Anyukák! Mi volt a véleménye a férjeteknek, párotoknak a szülés előtt és után magáról a szülésről? Esetleg akinél apás szülés volt változott-e a férj véleménye a szülésről?

Eleinte nem akart bejönni párom, merthogy milyen undi, véres lesz, és úristen, ő be nem jön. Aztán végül mégis úgy döntött, hogy bejön. Reggel fél5kor volt burokrepesztés, párom fél8ra ért be. A fájásaim csak ókor jöttek fél9ig, poénkodtunk is, hogy hát miért mondja mndenki, hogy a szülés milyen fájdalmas. Kiderült, hogy fájásgyengeségem volt, ezért kaptam oxit. Na, onnantól nem poénkodtunk. Rettentően örültem, hogy ott van velem. Szét nyúztam, de nem bánta. Végig ott állt mellettem. Lényegében 4 óra alatt meglett a kislányunk.

Utána mondta, hogy milyen ügyes voltam, és hogy milyen jól tűrtem.

Ő is és én is sokkal rosszabbra számítottunk. Ő a kitolási szakasznál számított sokkal rosszabbra, én meg úgy az egész alatt. Szerencsére nagyon jó élmény maradt mindkettőnknek a szülés. És eszébe nem jutna olyat mondani, hogy túl lihegtem a vajúdást, vagy hogy sajnáltattam magam, amikor sírtam a fájdalomtól.