Valaki magyarázza el nekem légyszi, hogy miért kell KÉRNI császármetszést, ha van lehetőség a természetes szülésre is?

En meg nem szultem,elvileg par nap mulva hozom vilagra az elso babamat,ha minden igaz huvelyi uton.

Bennem -mint szerintem sok mas kismamaban-van felelem a szulest illetoen,legyen szo akar csaszarrol,akar termeszetes szulesrol,hiszen mindket esetben lehet komplikacio.

En nem akartam megmondani,hogy hogy akarok szulni,az orvosra biztam a dontest,remeve,hogy mint szakember tudni fogja,hogy mi a egjobb nekem es a babanak.

Ugy gondolim,hogy azoknak akik nagyon ragaszkodnak a huvelyi vagy a csaszaros szuleshez,biztos van ra okuk,pl. rossz tapasztalat a multbol vagy csaladtagoktol hallott remtortenetek...

Pl. hallottam olyat,hogy valaki azert kerte a csaszart,mert volt olyan csaladtagja,aki majdnem belehalt a szulesbe,es emiatt borzasztoan felt attol,hogy huvelyi uton szuljon.De olyat is ismerek,akinek a csaszarral kapcsolatban vannak elenerzesei.

En szemely szerint ugy gondolom,hogy barmelyik modon szul is egy no,mindig van kockazat es mindket esetben fellephet komlikacio,ezzel tisztaban kell lenni.Szerintem az orvosok mindig igyekeznek a legjobb megoldast valasztani a legjobb tudasuk szerint.

De en elfogadom,ha valaki maskepp latja es o akarja megvalasztani a szules modjat,hiszen ez mindenkinek a maganugye.Az egyeten,amit csunyanak tartok,ha valaki,annak ellenere ragaszkodik barmelyik midhoz,hogy egyertelmu,hogy az a baba szamara kockazatos,merz velemenyem szerintvaz anyasag ott kezdodik,hogy a gyerekemet onmagam ele helyezem es barmennyire is felek mondjuk a csaszartol ha a kicsinek az az erdeke,akkor termeszetesen nem ellenkezem.

Egyebkent szerintem mindenki szuljon ugy,ahogy o jonak erzi,es ahogy o biztonsagosnak tartja,mert szerintem nagyon fontos,hogy a kismama biztonsagban erezze magat a szules folyaman.Es az,hogy ki mit erez biztonsagosnak egyeni...

32-vel egyet értek.

A fő probléma, hogy ma Magyarországon a kórházi szülészeti-gyakorlat/valóság fényévekre van a mama és bababarát természetes szüléstől. És valóban, a sok mesterséges beavatkozáshoz képest, amiket naponta alkalmaznak, (akár csak a "jól megvizsgált a doki" típusú indítások) a császár már nem is tűnik annyira "mesterségesnek".

Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy az ország egyik természetes szülésért küzdő orvosához kerülhette, így háromból két szülésem mondhatni teljesen háborítatlan volt, az első szülésnél kellett közbelépni, mert 26 óra után lelassult a baba szívhangja, így kellett mesterséges dolgokat is alkalmazni (pl. oxyt is kaptam a kitoláskor).

És sajnos a szülésre való felkészítés is gyerekcipőben, vagy mondhatni bébicipőben. Mert ahelyett, hogy ismertetnék a fájdalomcsillapítási eljárásokat, meg megmutatnák hogy hol a császáros szoba, ahelyett pl. beszélhetnének a szülés lélektanáról, és önbizalmat tölthetnének a kismamákba, hogy ők is elhiggyék, hogy képesek megszülni, mint ahogy évezredek óta a nők képesek rá.

Az, hogy bő az "orvosi segítség tárháza", az nagyon jó, az, hogy van császár, az is nagyon jó és életmentő, de abból az irányból kellene megközelíteni, hogy egy szülés szépen halad a maga medrében, és akkor kell bármit "alkalmazni", ha szükség van rá.

