Anyukák! Mi volt a véleménye a férjeteknek, párotoknak a szülés előtt és után magáról a szülésről? Esetleg akinél apás szülés volt változott-e a férj véleménye a szülésről?

Orult, hogy bent volt velem. O nagyon tiszteli a noket, az anyakat, igy a szulest sem becsulte ala. Es megis azt mondta, hogy ha nem latja nem hiszi el, milyen kuzdelmes vilagrahozni egy kisbabat. Ezt csak az erti meg , aki valoban VEGIG a parjaval van. Pedig nekem "konnyu", komplikacioktol mentes szulesem volt..

Azt mondja a ferjem, hogy o biztos benne, hogy emiatt (is) lett bensosegesebb a kapcsolata a gyerekeinkkel. Es persze velem is.

A szex nalunk nem lett rosszabb sem ettol, pedig akarva-akaratlanul, de latott mindent. Pedig ugy neztem ki, mint aki taposoaknan gyalogolt vegig... De ha jo tarsad van, ezeken a problemakon at lehet lendulni.

Mondjuk en anno nem eroltettem volna, ha nem akar bent lenni a kitolas reszenel, mert az tenyleg eleg razos, de azert a vajudasnal ragaszkodtam hozza, hogy ne hagyjon egyedul.

A háromgyerekes főnököm (mindháromnál bent volt) egy mondatát csíptem el, amikor egy másik férfikollégának mesélt a szülés után: "Harmadszorra láttam, de még mindig hihetetlen, hogy tényleg kifér azon a szűk nyíláson..." :)

Én még előtte vagyok, a férjemet ismerem annyira, hogy talán túlzottan is empatikus. Egyedül azért vonakodik bejönni, mert nem szeretne szenvedni látni. Mondtam, hogy amikor épp a kínok kínját élem át, akkor kicsi tegyük már félre az ő lelkivilágát... végül ezzel győztem meg, hogy bejöjjön majd.

Vesegörcsnél volt mellettem, akkor is szétaggódta magát és azon stresszelt, hogy nem tud ténylegesen segíteni (bár én kínomban bíztattam, hogy törjön be a nővérszobába és lopjon nekem morfiumot...).

Szerintem ez alapvetően az empátiás készségen és az illető személyiségén múlik.

Ha ilyen véleményt hallasz, két egyszerű "empátiás gyakorlat" az "úriembereknek":

- a prosztatavizsgálat se lehet olyan nagy dolog, főleg a négyujjas verzió

- gondolkozzon el, mennyire nagy dolog lenne neki kipisilni egy pingponglabdát: ugyanennyire nem nagy dolog a szülés sem.

A kitolasi szakasznal kikuldtek a ferjemet,mert komplikaciok adodtak,szoba kerult a csaszar,de vegul termeszetes uton szuletetett a fiunk vakuummal,hasba konyokolessel.A felepules is eleg lassu volt,3 hetig csak nagyon puha parnan tudtam ulni es ugy jartam,mint aki osszecsinalta magat:)

A ferjem konkretan csaszar partiva valt, egy beszelgetes soran emlitette,hogy szerinte egy mutetet konnyebb lehet atelni mint a termeszetes szulest.

Apuka nálunk sem akart bejönni, én viszont szerettem volna ha benn lenne. Ő az a fajta ember, aki a kórház szagtól képes rosszul lenni, a vértől meg hajlamos elájulni. A szülőszobalátogatáson is rosszul lett. Amikor be kellett mennünk a kórházba, és engem vizsgáltak, addig ő a váróban ácsorgott, egy ismeretlen család hozzátartozói próbálták nyugtatni, hogy nincs semmi baj, mert látták, hogy zöldül :) Kb. 40 percig voltam NST-n, ezalatt felhívta egy barátját, aki friss apuka volt akkor, és végül ő győzte meg arról, hogy ki ne hagyja. Szóval félve, de bejött. Nem látott semmit egy véres folton kívül, amit a labdán ülve az alám terített lepedőn hagytam. Végig a fejemnél ült, a köldökzsinórt sem vágta el, mert se nem látott, se nem hallott a könnyeitől amikor megszületett a fia. A rokonság azt mondta, hogy életében nem látták még olyan büszkének, mint ahogy a fiát kivitte megmutatni. Nincs lelkifurdalása még tudat alatt sem hogy fájdalmat okozott a gyerek születése által, ráadásul tudja, hogy bármikor újra szívesen végig csinálnám, és nem látott alulról sem sem szülés közben, sem utána, míg engem varrtak, ő kinn volt a gyerkőccel. Azt mondta, hogy nagyon büszke rám, bár túl sokat segíteni nem tudott, így néha tehetetlennek érezte magát, nem tudja mit csináljon, mert ha kérdezett, akkor sem válaszoltam. Szóval csak ült, és ha vizet, vagy zsepit kértem, akkor adott. Meg zokniért küldtem ki egyszer.

Örülök, hogy bejött. Nekem biztonságérzetet adott, hogy van ott valaki, hogy ha esetleg nem tudok magamért kiállni, akkor van ott még valaki. És amúgy is utálom én is a kórházakat, szóval legalább volt társaságom, és ott volt a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Nekem ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy teljes nyugalomban menjek szülni, mint aki épp csak a szemetet viszi le :D.

Ja és örülök, hogy a párom nem annyit látott csak, hogy bemegyek vigyorogva babával a hasamban, és kissé megfáradva kijövök egy újszülöttel. Nem azt hiszi, hogy csak kipottyan. Igenis jó ha látja, hogy a gyerek nem ingyen van, nem kell hogy sajnáljon, csak azért tudja, hogy milyen ára van. Pedig mi nagyon olcsón megúsztuk :)

Kedves Anyukák!

Debreceni Egyetem Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Karának utolsó éves hallgatója vagyok,segítségüket szeretném kérni abban,hogy ezen kérdőív kitöltésével hozzájárulnak szakdolgozatom elkészítéséhez,diplomamunkám témája Szülés utáni hangulatváltozás, kitöltés névnélkül történik!

Őszinte válaszait köszönöm!!!

[link] ... I/viewform