Hogy bírtátok az utolsó heteket?

Ez ilyen, az ember feszült, ráadásul a környezetedben senki sem tud "segíteni", mert nem tudják, hogy min mész keresztül. Én is a netet böngésztem, és magamban agyaltam. Első szülésnél már tűkön ültünk a férjemmel, hogy jobb lenne már túl lenni rajta, betöltött 39. hétre jött a lányunk, második szülésnél mindenki mondta, hogy akkora a hasam, hogy biztosan augusztusi baba lesz, mondták ezt már augusztus elején, amikor szeptember 1-re voltam kiírva, és végül szeptember 1-jén jött a fiunk. Második talán könnyebb volt annyiban, hogy ott volt a 2 éves lányom, akivel repültek a napok, nehezebb azért, mert nem tudtam akármikor ledőlni. De az tuti, hogy ez a bizonytalanság, hogy mikor születik meg, a legrosszabb. Én is utálok várakozni.

Az meg hogy mikor jön... kisfiammal 38. héten voltam dokinál, megvizsgált, és azt mondta, hogy ha a kórházban lenne most ez a vizsgálat, már mennénk is a szülőszobába, mert 2 ujjnyira ki vagyok tágulva, vegyem nagyon komolyan, mert ebből baba lesz legkésőbb a hétvégén (csütörtök este volt). Erre következő hét szombaton jött a baba, én meg ott paráztam 1 hétig, hogy miért nem jön, ha egyszer a doki is megmondta, hogy szülni fogok, ő meg már csak tudja!... Hát a kiskrapek csak csendben készülődött odabent, én meg majdnem lekéstem a szülést, mert rejtett vajúdással megoldotta a dolgot, már 4 ujjnyira ki voltam tágulva, mire a kórházba értünk, rá fél órára ott volt a kezemben. Nagyon durva volt, 2 órával korábban keltem ki az ágyból egy jó kis éjszakai alvásból. :-O

Én is így voltam, ráadásul a nyár közepében, a legnagyobb hőségben!!

A férjemmel levittük a kislányunkat a strandra, de én ott ugye csak üldögéltem a parton, kb mindenki engem bámult...

Nagyon kínlódtam, alig volt már viselhető ruhadarabom, állandóan ömlött rólam a víz.

Aztán túl is hordtam még 5 nappal, indítani kellett a végén.

Szóval semmi más jó tanácsom nincs, csak annyi, hogy kitartás!!!

(Érdekes, hogy az első terhességemnél semmi bajom nem volt az utolsó hetekben. Ő május elején született.)

Az utolsó hetek ilyenek... Kicsit idegtépőek... :)

Én 37+3 hetes vagyok a 2. gyerkőcünkkel. Imádok kismama lenni, nagyon könnyen viseltem az elsőt is, most is. De már 2 hete nagyon izgulok... Ma is teszek-veszek itthon, de csak össze-vissza, semmit nem csinálok meg rendesen, a gondolataim fényévekre járnak a mindennapi teendőktől...

A kismama csomagomba már minden meg van, de még mindig nincsen egybe pakolva... :)Szét vagyok esve... :D

Nekem már másfél hete minden bajom van, de még mindig nem akar kibújni a babám. Már teljesen el vagyok keseredve. :-(

Tegnap is azt hittem, hogy már indulhatunk a kórházban, de aztán minden fájásom elmúlt.

40+4 hkm