Mert nagyon sok szülés azért "fullad be" menet közben, mert indított volt, mert az orvosnak nem volt türelme kivárni a tágulást, mert másnap indult nyaralni stb. stb.

És itt nem arra gondolok, amikor valakinek tényleg szüksége van császárra, vagy eleve csak úgy szülhet.

No. :)

Sziasztok!

Én a 22 órás vajúdásom után a második szülésnél, ha lenne rá lehetőségem, biztosan császárt kérnék. Persze, nem ez a természetes módja, de még egyszer 22 órát nem bírnék ki. Utána 3 napig szinte csak aludtam.

Ez is érdekes lehet (annak akit még érdekel a téma), ma olvastam:

[link]

35-ös, ez is attól függ, hogyan bántak Veled abban a 22 órában!

Nekem is 26 órás volt az első szülésem, mégsem jutott volna eszembe császárt kérni másod vagy harmadjára, sőt...

Külföldön klinikán, de magyar orvosnál szültem. Túl nagyra becsülték a kislányom (4100 gr) ezért javasolta a nődokim a császárt. De én amellett, hogy ez a természetes mód, olyan szentimentális okok miatt akartam a természetes szülést(most röhögjetek ki), mint a filmekben ábrázolt kórházba rohanós, aggódó apuka idegeskedik, fogja a kezem és látja, ahogy életet adok a babánknaek stb. Megmérték a csípőm belső méretét és a babámat is jópárszor, és így a dokim végül megengedte, hogy megpróbáljuk természetes úton.

De kiírtak megindításra...na ekkor meg már azt nem akartam, hogy mindenféle szerekkel indítsák meg a szülést. Így ami házi módszer csak létezik, mindet bevetettem a szülés megindítására. Szegény párom már menekünt, csak ne kelljen szexelnie még egyszer. :-))) És végső elkeseredésemben megpróbálkoztam az agykontrollal és "megbeszéltem" a babámmal, hogy ne várjon a kiírt napig, ő döntse el mikor akar jönni.

És csodák csodájára pár nappal a kiírt beindítás előtt elindult magától. Egy teljesen normális kb 14 órás vajúdásom volt, de ebből 6 óra után mentünk a kórházba, ott kaptam EDA-t, ami segített újra erőhöz jutnom és pihennem kicsit. A kitolási szakasz 45 perc volt, addigra már sajnos elfogyott az EDA hatása így minden centiméter haladást éreztem, azt hittem szétszakadok.

De az orvosom valami fantasztikus munkát végzett, semmit sem erőltetett, semmit sem siettetet, nem kaptam az EDAn kívül semmit, hanem szépen megvárta míg minden magától haladt. Egy nagyon pici vágással megúsztam (köszönhetően a gátmasszázsnak szerintem). A babám 4140 grammal született. A méhlepényt is én szültem meg. Szerintem hagyni kell, hogyha már természetes úton szül az ember, akkor lehetőség szerint ne siettessék a dolgokat (csak mert a dokinak lejár a műszakja...hallottam már ilyet), hanem amennyire csak lehet, a természetre, az anya-baba együttműködésre kell bízni a szülés menetét. A baba kő keményen dolgozik odabent, bűn ilyenkor siettetni, hacsak nem indokolt orvosilag.

A felgyógyulásom nem volt túl gyors, kb 1,5 hónap után tudtam kényelmesen ülni, a szex kb 3 hónap után volt fájdalommentes, a tampon sajnos még 6 hónap után is kicsúszik néha. De szépen lassan egyre jobb, remélem egyszer teljesen helyrejövök. De egyáltalán nem bántam meg, minden hátránya ellenére újra ezt választanám. Mondjuk ez egy ideális természetes szülés volt.

Barátnőm viszont a császárral járt rosszul, nagyon sok vért veszített a műtét alatt és úgy néz ki hegesedett, ebből még későbbi komplikációi lehetnek.

Bocs hogy hosszú lett csak olyan jól esett leírnom és átélnem kicsit újra. Meg is könnyeztem. :-)