Apás szülés? Kicsit csalódott vagyok.

esetleg az a megoldás hogy megpróbálja hogy bemegy ( az eleje amúgy is sima vizsgálatok sora, nem egyből verfurdo meg tömény szenvedés), aztán bármikor kimehet ha nem bírja?

Vagy apuka ismerősök aki benn volt a gyereke születésénél, elmesélné hogy ő hogy élte meg a dolgokat?

Szerintem ez amúgy nettó gyávaság , akárhogy is nézem. Fél hogy olyat lát, fél hogy esetleg elájul, rosszul lesz, fél attól hogy a látottak majd kihatnak a szexuális eletetekre. Viszont tényleg nem érdemes erőltetni ha nem tud túllépni az apuka a félelmein.

Érdekes hogy ha az anyuka retteg a szüléstől akkor mindig lerendezik annyival hogy más is végig csinálta, muszáj végigcsinálni, vagy esetleg lecseszik hogy ne hisztizzen. A pasikkal mennyivel elnézobbek vagyunk...

Hát megnéztem néhány szülésről szóló videót és én nem csodálom, hogy ezt egy férfi nem akarja látni. Főleg mikor megszületik a méhlepény...mint egy mészárszék...

Én azt se értem, hogy nem szégyenlősek ilyen esetben a nők? Mert én nagyon az vagyok. Semmilyen rokonomat nem engedném a közelembe, hogy úgy lásson. Főleg nem a közeli rokonaimat! Férjem annakidején még az ismerkedésünk legelején felsorolta a rossz tulajdonságai közt, hogy nem bírja megnézni a szülést. Fura egy infó volt, mivel még szó nem volt róla, hogy járni fogunk...Kérdeztem, sok ilyen élményben volt-e már része, de kiderült, hogy nem, egyszer se, csak fontosnak tartotta közölni velem. Mondtam neki, hogy nekem is szülésfóbiám van. Azt is tisztázta szintén az elején, hogy az élet legszebb dolgának tartja, ha valakinek gyereke lehet, én meg azt, hogy nem akarok gyereket, de aztán ez kissé változott, mert tőle el tudtam volna képzelni...Végül amikor megkérte a kezem, már nem tiltakoztam a gyerekvállalás ellen, de a kedvemet nem tudta semmi meghozni, csak maga a terhesség, mert azt valami hihetetlen csodának élem meg. Néha el se hiszem, hogy ez velem történik meg.

A lényeg, a szülés témakörben viszont nem változtunk: nem akarnám, hogy olyan állapotban lásson. De a vajúdás alatt hajlandó velem lenni. Ez számomra is fontos, csak mostanában jöttem rá. Szerencsére ő nem érzi magát gyávának amiatt, hogy a durvább résznél ki fog menni, talán mert én magam is hangoztatom, hogy nem szeretném, ha bent lenne. De ha azt mondta volna, hogy a vajúdáson se akar ott lenni, az biztos nagyon bántana. Ennyire azért nem kéne, hogy a párodat érdekelje mások véleménye. Amúgy meg kizárt dolog, hogy emiatt bárki is gyávának mondaná. Én inkább látom őt gyávának amiatt, hogy mások véleménye érdekli jobban annál, hogy foghassa a kezed akkor, amikor rosszul leszel. Ez olyan szánalmas. A szülés viszont elég undorító tud lenni, azt megértem ha nem akarja végignézni.

31 hkm

Mi sosem beszéltünk szülésről, a terhesség közepe felé szóba került, akkor azt mondta férjem, hogy nem biztos benne, hogy be akar jönni. Na, nekem már ez is rosszul esett, de nem akartam erőltetni. Később az volt az álláspont, hogy ő rám bízza, én meg rá, vagyis akkor akart bejönni, ha én szeretném, hogy ott legyen, én meg azt akartam, hogy akkor jöjjön be, ha ő szeretne bejönni. Ez a patthelyzet addig tartott, míg egyszer egy kisebb gonddal bementünk a kórházba, és nem jöhetett be velem a vizsgálatra. Akkor rájött, hogy sokkal rosszabb a folyosón várni, mint bent lenni. Végül bent volt a szülésen, nagyon örültem neki, sokat segített.

Ezt csak azért írtam le, mert a dolgok könnyen változhatnak az új tapasztalatok, aggódás birtokában.

Ahhoz, hogy ne érezze cikinek kimenni a kitolás előtt, ha a vajúdás alatt veled lenne, nem segítene szerinted, ha beszélnétek erről hármasban a szülésznővel (ha van fogadott)? Ő elmondhatná, hogy volt már ilyen a történelemben, és nincs benne semmi szégyellnivaló. Egyébként nekem a vajúdás alatt sokkal fontosabb volt a jelenléte, mint a kitolásnál.

Nekem egész friss élményem van,apás szülés témakörben,nem egész két hetes...Második gyerek,elsőnél nem volt benne biztos,h benn akar-e lenni,de mikor doki kérdezte gondolkodás nélkül igent mondott...Hosszú vajúdás,vér,magzatvíz,szenvedés,minden...hősiesen fogta a kezem...végül császár lett, így a lényegről lemaradt..Most apás szülésre készültünk már,megérkeztünk a kórházba,közölték,h apuka csak a szülőszobára jöhet be,vizsgálóba nem...így apukát hazaküldtük,majd ment neki a telefon,mire élesedett a helyzet,lelkesen bejött,fogta a kezem vagy 5 percig,majd mikor elkezdődtek a tolófájások,ő majdnem elájult...ki kellett kísérni és lefektetni,nekem meg már nem is hiányzott,h ott legyen,mert baromira nem azt figyeltem ki van körülöttem...a dokimra volt szükségem,senki másra..

Szóval,ha lesz harmadik már egyikünk sem akar apás szülést...Nekünk nem jött be a dolog..

AMúgy megértelek,nekem is nagyon rosszul esne,ha alapból így elzárkózna előle,csak azért írtam le a mi sztorinkat,h picit megnyugodj,utólag lehet másképp fogod látni a dolgokat