Hogy bírtátok ki a szülést?

Amikor szültem, megváltás volt, hogy végre a kezemben van az egészséges kislányom. Toxémiás lettem a 36. héten. Szülés közben azért közöltem, hogy nem akarok még egyszer szülni, de ez kb. 1 hétig tartott:-). A szülés miatt vállalnék több gyereket. Nagyon féltem a szüléstől, mégis, amikor elfolyt a magzatvíz, nagyon megnyugodtam.

Ha szeretnél gyereket, mindenért kárpótolna a végeredmény és csak az lenne a fontos, hogy a babád egészséges legyen.

2 éves 4 hónapos kislány anyukája

Nem vészes,ki lehet bírni.Szinte nincs olyan dolog amit a gyermekedért be ne vállalnál.

Persze ehhez,meg kell foganjon,belőled meg anya kell h váljon.9 hónap alatt sokat változol,nem csak fizikailag,hanem szellemileg is.Megérik benned az anya,másképp látod a dolgokat.Amikor meg odajuttok,hogy végre találkozzatok,akkor meg az a gondolat,hogy végre tarthatod,láthatod,érezheted a saját véred (gyermeked),az elnyomja a fizikai fájdalmat,legalábbis tompítja.

Sajnálom,de ettől jobban már nem tudtam leírni,körülírni,hogy miért is lehet kibírni és többször is bevállalni.

Hosszú ideig vajúdtam,de nem nevezhetem vészesnek,hogy majdnem belehaltam(ez egyén függő is),aztán megcsászároztak,hetekig gyógyult a sebem,és FÁJT égett,húzódott...alig tudtam feküdni,járni,fordulni,de ha a pici csak egyet nyekkent már nem éreztem semmit,mert pattantam,mint a nikkelbolha.

Nagyon fájt, azt hittem ott maradok a szülőágyon... 19 óra kemény vajúdás, ráadásul az utolsó 1 órában oxival, na az durva volt. A pláne az volt, h a terhesség alatt a gátmetszéstől tartottam a legjobban, ugye ezt tolófájás alatt csinálják. Na nekem nem volt tolófájásom, akkor nyomtam amikor a szülésznő mondta, így még a metszést is éreztem, de a fájásokhoz képest csak egy szúnyogcsípés volt. Még a mai napig a fülemben van a nyisszantás, pedig már 10 hónapja szültem... Brrrr :) Ahogy a kicsi kibújt, az első mondatom: soha többet ilyet, még a kórház közelébe sem jövök. :D Na ezt már másképp gondolom, bármikor szülnék újra, sőt még a szülésznői pálya is foglalkoztat azóta :)

21 éves, 10 hós fiúcska anyukája

Amikor babát vállalsz, nem az jár a fejedben,hogy mennyire fog fájni :) én legalábbis erre nem gondoltam soha,csak a szülés előtti 3 hétben kb. És valóban,ki lehet bírni,így utólag ezt mondom :)) akkor,ott,komolyan azon agyaltam,hogy miért kellett nekem gyerek,hogy én ezt soha többé nem akarom átélni,rettentően fájt (oxin voltam,mindennemű fájdalomcsillapítás nélkül,plusz tágulást segítő injekció). Soha ilyen fájdalmam nem volt,úgy éreztem ki akarják tépni az egész medencém a helyéről,a derekamra pedig mintha ezer tonna nehezedett volna,elmondani nem lehet. 6 órát szenvedtem,de olyan gyorsan ment az idő,szinte rohant. Egy hangos szavam nem volt,nem is tudtam volna hangot kiadni a számon,annyira fáradt voltam. Aztán mikor mondták,hogy lehet nyomogatni már,akkor irtó boldog voltam,hogy hamarosan láthatom a kisfiam :) vágtak,repedtem,nagyon sok vért veszítettem,de tényleg igaz,amit mondanak.. Ahogy a mellemre rakták a babám,arra az egy percre minden fájdalom megszűnt,csak a színtiszta öröm,boldogság maradt (no meg a megkönnyebbülés :))

Most azt mondom,egyet még minimum szeretnék. Pár óra fájdalom egy életnyi csodáért semmi :) imádom a kisfiam,teljesen bele vagyok zúgva :))

Nekem könnyű szülésem volt. Igaz hamarabb indult meg a fiam, mint kellett volna, de ébredéstől számítva másfél óra múlva kint is volt. Megébredtem, elkezdett szivárogni a vizem és aztán kezdődött a szinte rögtön 2 perces fájássorozat. Minden olyan gyorsan ment. Nem vajúdtam, ahogy beértünk, doki megnézett és már küldött is a szülőágyra. Ott egy kis ideig oldalt feküdtem, nézték nst-n a babát, aztán a hátamra fordultam és pikk-pakk kint is volt. Nem kaptam fájdalomcsillapítót sem, értelme se lett volna. Amikor már nyomtam, akkor kértem a fiamat, persze magamban :) hogy segítsen nekem és bújjon ki gyorsan. :) Előtte sem féltem a szüléstől és utána se mondtam egy percig sem, hogy nem szülnék újra. Most a másodikkal is csak annyi a félszem, hogy ne jöjjön idő előtt. :) Úgy érzem, most sem lesz nehéz szülésem.

Nekem a sógornőm volt nagyon gyerekellenes, el se tudta volna képzelni, hogy babája legyen. Aztán egyszer csak meggondolta magát és most már el se tudná képzelni magát a kislánya nélkül. :)Nem mondom, hogy könnyű az anyaság, de minden egyes mosoly, egy-egy ölelés és mikor azt mondja a fiam, hogy "szeretlek anya"...... ez mindenért kárpótol!