Van kedved megírni szülésed történetét?
Aki azt mondja, már megint szüléstörténetek, nyugodtan lapozzon tovább. Engem érdekel.
Ha úgy gondolod, hogy valamilyen okból ki kell írnod magadból, el kell mondanod, emlékezetes, tanulságos, vicces vagy nem az, ha meg akarod osztani, vagy akár véleményre magyarázatra vársz, én szívesen elolvasom, és gondolom mások is.
Én 4 gyereket szültem, de az utolsó az, amin nem tudok még mindig továbblépni, úgy érzem ezt muszáj kiírnom magamból.
A pici most 8 hónapos, egészséges, de nem sokon múlott...
Az én történetem:
Már az uh-on látszott, hogy nagy baba lesz, 4 kg fölötti, féltem is, hiába szültem előtte már többször. A többi se volt könnyű, és ez a baba sokkal nagyobb volt a testvéreinél. A 40. heti uh kimutatta az átlagosnál több magzatvizet, és azt is hogy a baba túl fent van, több orvos véleménye volt, hogy emiatt nem indul meg a szülés, indítani kell. Nekem az előzőt is indítani kellett hasonló okokból.
De az orvosom el akarta kerülni az indítást, bíztatott, hogy megy ez majd magától is, hiszen már szültem többször is. Megvárta a 42. hetet, addigra még több magzatvíz, még nagyobb baba... Én akkor már a császárért könyörögtem, de kinevetett, semmi indokom nincs rá. Én meg féltettem a babát egy elakadó szüléstől...
Sajnos minden félelmem beigazolódott. 13 órás vajúdás után semcsászároztak meg, mindenkitől csak azt hallottam, hogy 3 gyereket szültem, akkor a 4. már csak kipottyan belőlem, hát nem így volt. Az orvos órákra eltűnt, a szülésznő is, mindig hívkáltam őket, hogy nem lehet valamit csinálni, de nem csináltak semmit, mindig csak várjak, várjak, várjak... A méhszáj teljesen nyitva volt már órák óta, de a baba túl fent volt, magzatvíz sok, órákon át stagnált a szülés, a fájdalmakról meg ne is beszéljünk.
Eljött a holtpont, amikor lelkileg már nem bírtam tovább, mondtam a férjemnek, menjen és szóljon valakinek, mert itt már nagy baj lesz. Kiment, de nem találta se az orvost, se a szülésznőt. Végül egy arra járó másik szülésznőre lecsapott, hogy jöjjön már mert baj van. A szülésznő megvizsgált és azt mondta, bizony szülni kéne, és a baba el van akadva. Felültetett, és guggolva próbáltunk szülni, hogy a gravitáció is segítsen a babának. Iszonyatos nehéz volt tolófájások nélkül nyomni, de minden erőmet összeszedtem. Közben a szülésznő orvosért kiabált, de az én orvosom nem volt sehol, állítólag műtőbe hívták.
Nagy nehezen megszületett a babám, iszonyatos erővel cuppant ki, a nyakán a köldökzsinór, az erőlködéstől összekakált mindenkit, és rengeteg magzatvíz csapódott ki, a szülésznőt is tetőtől talpig eláztatta.
A baba feje tele volt bevérzésekkkel, hörgött, nyöszörgött a nehéz szüléstől.
Az ügyeletes orvos jött be engem ellátni, akkor még azt hittük, minden rendben, a baba ott volt velünk.
Később derült ki, a picinek leesett a szaturációja, légzési elégtelenség lépett fel, ezért átszállították a koraszülöttosztályra. Kiderült, sokkot kapott a nehéz szüléstől, lélegeztetőgépre került, nyugtatókat kapott, majd az általános kivizsgálás kimutatta, hogy egy jó nagy adag fertőzést kapott a szülés során.
Egy hónapig voltunk a koraszülött osztályon, de végül kikezelték minden bajából.Szorgalmasan hordjuk vissza a kontrollvizsgálatokra, eddig úgy néz ki, jól fejlődik.
Engem nem hagy nyugodni a tudat, miért kellett ennek így történnie, mi lett volna, ha másnál szülök, de végül is örülhetünk, hogy egyáltalán életben maradt a babám, hisz egy hájszálon múlott az élete.
