Apás vagy "apátlan" szülés?

Én az apásra szavazok. Egyébként aki lebeszél,az már túl van egy ilyenen? Van honnan gondolja,hogy neked az jobb lenne? Egyébként még mi sem vagyunk túl rajta.A férjem azt mondta,ha én szeretném,Ő bejön velem,neki mindegy,bár nem tudja,lehet,hogy majd összeesik.Engem is látott már hányni rengetegszer terhesség alatt,egyáltalán nem lett rosszul,segített,fogta a hajam,míg én már csak a látványtól rosszabbul lettem és még jobban hánytam.

Szerintem nem lesz rosszul és élmény lesz neki is a szülés.Még egy zoknit sem nagyon vehetek nélküle,mert részt szeretne venni mindenben ami a babájáról szól! Nagyon jól esik,hogy Ő ilyen és tényleg szimpi a Te gondolkodásod is! Szerintem hallgasd meg a véleményeket,de a döntés a tiétek lesz!Az első mondatban pedig ott a válaszod is! Mindketten akarjátok!

Én azt mondom apátlan. Igaz én a férjemet kivágtam volna az emeletről. Valahogy neki nem sikerült a lelket tartania bennem, ellenben a törpöm kivolt vele...

Szimpátia szenvedett, vagy nem tudom, de nemmmm volt a támaszom épp ellenkezőleg

Második kicsit lekéste, és sokkal nyugodtabban tudtam szülni.

Amit ti akartok, csak az számít.

Az én védőnőm teljesen ki van akadva, hogy apátlan szülést szeretnénk. Vagyis nekem mindegy, de a férjem jobb szeretne a folyosón várakozni, ameddig a kisfiunk ki nem bújik. Nagyon tapintatlan volt, még mi éreztük rosszul magunkat hogy egy többszáz éves hagyományt követnénk, és nem "divatolnánk" ha akarja apa ha nem...Ha én tiszteletben tartom a férjem döntését, másnak pláne így kéne szintén tennie.

Szóval azt tegyétek, ami a kapcsolatotoknak és nektek is jót tesz, minden szülés és minden házasság más.

Egyénfüggő.

Én benn voltam mind a 2x. A feleségem és én is így szerettük volna. És jó is volt, a párom szerint is. A kitolási 10-20 perces résznél, már csak a párom fejénél voltam, nehogy a látvány maradandó károsodást okozzon :). Viszont amint kibujt a bababa VAKU NÉLKÜL, már kattintottam is 1-2 fotót róla. Ajánlták a köldökzsinór elvágását, de az nem igazán érdekelt.

Első szülésnél úgy gondoltuk, hogy a férjem egy darabig marad, aztán ha már éles a helyzet, akkor kimegy. Aha...végig bent maradt, sőt, mikor az orvos mondta, hogy látszik a baba haja, kérdezte, hogy megnézheti-e. A doki mondta, hogy persze, ha felkészült a látványra. A férjem a kicsi megszületéséig ott maradt. Irigylem is érte, mert állítólag nagyon ritka dolgot láthatott, azt, hogy a babám feje mellett kidugta az egyik karját, és tulajdonképpen a karja jőtt ki először. Őbenne semmi nyomot nem hagyott negatív értelemben.

Második babánál kérdés sem volt, hogy apás szülés lesz-e. Éjjel indult be a szülés, a szomszédokkal meg volt beszélve, hogyha este 10-ig kell elindulnunk, akkor átvisszük a fiunkat. 11 után indult be, én amellett voksoltam, hogy ne verjük fel a szomszédokat,se a kisfiunkat, de ő egyből telefonált nekik, és a 7 éves fiunkat ölben, alva vitte át.

Én nő létemre nem erősítem a tábort. Nem lebeszélni akarlak, semmiképp sem, csak az első hozzászóló válaszával nem értek egyet, hogy aki nem akar bent lenni, az nem lesz ott jóban-rosszban sem a párja mellett.

Az én férjem már a megismerkedésünkkor tudomásomra hozta, hogy nem bírna megnézni egy szülést. Itt találkozott az álláspontunk, én meg vagyok annyira szégyenlős, hogy ne akarjam, hogy úgy lásson. Most, hogy 6 év után nagyon is aktuális a kérdés, kiderült, hogy az ellen egyikünknek sincs kifogása, hogy a vajúdást együtt kínlódjuk végig, de a kitolásnál én magam fogom kidobni, ha esetleg meggondolná magát. Nekem az is fura, hogy a magánnőgyógyászomnál vannak férfiak, akik a vizsgálatra is bekísérik a párjukat. Na, én oda se engedném be, pedig szinte minden vizsgálatra elkísér, a védőnőt se hagyná ki soha. Ez a férfi ne lenne velem jóban-rosszban?