Anyukak ti hany orat vajudtatok es hogy birtatok?

Ne aggódj nem fogod cserben hagyni.Alig várod vége legyen a szülésednek.Amugy a vajudás mindenkinél más.pl én hajnal 4 től este 9 ig vajudtam.A sogornőm meg mindennel együtt sokat mondok ha 3 órát.

Ne izgulj rá nagyon.Egyenlőre azt se tudhatod milyen érzés.Eddig mindenki kibírta.És utánna ahogy a kezedbe adjak a babát szinte el is felejted a fájdalmat

Fél 2-kor kezdődött, de akkor még éltem világomat, lefeküdtem aludni is. 4 körül már rendszeres 5 percesek voltak, elmentem fürödni, hajat mosni, borotválkoztam. Nem fájt, csak kellemetlenül feszült a hasam meg a derekam húzódott. 6 körül levágtam a férjem haját, megszárítottam a sajátomat, összekészítettem a kórházi pakkot, mindezt rendszeres 4 percesekkel. Fél 8kor elindultunk, kocsikáztunk még a városban, meg erre arra. Mikor visszafordultunk a kórházhoz már rendszeres 2 percesek voltak, de még az sem fájt olyan hű de nagyon. Kényelmesen elsétálgattam vele... Beértünk a kórházba 8 órakkor, vizsgálat (teljesen ki voltam már tágulva), adminisztráció, közben nst, megint vizsgálat. Burokrepesztés, és rögtön tolófájás. Fél 9-kor 3. nyomásra megszületett a kislányunk. :)

Szóval én jól bírtam, rosszabbra számítottam.

Nekem is alacsony a fájdalomküszöböm, mégis azt mondhatom, hogy nagyon szép szülésem volt és egyáltalán nem voltak iszonyatos fájásaim.

Szivárgás miatt oxitocint kötöttek be, ettől állítólag brutál fájásai lesznek az embernek, hát nekem nem lettek szerencsére.

A bekötéstől a kitolásig pont 5 óra telt el, ebből is csak kb. 2 óra volt elég fájdalmas, de még simán kibírható.

Én csak vártam, hogy mikor jön már az a hatalmas fájdalom amiről a fórumokon olvasni, hogy szinte a falat akarjam lekaparni kínomban, de nem jött, mert már mondta is a szülésznő, hogy nyomjak.

Szóval nekem nagyon szép szülésem volt, bár én eleve így is terveztem, hogy minden könnyen fog menni.

Amint kibújt a lányom már mondtam is a férjemnek, hogy akár most azonnal szülnék másikat, tehát egyáltalán nem viselt meg szerencsére.

reggel f7kor kezdődött, akkor még vissza-vissza aludtam :)

3kor telefonáltam a férjemnek, hogy jöjjön már haza, mert tök rendszertelen, de van benne már 5 perces is. akkor még olajat cserélt (nagyon izgulós apuka :S), majd 5körül be is futott, akkor már 3-6 percesek voltak.

f8kor még mindig rendszertelenek voltak de már elég gyakoriak (2-4), így bekötötték az oxitocint, na onnantól volt tényleg fájdalmas, f10kor született meg a kis csodánk :)

Nekem is nagyon alacsony a fajdalom küszöböm, én rettegek a fájdalomtól. Mégis nagyon nagy szerencsém volt szülésnél.

3 héttel hordtam túl a fiamat, de az orvosom szerint nem kell aggódni. Azért megbeszéltük, hogy keddi nap bemegyek egy általános vizsgálatra. Szépen be is mentem, majd jött a vizsgálat. A doki megvizsgált, és megkérdezte, hogy mentem be a kórházba. Mivel alig fél órára laktam a kórháztól, és meleg is volt, szépen besétáltam. Erre a doki: Hát még jó, hogy nem szült meg..Teljesen ki van tágulva..

Így be vittek a szülőszobára, de semmi fájdalmam nem volt. Nem is éreztem, hogy szülni fogok. A legnagyobb gondom az volt, hogy nagyon szomjas voltam. A dokim bejött, és leült a lábam közé, hogy akkor nyomjunk..Én meg:

- nem kéne inni előtte egy pohár vizet??

Végül is 15 perc után a karomban volt a fiam. Annyi fájdalmam volt ami ma is előfordul amikor megjön. Görcsöl egy kicsit, de nem vészes..

A dokim rendes volt. Amikor a fiam megszületett, hozott nekem 1 nagy kancsó vizet.

Ő hívta fel a családomat is, hogy a vizsgálat ideje alatt megszületett a baba is. Szóval nagy szerencsém volt. Nem is mertem újra teherbe esni, mert féltem attól, hogy a második szülésem az ellenkezője lenne.. Mondjuk 30 óra kemény vajúdás..Így csak 1 fiam van.

Én elhatároztam, h csendben leszek meg mindent az irányításom alatt tartok stb. Mikor becsekkoltunk a szülőszobára délután pont szült valaki és nem volt éppen csendben. Én majdnem rosszul lettem, h ezt így testközelből hallottam és mondtam a páromnak, h verjen fejbe ha ilyen hangokat adnék ki. Na hát burokrepesztésig tök jól elvoltam 20-30as fájásokkal, semmi extra. Burokrepesztés után fél órával aztán megtudtam mi a magyarok Istene....Kb. 2 percenként jöttek a fájások amik ott akkor kibírhatatlannak tűntek de azért lábon állva kibírtam. Félelmetes, h az ember ösztönei nem hagyják ilyenkor, h padlóra kerülj, csinálod, csinálod....Burokrepesztés után 2 és fél órával megszületett a lányom:-) Na azt mondanom sem kell, én aztán nem irányítottam semmit....meg csöndben sem voltam, de a páromnak se jutott eszébe, h fejbe verjen:-) Igazság szerint akkor is cikinek éreztem, h nem vagyok csendben de nem tudtam mást tenni, ez van. Végülis 2 és fél óra vajúdás, meg előtte 4 óra vajúdásnak nevezett legelés után lett meg a baba, első gyerek.

Ne izgulj, ki fogod bírni, mindenkinek sikerül és van ami kárpótoljon:-) Én folyton azt mondogattam magamnak, hogy a fájás a barátunk! merthogy így haladunk előre:-) Mint egy hülye robot, csak sétáltam a párommal a szülőszobában oda vissza és csak ezt mondogattam.

Én is rosszul voltam már egy mensis görcstől...A szülés baromira fájt, de ennek ellenére jól birtam. (nem csak szerintem)

19 orát vajúdtam, délután 3tól másnap délelőtt 3/4 11ig. Már az elején 5-7 percesekkel indultam, eléggé fàjt màr az elején is. Kibirtam, de a brutál kb az utolsó 6-7 ora volt. Arra a "részre" nem is nagyon emlékszem, mert a fájások között elaludtam, annyira végem volt. Engem nagyon megviselt a szülés, de bármikor újra végigcsinálnám.:)