Hogy lehet ezt átvészelni, hogy ne őrülj bele?

Őszinte részvétem Nektek!

Mi 2 éve veszítettük el kisfiúnkat, mindössze két és fél napot tölthettünk Vele. Csak az zakatolt bennünk, hogy miért kellett így történnie?! Hogy hogyan vészeltük át, ma sem tudom, sokat köszönhetünk egymásnak, családunknak, barátainknak. De helyettünk nem élheti túl más a mindennapokat!

Mi sokat beszélgettünk a férjemmel, talán Nektek is meg kellene próbálni. Azt, hogy ő mit érez, így tudhatod meg, és nem kell még ezzel is magadat terhelni. A férfiak másképp reagálnak a történtekre, de attól még kevésbé lesz könnyebb nekik! És ha azt látják, mi nem bírjuk a terhet, tartják magukat, mert nekünk erre a támaszra szükségünk van.

Ma már elmondhatjuk magunkról, hogy boldog család vagyunk! Lassan egy éves a kicsi fiúnk, akivel teljes az életünk! Egész életünket végigkíséri első babánk hiánya, csak az idő múlása segíthet elhomályosítani a történteket, de elfeledni sosem fogjuk!

Bár én sem éltem át ilyet, de rettegek tőle, és fogalmam sincs, a valóságban hogy dolgoznám fel.

Egy biztos, én szakember segítségét kérném ehhez. jártam sokáig pszichológushoz-más miatt, és sokat , nagyon sokat segített. Egy jó szakember, akiben megbízol, csodát tesz.

A másik, vagy talán egyik legfontosabb dolog, a kommunikáció. Beszélj a férjeddel, gyerekeiddel is, mindenkinek nehéz, és osszátok megy egymással, hogy mit éreztek. Senkinek nem könnyű, de ne kerüljétek a témát, hisz mindenkinek van ézrése és véleménye a történtekről, és könnyebb, ha megbeszélitek.

Az élet ilyen, biztos oka volt, hogy így történt, és én még mindig azt mondom, jobb előbb, mint később, bár sehogy sem könnyű...

Egyik kedvenc mondtatom, tudom nem sokat segít, de mégis, "Ami nem öl meg, az erősít.."

Sajnálom, részvétem, és igyekezzetek teljes életet élni, és mindig emlékezni rá inkább szeretettel, mint fájdalommal.

Sziasztok

Nem igazán tudok nektek mit írni, de tudom hogy ez a fájdalom talán soha nem múlik el! Nekem a kisfiam 41. hétre született az első és az ötödik hete azzal telt el, hogy nagy meghal vagy nem. Már 6 hónapos és nap, mint nap küszködök, hogy mi lesz, mert egyszerűen nem tudják megmondani, hogy mi a baja csak azt, hogy kromoszóma rendellenessége van.