Van kedved megírni szülésed történetét?
Aki azt mondja, már megint szüléstörténetek, nyugodtan lapozzon tovább. Engem érdekel.
Ha úgy gondolod, hogy valamilyen okból ki kell írnod magadból, el kell mondanod, emlékezetes, tanulságos, vicces vagy nem az, ha meg akarod osztani, vagy akár véleményre magyarázatra vársz, én szívesen elolvasom, és gondolom mások is.
Én 4 gyereket szültem, de az utolsó az, amin nem tudok még mindig továbblépni, úgy érzem ezt muszáj kiírnom magamból.
A pici most 8 hónapos, egészséges, de nem sokon múlott...
Az én történetem:
Már az uh-on látszott, hogy nagy baba lesz, 4 kg fölötti, féltem is, hiába szültem előtte már többször. A többi se volt könnyű, és ez a baba sokkal nagyobb volt a testvéreinél. A 40. heti uh kimutatta az átlagosnál több magzatvizet, és azt is hogy a baba túl fent van, több orvos véleménye volt, hogy emiatt nem indul meg a szülés, indítani kell. Nekem az előzőt is indítani kellett hasonló okokból.
De az orvosom el akarta kerülni az indítást, bíztatott, hogy megy ez majd magától is, hiszen már szültem többször is. Megvárta a 42. hetet, addigra még több magzatvíz, még nagyobb baba... Én akkor már a császárért könyörögtem, de kinevetett, semmi indokom nincs rá. Én meg féltettem a babát egy elakadó szüléstől...
Sajnos minden félelmem beigazolódott. 13 órás vajúdás után semcsászároztak meg, mindenkitől csak azt hallottam, hogy 3 gyereket szültem, akkor a 4. már csak kipottyan belőlem, hát nem így volt. Az orvos órákra eltűnt, a szülésznő is, mindig hívkáltam őket, hogy nem lehet valamit csinálni, de nem csináltak semmit, mindig csak várjak, várjak, várjak... A méhszáj teljesen nyitva volt már órák óta, de a baba túl fent volt, magzatvíz sok, órákon át stagnált a szülés, a fájdalmakról meg ne is beszéljünk.
Eljött a holtpont, amikor lelkileg már nem bírtam tovább, mondtam a férjemnek, menjen és szóljon valakinek, mert itt már nagy baj lesz. Kiment, de nem találta se az orvost, se a szülésznőt. Végül egy arra járó másik szülésznőre lecsapott, hogy jöjjön már mert baj van. A szülésznő megvizsgált és azt mondta, bizony szülni kéne, és a baba el van akadva. Felültetett, és guggolva próbáltunk szülni, hogy a gravitáció is segítsen a babának. Iszonyatos nehéz volt tolófájások nélkül nyomni, de minden erőmet összeszedtem. Közben a szülésznő orvosért kiabált, de az én orvosom nem volt sehol, állítólag műtőbe hívták.
Nagy nehezen megszületett a babám, iszonyatos erővel cuppant ki, a nyakán a köldökzsinór, az erőlködéstől összekakált mindenkit, és rengeteg magzatvíz csapódott ki, a szülésznőt is tetőtől talpig eláztatta.
A baba feje tele volt bevérzésekkkel, hörgött, nyöszörgött a nehéz szüléstől.
Az ügyeletes orvos jött be engem ellátni, akkor még azt hittük, minden rendben, a baba ott volt velünk.
Később derült ki, a picinek leesett a szaturációja, légzési elégtelenség lépett fel, ezért átszállították a koraszülöttosztályra. Kiderült, sokkot kapott a nehéz szüléstől, lélegeztetőgépre került, nyugtatókat kapott, majd az általános kivizsgálás kimutatta, hogy egy jó nagy adag fertőzést kapott a szülés során.
Egy hónapig voltunk a koraszülött osztályon, de végül kikezelték minden bajából.Szorgalmasan hordjuk vissza a kontrollvizsgálatokra, eddig úgy néz ki, jól fejlődik.
Engem nem hagy nyugodni a tudat, miért kellett ennek így történnie, mi lett volna, ha másnál szülök, de végül is örülhetünk, hogy egyáltalán életben maradt a babám, hisz egy hájszálon múlott az élete.
Ha akkor nem jön arra az a szülésznő...
Na ez az én sztorim én kiírtam már végre magamból, szívesen várom a tiéteket is!!!
válasza:Ez borzasztó! Nagyon sajnálom, hogy így jártatok. De remélem, hogy minden rendben van, és lesz a kisbabáddal! :)
Az én történetem:
1. félelmem: Egész terhesség alatt attól féltem, hogy nem fogom tudni ha itt az idő. Mi lesz, ha nem ismerem fel a fájásokat. Vagy ha elkezd szivárogni a magzatvíz.
2. félelmem: A vaklárma. Ettől annyira féltem, hogy milyen rossz lesz bemenni a kórházba, és hogy ott mondják, hogy menjek haza nyugodtan, nincs semmi.
