Leírnátok milyen volt az első napotok otthon a babával?

nekem nagyon nehéz volt, fáradt voltam, a három gyerekágyas osztályos nap alatt semmit nem aludtam, mert ha az én babám aludt is volna, valamelyik másik baba biztosan sírt.

A tejem sem igazán indult még be, a baba pedig sírt mert éhes volt, nagyon kimerültem, be is lázasodtam.Ha a párom nem segített volna nem tudom hogy csinálom meg...

Ha esetleg egyedül maradnál, ne szégyelj segítséget kérni mástól.

Egy-két hét után már könyebb lesz

Nekünk az első nap valami tragédia volt.

Első baba, semmi tapasztalat, én meg nagyon fáradt voltam 16 óra vajúdás után. A férjem dolgozott, így egyedül kellett megoldanom.

A baba sokszor sírt, nem tudtam mivel elhallgattatni, a cicit nem kérte eleinte, szóval ez is nehéz volt. Mikor végre elaludt, akkor volt 20 perc szabadidőm mert aztán minden kezdődött megint elölről. Aztán a cicit már kérte, így azzal is el tudtam kicsit csitítani. De nagyon sokszor sírt. Ha karba volt az volt a baj, ha feküdt az volt a baj. Hasfájós is volt szegény.

Szóval nekem az első hét katasztrófa volt, a végén már szinte a gyerekkel együtt sírtam. Ráadásul nekem segítségem sem volt.

De ne félj, nálad ez lehet másképp! :)

Hajnalban kezdődtek a fájások, délben bementünk a kórházba, este 9-re lett meg császárral a lányom, mert nem jöttek a toló fájástok, pedig már délután kitágultam teljesen, és perces fájásaim voltak, de hiába nyomtam, meg sem mozdult a baba...

Mikor kivették a babát, egy pillanatra láttam, adhattam neki egy puszit, és elvitték, a férjem várt kint a műtő előtt, ő mehetett a gyerek osztályra, ahol lemérték, ellátták a babát, és ő foghatta egy fél órát, fényképezhette.

Engem letoltak az osztályra, a férjem ott volt, mutatta képeken a babát, majd haza ment éjfél körül, reggel 7-re már jött is, meg szüleim is vidékről. Délig nem állhattam fel, majd kivették belőlem a gerinc érzéstelenítős szettet, a katétert, és akkor mehettem a babámért a gyerekosztályra.

Bementem, néztem a sok kis kocsi között amikben a babák voltak, melyik lehet az enyém, meg nem ismertem volna, de sehol sem láttam, megkérdeztem az ápolónőket hol van, hát épp dadusgatták a vállukon, mert azt hitték árva, hogy senki nem ment még érte.

Na akkor megkaptam, betolhattam az osztlyra. 6 ágyas szobák voltak.

Na akkor ott felvettem, megszoptattam, megnéztem minden-e megvan-e, milyen az arca, kis kezecskéje, lábacskája...

Anyuék a férjem is megfogta, nézegette, beszéltek hozzá...

Anyuék délután elmentek, de jött főnökasszonyom, barátnőm látogatóba, férjem elugrott kajáért.

Másnap behozattam még amit otthon felejtettem... meg akkor jöttek anyósék.

Éjjel nem tudtam aludni, mert annyira fel voltam dobódva, hogy megvan a babám....

Mikor haza engedtek, felöltöztettük a babát, 58 centivel született, de a 62-es ruha úgy lógott rajta hogy olyan kis esetlennek tűnt, az overálban elveszett, a holdozóból ki sem látszódott ahogy bebugyoláltuk!

Haza hozotuk, itthon átöltöztettem, féjrem körül ugrált, amit kértem ágyba hozta, nézegettük a lányom, kipakolt, kimosott, főzött a férjem, vagyis feküdtem az ölemben a babával, 3 óránként szoptattam, és közben mondtam a férjemnek mit csináljon. Hol én ringattam ha sírt, hol a férjem. Fürdésnél ő tartotta, én mosdattam.

Első héten minden nap itthon volt a férjem, de minden nap jött valaki, aki beült hozzánk 4-kor, és 9-10 körül mentek el, volt aki gyerekkel, volt aki magában jött, de minden nap 3-5 ember itt volt egyszerre, fogták ringatták a babát, volt aki a fürdetésben is részt akarat venni, de közben nekem meg csak ki kellett őket szolgálni, tea, kávé, üdítő, vacsi.

A felállás esett nehezemre a heg mellett, de mindent megoldottunk, az első héten míg itthon volt a férjem, utánna meg ment minden mint a karikacsapás!

nekünk nagyon jó volt. Végre jöhettünk haza :) Délelőtt engedtek ki kórházból, és ahogy hazaértünk, én a kisfiammal körbementem a házban , és elmondtam neki hogy itt fogunk lakni, meg hogy melyik kinek a szobája, konyha, fürdő stb. Van egy kutyusunk neki is bemutattuk :) persze csak messziről! Fáradtak voltunk, de jó volt :) ELrendeztük a picit, öltözés, pelus, szopi, és ment az ágyikójába aludni, akkor én is eldőltem, a férjem sokat segített, így ha nálatok ő nem lesz otthon akkor tényleg kérj segítséget, mert könnyebb hogy csak a picivel foglalkozhatsz. mikor felkelt kicsit ébren volt, aztán pelus szopi, és alvás, este együtt fürdettük, látogatók csak szigorúan másnaptól, és ők is csak a nagyszülők, akik az ebédet pl hozták, így arra sem kellett erőt pazarolni.

Sok sikert, és könnyű szülést kívánok

Én itthon szültem, így a baba életének első napja egyben a közös első napunk is volt itthon.

Csak szép emlékem van. Gyors gyerekorvosi vizittől eltekintve nem háborgattak, feküdtünk a franciaágyon, mellettem a kisbabám, én egész nap gyönyörködtem benne. Amíg kimentem zuhanyozni, apukája volt vele, amikor ebédeltünk, mózesba tettem és kivittem magammal az ebédlőbe, ott volt mellettem.

Ha feölébredt, szopizott, már aludt is tovább. Mindkét gyerekemnél már másnapra belövellt a tej, az első héten még sírni se hallottam egyiket sem. Vagy szopiztak, vagy aludtak.

Nekem is nagyon jó volt! Alig vártam már hogy hazajöhessünk a kórházból. Tele voltam energiával, nekem szerencsére könnyű szülésem volt. :) Úgy kellett leállítani, egyből elkezdtem pakolászni.

A kisfiunk egy angyal volt, egész nap evett-aludt. Apukája meg figyelte minden kívánságom. Az esti fürdetéstől tartottunk kicsit ugyan, de nem volt semmi gond.

Jött minden magától. Ne aggódj, nem lesz semmi gond, csak hallgass az ösztöneidre!

Azért ha a férjed nem lenne otthon veletek, szerintem szólj édesanyádnak vagy valakinek, aki közel áll hozzád, mert nem tudhatod, téged mennyire visel majd meg a szülés!

Minden jót nektek!