Valaki el mesélné nekem milyen volt az első napja otthon a babával?

Szülés után, gyorsan felépültem. Nem igazán fájt a gátseben sem, így normálisan jöttem-mentem szülés után már pár órával. A baba hajnal 5-21 óra között kint lehetett velem, kint is volt. Csak szopi után kellett bevinni, hogy lemérjék, meg vizitre. Szombati napon szültem meg 12.35-kor. Már kedden hazajöhettünk volna, de kicsit besárgult,így csak szerdán jöhettünk haza. Mire kész lett a zárójelentés kb. 12 óra volt, így fél 1-1 fele értünk haza. Az első 3 hét nem telt másból mint evett-aludt-pisilt-kakilt. Én is aludtam vele amikor csak tehettem. 1 hónapig volt segítségem, így nem kellett addig főznöm.

Én romming in rendszerű kórházban szültem. Este 10-kor született meg a babám.Aznap éjszaka nem volt velem.Reggel már hozták és onnantól kezdve csak fürdetni vitték el a reggeli vizit idején 3 óra hosszára. Nekem nagyon nehéz volt a kórházban és otthon is.Az én babám nagyon hasfájós volt. Extra sokat sírt.A kórházból 0 alvással mentem haza.Szakadt szét a fejem és foltokat láttam a fáradtságtól. Itthon sem volt jobb sajnos, mert a lányom szopi után aludt egy fél órát és aztán hasgörccsel ébredt. Egyszóval nagyon nagyon nehéz volt kialvatlanul.Anyukám sokat segített,ennyi volt a szerencsém, mert különben nem boldogulok.

A kórház jó, mert együtt vagy a babáddal, az enyém egész nap aludt. Éjjel sírt, de aztán magam mellé vettem az ágyba és attól kezdve tök nyugis volt az egész. Otthon meg jöttek a látogatók, nemhogy az első nap, de az első 2 hét tiszta borzalom volt. Akkor tudtam megint a babára hangolódni amikor ez az egész átjáróház elmúlt.

A kórház katasztrófa volt,megszületett a babám rá 3 órára elvittek a szobába,hogy aludjak,2 óra múlva ébresztettek itt a gyerek keljek fel de gyorsan.Előtte már napok óta nem aludtam.Erőszakosak voltak folyton a mellem tépkedték a gyerek nem tudott szopizni nem volt tejem kb 10-15 percre vitték el fürdetni egésznap velem volt,nem tudtam semmit pihenni,besárgult 1 hetet bent kellett lenni,hisztiztek a látogatókért,teljesen depressziós lettem,ez akkor sem változott mikor hazamentem,anyukámnál voltam 2 hétig páromat alig láttam mert dolgozott és vizsgázott,a gyerek sokat sírt alig aludt a szoptatás maga volt a pokol emlőgyulladással ,lázzal vérző bimbóval,fájdalommal együtt.Ezt tudom elmondani az első 6 hétről.Borzalmas volt,tisztára depressziós voltam és otthagytam volna a gyereket csak ne kelljen vele lennem,úgy éreztem mindenben akadályoz.Nem kívánom senkinek úgy az első 3 hónapot.

#5. vagyok,21 évesen szültem nem nagy dolog a pelenkázás és a többi ne aggódj én sem azért lettem depis :)

Kórház: SOTE II, vákummal szültem, így nem 2 órát volam a szülés után még a szülő szobában, mint ahogy az rendesen szokott lenni, hanem vagy négyet, és a baba sem lehetett velem, mivel megfigyelték. Nem került mellre azonnal, így sajnos nagyon hamar elapadt a tejem. A férjem a szülés alatt és utána is velem volt. Bejött anyukám is és nagyim is szülés után pár percre, majd a férjemmel maradtunk. A szülésznő jött be időnként, kérdezte hogy vagyok, mondta egyek, cukrosat is. Adott infúziót is. Nagyon alacsony a vérnyomásom, le is esett, szóval ezért is kellett sokat feküdnöm. Egyágyas szobában voltam a kórházban, nappal velem volt a fiam, illetve a férjem szinte végig bent volt, éjszakára beadtam a csecsemő osztályra a fiam. Iszonyatos volt a gátseb, nem tudtam hetekig ülni. Otthon is feküdtem, persze egyre többet sétáltam, a gyereket elláttam, aztán vissza feküdtem. De összességében nagyszerű dolog a fiam:)

A kórházban nekem is nagyon rossz volt,én örömömben sírva fakadtam,amikor hazajöhettünk.13 óra vajúdás után végül megcsászároztak,pedig már 4 ujjnyira ki voltam tágulva..szóval fájt rendesen.8 óra fekvés ugye,addig nem is tudtam mozdulni,addig hatott a fájdalomcsillapító,végül is mégis csak reggel ugrasztottak az ágyból,persze semmit nem aludtam,hallottam,hogy sírta babám az őrzőben,nagyon féltettem.5-kor jöttek ,segítettek mosdatni,ilyesmi,nagyon-nagyon fájt a sebem.Segítettek átevickélni a másik szobába,lerakták a babámat.Gondoltam,majd jönnek segíteni mit hogyan csináljak,de sehol senki.Mindegy,megoldottam,bár végig nagyon fájt a seb és az is komoly erőfeszítést igényelt,hogy megforduljak az ágyon.Jól jött volna egy kis segítség.Otthon már könnyebb volt,mert sokat segített a párom,plusz kb. 1 hónapig hoztak főtt ételt,csak nálunk is sok volt a látogató,így nem tudtunk pihenni napközben.Hasfájós is volt,szinte egész nap sírt kb.1 hónapig,éjszaka azért aludt szerencsére, háromszor kelt enni,aztán aludt.Nagyon kimerült voltam,de aztán belerázódtam és 3 hét alatt rendbe jöttem fizikailag is.Még mindig fáradt vagyok,hiszen 8 hónapja nem aludtam át egy éjszakát sem,de azért bírom a strapát,és imádom a kincsemet,szóval megéri a nehézségek ellenére:)

A kórház nekem is rossz volt,pedig szép és gyors szülésem volt.Sajnos a szobatársak férjei egész nap ott voltak,így elég kellemetlen volt az amúgy is (eleinte) nehéz szoptatás.Pihenni semmit nem tudtam,mert csak én szültem természetesen úton és a friss császárosok sebei+infúzió miatt éjjel gyakran jöttek a nővérek,felkapcsolták a lámpát,zörögtek.Persze nagyon sajnáltam a szobatársaimat a fájdalmaik miatt,de így nem sokat aludtam.A baba végig velem volt,sajnos a magzatszurok pont éjjel landolt a pelusba,így kicsit kétségbeestem,hogyan is szedjem le róla:)Felüdülés volt hazajönni,csönd volt,nyugalom volt,nagyon jó volt itthon szoptatni (aznap indult be a tejem).Betettem a babát a bölcsőbe,és el sem hittem,hogy végre itt van velünk!Könnyű szülést és sok boldogságot kívánok neked!