletek rendben!

36.heten surgossegi csaszart csinaltak. Nst-n nem akart mozogni, tartos ctg-re tettem egyre romlott a szivhangja. Azonnal toltak a mutobe. Mikor mondta az orvos h visznek csaszarra kikeszultem. Reszkettem minden porcikamban. Feltettem a gyereket h baja lesz, es feltem en is amiert felvagnak. Reszketo kezekkel telefonaltam a ferjemnek es anyukamnak. Rogton kotottek az infuziot, katetert, hoztak a stoc papirt alairni. Bent a mutoben volt egy csomo rezidens ok mind engem bamultak en meg csak reszkettem minden procikamban. Nem is ereztem az erzestelenitot mikor beszurtak. Mikor lefekudtem az asztalra es eltakartak h ne lassam a mutetet annyira feltem h alig kaptam levegot. Az altato orvos aki felettem allt nagyon kedves volt. Vegig beszelt hozzam, elmagyarazta mi tortenik, mikor kivettek a lanyomat nem sirt. Akkor mar az ajulas szelen voltam. Hallottam mikor mondja az orvos h a nyakara es a mellkasara van tekeredve a koldokzsinor. Aztan mikor vegre felsirt en is sirva fakadtam. Nem birtam tovabb. Kitoltak a mutobol kb 2 oran keresztul reszkettem nagyon. Persze senki nem mondta h ne emeljem a fejem. Ennek koszonhetoen 3 napig olyan fejfajas kinzott h azt kivantam barcsak lelonenek. A hegem nem fajt tudtam jol mozogni tole. Masnap mar felig hason aludtam. Mondjuk mikor fel kellett eloszor allni durva volt. Bejott a noverke kikotott egy kotelet az agy vegebe es ott hagyott azzal h na akkor alljak fel, a szemem is kiguvadt. Persze alljal meg ugy es tegyel par lepest h a kateter log beloled, tartsd a zacskot, a lepedot amit betetnek szantak a labad koze, persze verzel mint az agyu es folyik mindenfele. A hasadrol nem is beszelve. Na nekem veres lett egy kicsit a padlo. Bocs nem volt "kedvem" feltakaritani magam utan, olyan szidast kaptam h nez ki. Azt hittem a pofam leszakad. Na mindegy.

Otthon nehezkesebben mozogtam egy ideig de nem volt veszes. Szepen osszevartak egy ev telt el azota es szinte semmi sem latszik.

Mutet utan az jart a fejemben h siman tudhattak volna h baj van, de nem foglalkoztak vele. Mar most nem is erdekel a lenyeg h van egy egeszseges lanyom. :-)

Én már itthon sem éltem meg tragédiaként,hogy mi lesz, ha császár lesz. Úgy voltam vele,hogy az lesz, akkor oka van, nem az a lényeg,hogy hogy jön ki, hanem,hogy egészséges legyen.

Sürgősségi császár lett, mert nem mozgott, rá volt tekeredve több soron a zsinór. Altattak! Ahogy felébredtem szinte 20 perc alatt totál tiszta lettem. Két óra múlva már kimentem pisilni, este tusolni. Nem mondom,hogy nem fájt, de elviselhető volt.

Itthon pedig már mindent meg tudtam csinálni. Szóval nekem egyáltalán nem volt megrázó!

Nálam medencevégű fekvés volt az ok, 39 hetesen szültem. Féltem a császármetszéstől, valahogy reméltem, hogy a végére csak befordul, de nem így történt. Amikor már a kórházban voltunk, és a műtétre készültünk akkor viszont már egyáltalán nem féltem, csak azt vártam, hogy végre túl legyek rajta, és lássam a kisfiam. Műtét alatt is arra gondoltam, hogy jaj mikor lesz már kinn, minden rendben van-e, ilyesmi.

A felépülési idő rövid volt, vagy legalábbis én sokkal rosszabbra "készültem". A műtét után pár órával az első felkelés az ágyból rossz volt, de utána hogy mozogtam már egyre jobb lett, a babát is simán el tudtam látni. Vasárnap volt a műtét, hétfőn még kicsit lassabban, óvatosabban tudtam mozogni, de keddre már sokkal jobb lett, szerdán meg már teljesen úgy közlekedtem, mintha mi se történt volna.

Első babánál el sem tudtam volna képzelni,hogy császározzanak,végig természetes szülésre készültem.

Semmi jele sem volt,hogy meg akarna születni.Zárt méhszáj,soha egy darab keményedés,vagy jósló,azt sem tudom,mi az.Aztán kiírás napján a doki mondta,hogy itt van a hétvégi program,3 napra előre megkaptam az NST-k időpontját.Már az elsőnél 20 perc alatt 4x esett le a szívhangja,a dokim állt felettem,nézte,miért,hogyan,mi történik.Az utolsó után azonnal átmentünk az UH-ra,ott egy ideig vizsgálta,és mondta,hogy a köldökzsinórral van gond,így ha most hazaengednek,meghalhat holnapra a baba,így azonnal megcsászároz.Azonnal összehívta a "stábot",és 5 perc múlva már megláthattam az 57 cm-es, 4 kg-os kisfiamat,aki a családi hagyományoknak megfelelően még maradt volna vagy 2 hetet,mert a felmenőim mind túlhordták egy-két héttel picike (4, 4,5, sőt 5 kg-os) apró csemetéiket.

A dokinak hálát adtunk,amiért így döntött,barátnőmet nem császározta az ő dokija,oxigénhiányos lett a baba,sürgősségi mentővel vitték el tőle egy másik kórházba kezelni.3 éves a gyerek,még mindig járnak kezelésre,kórházba kontrollokra,és látszik a testtartásán,hogy nem teljesen egészséges.Az agyi károsodásait állítólag csak 3 éves kora után lehet megítélni.

Az én felépülésemmel nem volt gond,a hegem alig látszik,szépen gyógyult,műtét után meg az járt a fejemben,hogy ez a műtőben töltött 20 perc volt a legfájdalommentesebb,legnyugisabb része a terhességnek,és az utána következő hónapoknak.Nem cserélném le egy rendes szülésre.

Most a következő ismét nem akar kibújni,hagyománytisztelő baba ő is,ezért (is) progis császárom lesz kiírt dátum előtt 4 nappal,amit nem igazán bánok,sőt!Ő sem lesz túl kicsi,4 kg körül lesz,szinte ugyan azok az UH méretei,mint a nagyobbnak.