De szerintem ezekkel szinte minden kismama így van, aki az első gyermekét várja. Mondjátok ha nem így van :)
Péntek reggel 6 óra. Elkezdett fájdogálni a hasam. De semmi extra, nem volt annyira vészes. Aztán így ment ez egész délelőtt. Felhívott a szülésznőm, és elhadartam neki, hogy fáj a hasam, de nem rendszeres. Azt mondta, hogy ez normális csak jósló fájás, meg a hangom sem úgy tűnik mint aki vajúdik éppen. Aztán 12 óra körül szóltam a férjemnek, hogy picivel már jobban fáj a hasam, és mérje már a fájások idejét. 5 percesek voltak, és 30-40 mp-ig tartottak. Hívtuk a szülésznőt, hogy bemennénk a kórházba, hogy megnézzék, hogy mi is a helyzet. Ő épp szabadságon volt, ezért mondtam neki, hogy ne jöjjön még be, majd csak ha mondják hogy tényleg indul a szülés. Szerencsére volt időm rendbe tenni magam :) Fél 2 re értünk be, ott megnéztek NST-n. A szülésznő aki ott volt, mondta, hogy ezek csak jóslók mert nem is mutatja a fájásokat nagynak a gép és nem is rendszeresek. Gondolhatjátok mennyire elkenődtem, amikor beigazolódott a félelmem a vaklárma. Amit az NST kiad lapot azt alá kell íratni az ügyeletes orvossal. Az orvos pedig azt mondta, hogy megvizsgálna. Megvizsgált, és azt mondta, hogy bő 3 ujjnyira ki vagyok tágulva. Férjem rohant le a cuccokért. Azt hiszem, olyan 4 körül burkot repesztettek, és 18:15 re megszületett a kisbabám. 1 órával hamarabb is jöhetett volna, ha nem kérek gátvédelmet. De baromi nehéz volt, mert nem nyomhattam és ez iszonyú volt. Azt hozzá kell tennem, hogy a fogadott orvosom elküldött műtéti kivizsgálásra mert a kisfiam BPD-je 112 volt. A fejkörfogata 37,5 cm lett. :) De szerencsére sikerült a gátvédelem annak ellenére, hogy a drágámnak nem volt elég, hogy nagy buksija volt, még a könyökét is felhúzta maga mellé. Csak annyit kellet varrni, amennyit ő felsértett belül a könyökével. A végén közölte a szülésznő, hogy azt azért tudjam, hogy a legtöbb orvos megcsászározott volna.
Köszi, hogy ti is írtatok!
Kedves utolsó, ha én lettem volna a te helyedben, nekem biztos annyi!!
Az én babám BPD-je is nagynak mutatkozott, 102 körül mérték a végén, és 4150grammal és 37 cm fejkörmérettel született, de nekünk biztos jobb lett volna a császár. Lett is egy csúnya méhszájsebem, amit az első 3-nál megúsztam...
Remélem, írnak még mások is!
válasza:Én nem leszek az a "klasszikus,elfogadott" példa.
Gyerekvállalás előtt már elkezdtem fogadott orvost keresni,mert rettegtem a szülés gondolatától is (pszichológushoz jártam évekig egy gyerekkori trauma miatt lényegében)
Soha,de soha nem mertem volna hüvelyi úton szülni,nem is akartam emiatt gyereket egyáltalán.
A férjem hozta elő a gyerek témát,rosszallottam,mivel megbeszéltük,hogy én nem akarok szülni.Akkor jött a gondolat,hogy mi lenne,ha keresnénk olyan orvost,aki császárral vállal.Erre én nem is gondoltam soha,pedig ez lett a megoldás.
2 év alatt találtam,magánrendelések hadát jártam végig több városban.
Terhességem probléma mentes volt,hasam csak a 7.hónaptól volt igazi terhes pocak.
A szüléssel így már minden rendben zajlott,programozott császárom volt.Egyáltalán nem féltem.Attól rettegtem,hogy otthon indul meg a szülés,a kórháztól 2 órára;ezért előtte be is fektettek és bent,kellően felkészülve ért a dolog.Így nagyon-nagyon jó volt,összesen 40 perc alatt "végeztek velünk" aztán a férjemmel lehettünk egy kicsit hármasban.5 nap után engedtek ki,akkor kiszedték a varratokat is.Kisfiam is jól viselte,tündéri baba.Eszik-alszik szinte.
Emiatt sokan elítélnek,de én azt mondom,hogy nekünk így volt a lehető legjobb.
válasza:
válasza:Kedves 13-as, köszi az őszinteségedet. Én nem ítéllek el, a lényeg, hogy egészségesek vagytok.
Kedves 15-ös, nagyon megrázó a történeted, de az a lényeg, hogy most már ti is jól vagytok.
Amikor mi is a koraszülöttön voltunk hetekig, elszégyelltem magam, hisz ott a mi bajunk volt a legkisebb, sok kis súlyú koraszülött az élet-halál közt volt, és sajnos jónéhányat láttam meghalni is!
Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik heteken,hónapokon át kitartóan járnak oda picinyeikhez, nem adják fel a küzdelmet, mint ahogy az ott dolgozók sem!
Tudom, hogy neked is fájó ez az emlék, én azóta is sokat gondolok az ott átéltekre, és azt mondom, hogy ezek nem ok nélkül történtek, én azóta sokkal erősebb, elszántabb anya vagyok. Sajnos az egyik szobatársam ikreinek is meghalt az egyike, de a másik életben maradt és annak szüksége volt rá, ezért talpra állt...
Láttam olyat, akinek a gyermeke olyan problémával született, amit nem tudnak gyógyítani, azt mondták, pár hónapos koráig fog tudni csak élni, mégis ment hozzá minden nap, ápolta, gondozta, beszélt hozzá...
Köszönöm a válaszokat, minden anyukának es a gyermekeiknek jó egészséget kívánok, és mindenkinek erőt, kitartást az anyai feladatokhoz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!