Frissen császáros anyukák, hogyan viselitek az otthon töltött első napokat?

Szörnyen :) felülök, megtámasztom a lábam és úgy köhõgök, minden alkalommal ilyen rákészülés...durva

Nagyon rosszul viselem ezt a rossz fizikai állapotot. Minden mozdulatra rákészülni, és még úgy is fáj. Nagyon várom, hogy túl legyek ezen az időszakon és csak a végtelen örömöm maradjon.

3,5 éve császároztak. Az első héten anyu nagyon sokat segített (aki tud,mindenképp kérjen segítséget az első időben). Felkelés nagyon nehezen ment az ágyról,de amúgy minden ok volt(pelusozás,gyerkőc ellátás)...,csak minden kicsit lassabban,mint amúgy...

Én azt gondoltam, nem lesz szükségem segítségre, jó lesz hármasban, végülis család is születik. Ehhez képest elmondhatatlanul hálás voltam anyukámnak, hogy hazaérkezésünk után másnap jött, hogy segítsen. Főzött, hogy erősödjek, és megnyugató volt, hogy ott volt.

Nekem megváltás volt, hogy végre otthon lehetek a babámmal, férjemmel és nem a kórházban. Ott aztán végképp nekem kellett mindent csinálnom, mindegy volt, hogy ki tudok e kelni az ágyból, ha egyszer a picimet el kellett látni! Itthon már sokkal jobb volt. Aludtunk közösen a babámmal, keltünk együtt, első héten ugye még apa is itthon volt (közbe azért bejárt dolgozni, meg bevásárolni,stb). Második hétre meg már annyira belerázódtam, hogy ment tényleg minden egyedül. De tényleg az első napok a kórházban voltak szörnyűek, mikor még magamról is alig tudtam, és csak rám számíthatott a picim...Köhögni, nevetni sokáig nem is tudtam, nagyon fájt olyankor, aztán szép lassan elmúlt, a sebem meg szerencsére gyorsan gyógyult. Már varratszedésre minden rendben volt. Nekünk 3-asban volt a legjobb, kaját inkább rendeltünk, így nem kellett annyira bevásárolni sem, de 3-an voltunk, ami mindenkinek nagyon jó volt.

Segítség nélkül nem megy