Leírnátok nekem a szülésetek történetét?

Nekem elég érdekes a sztori:

Szombat reggel férjem ment dolgozni és engem elvitt anyumhoz,hogy ne legyek egyedül,mert pénteken annyira begörcsöltem,hogy be kellett mennünk a készültségre. Szombat reggel 8kor 5 perces fájásaim kezdődtek,elmentem lefeküdni, de elmúltak a fájások. Délután 2kor átjött a barátnőm megnézni engem,hogy hogy vagyok,vagyunk. + után nem leltem a helyem, járkáltam,leültem,feküdtem,de nem akartak elmúlni a fájdalmak. Abarátnőm megkérdezte,hogy mi van velem és én csak annyit válaszoltam,hogy kicsit fáj a méhem,de el fog múlni. 5 után hívtam a férjemet,hogy jöjjön értem,mert 8 perces fájásaim vannak.Be is vitt a kórházba, egészen 1:15ig vajúdtam,akkor jött ki kicsi fiam aki ár 10 hetes.

A szülés nagyon fájdalmas volt.Nem tudtam rendesen nyomni,hiába jöttek az erős,de kíméletlen fájások. A párnát haraptam kínomban annyira fájt.De túléltem.Minden pénzt megért a fájdalom, most itt fekszik mellettem és gyönyörködöm benne :)

Nekem is első babám.

Tisztán emlékszem mindenre, pedig már 14 hónapja volt... :) 37+4 naposan reggel a férjemmel UH-ra mentünk. Ott mondta a doki, hogy a babám feje annyira lent van, hogy bármikor jöhet a baba. Napok, de akár órák kérdése... Tulajdonképpen nem is vettem ezt komolyan, hisz majdnem 3 hetem maradt még a kiírt időpontig. Másnapra volt az első NST vizsgálatra időpontom, de délután felhívott a szülésznőm, hogy tegyük már át egy picit korábbra az időpontot, mert felszabadult egy időpont. Aznap este főztem egy finom vacsit a férjemnek, és édes kettesben nyugodtan megvacsiztunk. Majd úgy döntöttünk, hogy az utolsó napokat kihasználva a desszertet az ágyban költjük el egy filmet nézve. Szóval pont az édességen nyammogtam, amikor egyszercsak azt éreztem, hogy most azonnal ki kell rohannom a WC-re, különben bepisilek. Ez még önmagában semmi extra, hisz a végén már 2 percenként pisilhetnéked van, igaz? ;) Szóval felálltam az ágyról és akkor elöntött a víz... És persze a magzatvíz volt... :) Szóltam a férjemnek, hogy elment a magzatvíz. Bár rengeteget beszélgettünk előtte arról, hogy milyen is lesz, amikor megindul a szülés, de élesben más. Ő felpattant az ágyról. Az egyik lábával az egyik irányba ment volna egy törölközőért, a másik lábával meg hozzám szaladt volna, hogy segítsen... Élete legszebb spárgája... Úúúúúgy sajnálom, hogy nincsenek bekamerázva a szobáink... :D :D A lényeg, hogy felhívtam a szülésznőmet, aki régi ismerős lévén köszönés nélkül beleszólt a telefonba: "no mi van, mégse jó a holnapi új időpont NST-re?" A válaszom: "háááát, inkább most ugranánk be, mert elment a magzatvíz..." Óriási nevetés, mondta, hogy akkor induljunk be a kórházba. 22 órára értünk be, semmi extrát nem éreztem, csak azt, hogy nagyon sok magzatvízem van, ami ömlik belőlem. Emlékszem, még meg is lepődtem, hogy ennyi van. A törölközőt szorítottam a nadrágomhoz, pedig óriás TENA betétet is betettem. A lényeg, hogy az ügyeletes szülész megvizsgált és kiderült, hogy már 1 ujjnyira ki vagyok tágulva. Juhééééé... (gondoltam magamba, ennyivel is kevesebb...) A Szent Imrében szültem, ahol először egy úgynevezett vajúdó szobába helyezik el a vajúdó anyukákat. A hasamra tették a gépet és figyelték a fájásokat. Minden ok volt, a fájások jöttek, de tényleg semmi extra. Ami félelmetes volt az az, hoyg közben a szülőszobán ordítottak a nők. Még meg is jegyeztem magamban, hogy biztos hosszú lesz a szülésem, mert ahhoz hogy egy nő így kiforduljon magából, ahhoz valami iszonyat nagy fájdalom kell. Szóval ez lebegett a szemem előtt, hogy jön még nagyobb fájás is, amikor ordítani fogok. Mindenesetre próbáltam ellazulni a fájások alatt is és a terhesség alatt megtanult légzéstechnikát alkalmaztam. Hát hihetetlen mennyit segít, ezt nem is gondoltam volna. A fájdalmat eltompítja, komolyan!!! No a lényeg, hogy éjfélkor bejött a szülésznő, hogy tök csendben vagyok és megnéz, hogy apukát hazaküldje-e, ne tartsuk bent feleslegesen. Mondtam is neki, hogy ok-ok, de előtte ki kell szaladnom kakilni. Úgy éreztem, hogy ott azonnal bekakilok. Ő már röhögött, mert nyilván tudta, hogy miért is érzem ezt. :) Megvizsgált, és már szaladt is apáért, hogy szülünk. Én meg nem hittem el. Komolyan!!!!!!! A doki átkísért a szülőszobára és felfektetett az ágyra. Mondta, hogy nyomjak. Emlékszem, hogy még én lepődtem meg a legjobban (és ennek hangot is adtam), hogy akkor tényleg ennyi és nyomjak???? Utólag tök vicces... :) Amikor jöttek a tolófájások, éreztem, hoyg nekem fekve eszméletlen kényelmetlen, a fájások nem oda mennek, amik a szülést segítik, így kértem, hogy hadd álljak fel. Állva történt a kitolás, amiért örökké hálás leszek, nekem így annyira kényelmes volt!!!!!!!!! Nem kellett vágni, csak egy picit repedtem. Nem emlékszem arra, hogy hanyadik nyomásra lett meg a baba, de emlékszem, hogy hamarabb hallottuk a hangját, mint ahogy megláttuk 02:44-kor És amikor a hasamra tették... ááááá, leírhatatlan.... Pár öltés kellett a repedés miatt, simán kibírható, bár valóban nem kellemes. Nekem fantasztikus szülésem volt, igaz, csak 6 óra. Azt hiszem nem érdemes előre félni. Jöjjön, aminek jönnie kell. :)

Sok sikert!