Ha akkor nem jön arra az a szülésznő...
Na ez az én sztorim én kiírtam már végre magamból, szívesen várom a tiéteket is!!!
válasza:Az első terhességem jó emlék maradt, de nagyon sokat szenvedtem... Nem volt fogadott orvosom, ezért konkrétan a fejemre se tojtak, 28 órán keresztül volt 5-7-10 perces fájásom rendszertelenül, nem tágultam, de senki nem segített, hulla fáradt voltam... Volt pár műszakváltás mire az egyik orvos úgy döntött kapjak oxitocint, hát megváltás volt... Ekkor kerültünk a férjemmel apás szobába és 2 óra múlva megszületett a fiam... Ez a része nagyon szép élmény volt...
A második fiam farfekvés miatt császár lett, azt hittem könnyebb lesz a műtét mint a sima szülés, de aztán elkezdődött a kálváriám, 6x szúrtak hátba mire hatott a spinális érzéstelenítő, majd műtét közben elkezdett fájni mindenem, iszonyú volt, szóltam az altató orvosnak, hogy baj van, mert egyre nagyobb fájdalmaim vannak, de nem hitte el, csak nézett, hogy az nem lehet, nem kívánom senkinek azt a kiszolgáltatottságot... Úgy éreztem egy örökkévalóságig szenvedtem, végül a vérnyomásom a stressztől felment 200-ra akkor látták, hogy baj van, azonnal kábítottak... Utólag mondta az orvosom, hogy sajnos előfordul, hogy a spinális érzéstelenítő nem hat túl jól...
Hát most ismét babát várok és még nem tudom mi vár rám...
válasza: válasza:Nekem könnyű szülésem volt de most nincs sok időm leírni...
Csak annyit szeretnék mondani hogy sírva fakadtam ahogy olvastam a szülésed és nagyon remélem hogy később sem lesz baja a kisbabádnak. Szörnyű hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. Nagyon elkeserítő.
válasza:Én is megkönnyeztem a történetedet! Remélem monden rendben lesz veletek!
Nekem első baba, 20 órát!!! Vajúdtam, 10 után könyörögtem a császárért, de a fogadott dokim bíztatott, hogy sikerülni fog így is. Eda-t nem akartam, végül 12óra után azért is könyörögtem. Szintén túlhordtam, de megindult magától, csak burkot kellett repeszteni. A baba nagyon jól viselte, azt mondta a doki, azért nem császározott meg, mert a baba szívhangja végig tökéletes volt. Kijövetelkor elakadt, de 2 doki és 2 szülésznő is volt bent, és gyakorlatilag kinyomtál belőlem. Szakadtam mindenhol. A babának egy pici lila folt volt/ van mindössze a kezén.
Azt mondtál majd elmúlik, most 7 hónapos.
Kedves első, kívánok neked könnyebb szülést mint az eddigiek, és egészséget mindegyikőtöknek.
Lehet,hogy neked tényleg csak kipottyan majd...
válasza:4-es, neked sem lehetett könnyű! De jó kezekben voltatok!
Az ikresnek is gratulálok, egy kicsit felnézek az ikres anyukákra is, főleg amióta a koraszülöttön láttam a sok kis súlyú ikres babát!!!
válasza:Nem semmi történetek, kivétel nélkül mind szívszorító, és nagyon örülök, hogy egészségesek a gyerekek, csakúgy, mint az enyémek... De nekem szerencsém volt:
Az első kisfiammal 2010 februárjára voltam kiírva, egészen a napjáig természetes szülésre készültünk. Aztán egy vizsgálat kimutatta, hogy nagyon kevés már a magzatvíz, és bár minden adott lenne a szülésre (be volt fordulva, túlhordás volt, fejlett baba, teljesen elöregedett méhlepény), vmiért nem akar megindulni a szülés, és a baba feje nem ékelődik be, "liftezik" a szülőcsatornába.. Ezért , vmint magas vérnyomás miatt a még a vajúdási szakasz előtt kiírt császárra az orvosom, aminek akkor még nem örültem.. Majd a problémamentes műtét közben hallom, hogy szörnyülködnek az orvosok, mikor kiszedték, ugyanis a kisfiam szó szerint bebábozódott a köldökzsinórba, ezáltal az megrövidült, és ez akadályozta a szülést. Ha belegondolok, mi van, ha megindítják...
