Kisgyerekes kismamik. Hogy bírtátok a kicsi nélkül, amíg kórházban voltatok szülni? Nekem van egy 3évesem, de nem tudom mi lesz ha mennem kell szülni. Már most, ha előjön róla a szó, hogy megyek kórházba mert megszületik a tesó, sír.

Nálunk én sírok. :)

3 és fél évesem van, én meg mindenórás.

Ha a gyerek részéről nézem, akkor már régóta mesélek neki a kórházról, hogy ott mi fog történni, miért megyek be, mennyi időre, és addig ő mit fog csinálni, kivel lesz, mit fognak játszani, stb. Megnéztük a kórházat, tudja hol leszek, megértette.

Én viszont kiborulok azon, hogy nem lesz velem...

2,5 éves volt a nagy, mikor születem, de nagyon jól bírta. Nekem ő jobban hiányzott, mint fordítva. Apja otthon volt vele, körbeugrálta, napközben nagyszülőzött (addig nem volt napi szinten odaszokva hozzájuk), velük jött be látogatóba hozzám. De ott is jobban érdekelte a kórház meg a mentőautó, mint én :) Egyedül aludni nem volt hajlandó máshol, csak otthon, erre kellett figyelni. A 3 nap meg hamar eltelik.

Beszélgess vele, miket fog csinálni, míg nem vagy otthon, kikkel lesz, miért lesz ez neki jó. Ne lássa, hogy tartasz ettől az időszaktól. A tapasztalatom szerint egy 3 évessel (az enyém 3,5 most) nagyon sok minden meg lehet beszélni.

2.vagyok. Meg kell keményíteni magadat, mert ha sírni lát, csak rosszabb lesz. Azért mondtam, h magyarázz el neki mindent, hol leszel, miért, mit csinálsz, hogy érdekelje, ha nálad van látogatóban. Mi is össze vagyunk nőve a nagyobbal főleg, 20 hónapos koráig csak az apja vagy én voltunk vele, de ebben a helyzetben másképp viselkedett, mint vártuk.

Aztán lehet hogy olyan jól ellesz nélküled, hogy azért fogsz sírni a végén. Én majdnem így jártam :)

A nagyomnál úgy alakult (2 éves és 3 hónapos volt),hogy túlhordás miatt kellett bemennem. Az úgy elég car volt,pityeregtem útközben,utána kutya bajom nem volt. Hiányzott ugyan,de igyekeztem arra koncentrálni,hogy a hugit mielőbb kilakoltassam :-) Lépcsőztem egész nap... Miután megszületett voltak megláltogatni- hát ahogy megláttam,azonnal itatni kezdtem az egereket :-)

A harmadik-negyedik születésekor már nem pityeregtem,csak megkértem a Páromat,hogy ha bejön hozzám a kórházba,hagyja itthon a gyerkőcöket valakivel... :-) Hiányzott,hiányzott,de az újszülöttre kellett figyelnem,Vele kellett ismerkednem,hogy itthon minden flottul menjen- babás szobában voltunk,közben azon agyaltam,hogy lesznek majd este a fürdetések,ki lesz az első...

Viszont amikor hazajöttünk... hát olyan rívást még nem nagyon vágtam le,úgy örültem,hogy végre itthon,és hogy nem kell elszakadnom a kis Hercegnőimtől... :-)

Nálunk a 3. gyerkőc volt kicsi,és elég anyás. Annyi volt,hogy elindultunk,utána este alvás előtt a leányzó 1x említett meg,majd mint aki amnéziás :-) Egészen addig míg haza nem jöttünk a picivel el voltam felejtve,akkor viszont nagyon örült,nagyon megölelt és két napig úgy kellett járnom,hogy tudjon követni- szó szerint a sarkamban volt!-ha pl nagyon kellett már wc-re mennem és kicsit felgyorsítottam,már sírásra állt a gyerek szája,a kezdő hangot is megadta már. Ő akkor 17 hónapos volt.

A gyerekek jól viselték míg én nem voltam,sőt,talán életük legjobb időszaka volt,mert este akkor volt takarodó,amikor úgy gondolták hogy álmosak,akkor ettek,amikor éhesek,és nem mellesleg a Dédi annyira kényeztette Őket,hogy édességet többet ettek az idő alatt,mint előtte :-) Jó világ volt rájuk :-)

Én még szülés előtt vagyok, de szerintem nálunk is a gyerek fog kevésbé kiborulni. :)

Ha belegondolok, hogy amikor ő született, mindentől bőgtem az első pár napban, hát talán tényleg jobb lenne, ha apa nem hozná be.