Programozott császár, indított szülés. Nem érzitek úgy, hogy beavatkozás a természetbe, a "sors könyvébe"?
Hát, ha én így éreztem volna meg az orvosom is, akkor a 2 éves lányom még mindig a hasamban lenne...
Most várom a második gyermekünket, de a 36. héttől bármikor vihetnek a műtőbe.
Ugyanis a lányommal hiába voltam programozottra kiírva, sürgősségi császár lett a végén. A dokim pedig nem hajlandó megint "kivárni" a sorsot, amíg "megkávézik és ebédel", majd foglalkozik velem.
Ezek a dolgok nem ördögtől valók.. nem minden a nagykönyv szerint működik, ezt végre megkéne érteni és elfogadni..
Dehát pont ezt írom én s, hogy szükséges, tudom! :)
Azt kérdezem, hogy milyen ÉRZÉS? Boldogabb lennél-e, ha nem lenne rá szükség, és születhetne, ahogy akar, vagy nem érdekel a kérdés?
Ha nem avatkoznak bele,akkor anak rossz vége is lehet.
Én úgy vagyok ezzel,hogy mindegy,csak legyen meg egészségesen.
Nagyon rosszul feküdt nekem,igy 38.héten progis császárral lett meg.
Eszembe nem jutott ilyennel foglalkozni,előtte azon izgultam,hogy minden rendben legyen,utána meg már nagyon lefoglalt a lányunk.
Oké, felejtsétek el.:)
Én is tudom, hogy rossz vége lehet. Nem ez a kérdés. Nekem progim lett volna, de nem csinálták meg, hogy várjuk meg a terminust. Közben levélt a lepény, majdnem meghaltunk, szóval nekem nem kell megmagyarázni...
Csak az érzés érdekelt, hogy nem tartottátok-e furának, hogy kijelölnek egy napot és kész. Ez nem rossz dolog, hanem JÓ fizikálisan. Az érzelmi része érdekelt csak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!