Második kisfiamat eleve császárra írták, mivel az előző is az volt. A 36. hét után az összes ctg "beszűkülést" mutatott, de stabil szívhanggal, aminek akkor még nem értették az okát... Majd a 39. héten egy újabb elég csúnya ctg után toltak a műtőbe. A spinálist szépen beadták, csak kicsit túlnyomták, ugyanis a nyakamig elzsibbadtam, minimálisra esett a vérnyomásom, épp hogy fekve nem dobtam ki a taccsot, és majdnem leállt a szívem... Persze a gyors közbenjárásnak köszönhetően helyreállt a dolog, aztán jött a következő sokk: a babám, aki szintén szerette a hosszú köldökzsinórt tekergetni, valódi csomókat!! kötött rá.. ezért volt az, hogy amikor vmi ott elakadt, beszűkülést mutatott a monitor.. azt mondta az orvosom, hogy nagy szerencse, hogy nem indult be magától a szülés, mert akkor minimum oxigénhiány, vagy akár tragédia is lehetett volna. Szóval elektív császárellenesség ide-oda, nekem bizony, mindkét fiam életét - és egészségét ez mentette meg.
válasza: válasza:Kedves Kérdező, tényleg borzalmas lehetett átélni a 4. szülésed. Nem is gondolná az ember, hogy a többedik baba világra hozása milyen problémákkal járhat. Szegény Pici! Hát igen, nem csak a szülés fáj, hanem megszületni is ugye, biztos rossz lehetett a babának is átélni ezeket, de örülök neki, hogy most már minden rendben. :)
Nekem még csak egy élményem van a szülésről. Szülés előtt 2 nappal (szombat volt) az ügyeletes orvos nézte meg az NST eredményem, és közölte, hogy nekem fájásaim vannak, maradjak bent. Én nem akartam, mert úgy voltam vele, inkább otthon szenvedjek, mint a kórházban. Nem is maradtam. Mivel már túlhordtam a fiam, minden nap jártam ellenőrzésre. Másnap ismét NST, ugyanaz az orvos volt reggel, és közölte, hogy most már tényleg maradnom kéne, mert szűk 1 ujjnyira nyitva vagyok (akkor már 4 hete) és rendszertelenül ,de fájásokat mutat még mindig a gép. Ebből én még mindig nem éreztem semmit, hazamentünk. Pár óra múlva úgy döntöttem, mégis inkább bemegyek a kórházba. 2-kor értünk be, 6 órakor pedig még egyszer rátettek az NST-re. Szóltam, hogy keményedéseim vannak. Erre a doki mondta, hogy akkor toljanak szülőszobára. (?) Így ott előkészítettek a szülésre. De sehol semmi. Átöltöztem, lezuhanyoztam, és vártam. Kérdezte a szülésznő, milyen gyakori fájásaim vannak, mondtam neki, nincsenek, nem is értem mit keresek itt :) Erre jön -még mindig ugyanaz- az orvos, megvizsgál, ami nagyon fájt és mondta, hogy "szűk 2". Kérdezi nincs fájásom? Mondom nincs. Már 10 óra múlt. Na, még egyszer NST-re kötöttek. Ismét negatív lett. Már mérges voltam, mert nem történt semmi, és nagyon lekezelő volt az orvos is. Mondta, hogy akkor visszatolnak az osztályra, reggel meg majd jön a fogadott orvosom, és eldönti, beindítja-e a szülést.. Na ez az, amit semmiképp nem akartam. Mondtam az orvosnak, hogy inkább hagy maradjak reggelig a szülőszobán, majd itt pihenek. Beleegyezett. Még szerencse, mert 10 perc múlva elfolyt a magzatvizem. Onnantól minden gyorsan történt, 6 órán belül megszületett a Babánk.
Ami érdekes volt benne, hogy terhességem alatt végig azt mondták, hogy átlagnál kisebb a Pici, és örüljek, ha a 2500 grammot eléri. Még gyógyszert is szedtem, mert azt gondolták, hogy a lepény nem közvetít elég táplálékot. Ezt megcáfolva, kereken 4000 grammal és 57 centivel született a fiam. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!