Apás szülés? Ti mellette vagy ellene vagytok?

Kétszer szültem. Az elsőnél bent volt a férjem. Szegényke, ott téblábolt, semmiben nem tudott segíteni, csak álldogált mellettem, nem találta a helyét. Aztán persze nagyon boldog volt, hogy bent volt, Ő látta meg először a kisfiunkat, rám is rettentő büszke volt. Viszont teljesen kikészült attól, hogy nem tud nekem segíteni, fájásaim vannak, de nem tud semmit tenni, hogy jobb legyen.

Nemrég született meg a kislányunk, az ő szülésére már nem jött be, és mindkettőnknek jobb volt így. Nem éreztem magam egyedül vajúdás alatt, semmivel sem volt nehezebb, mint amikor a férjem is ott volt. Viszont a végénél hiányoltam. Jó lett volna, ha bent van, amikor megszületik a kislánya. Úgyhogy ha még egyszer szülnék, akkor amíg vajúdok, addig kint várakozna, de a "lényegre" már bejönne.

én mellette vagyok, és bíztatnék is erre mindenkit.

igen, segítség, támogatás, egyfajta osztozás a nehézségeken,

illetve osztozás a csodán.

párom életében nem volt olyan boldog és meghatódott, mint mikor világra bukkant a gyerek.

ott állt a lábamnál, és végig nézte, és élete egyik legjobb élményének találja a gyermeke születését.

én nem éreztem cikinek, szégyenletesnek, hogy ilyen helyzetben látott. hisz teljesen természetes ez az egész.

jó volt, hogy fogta a kezem, bár igazából nem rám figyelt, meg nagyon izgatott volt, de örülök, hogy a csodának részese lett. én meg tökös csaj vagyok, bírtam a gyűrődést, nem vártam pátyolgatást, bár ha igényeltem volna, szerintem azt is megkaptam volna tőle. a szülésznő és az orvosnőm jelenléte is erősített.

szerintem az apának nagyon nagy élmény. nem szabad kihagyni