Miért olyan nagy szám a szülés?

Lehet, hogy rosszul értelmeztem amit írtál, akkor bocs,

Szóval nem tudom mit takar nálad az ősanya? Aki esetleg főállású anya, vagy részmunkaidős, hogy a gyerekeivel többet legyen, az nem feltétlen kiegyensúlyozatlan. Van aki agyereknevelésben találja meg a boldogságot. Van akimdolgozik, és karriert épít és úgy neveli a gyerekét, ezek közül van aki kényszerból csinálja, van aki élvezi is.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mindenki más, máshogy éli az életét. Az, hogy te egyedül teremtesz meg mindent a gyerekednek, az nagyon dícséretes, de ez a te sikered. Az, hogy valaki megteheti, hogy otthon legyen, és maximálisan a gyerekeire koncentráljon az meg az ő dolga, az ő döntése.

Ősanyázzák ezen a fórumon azt, aki szoptat, aki hüvelyi úton szül, aki hordozza a gyerekét. Az a szomorú, hogy ezzel pejoratív értelme van ennek a szónak, pedig ha toleránsabbak lennénk, akkor elgondolkodhatnánk rajta, hogy ezek a dolgok nem rosszak,

Elgondolkodtatott a kérdésed. Jó, hogy kiírtad, rájöttem pár dologra. :)

Másfél hete vagyok túl az első szülésemen, és nagy számként éltem meg. Utána hősnek éreztem magam, másnap vert seregnek, és ez így maradt egy hétig. De csak most jöttem rá, hogy valójában mit éltem meg.

Azt hiszem, számomra a szülés olyan volt, mint egy beavatás. Éppen azért, mert annyian végigcsinálták már előttem. Nagyon jó volt azt átélni, hogy én is képes vagyok rá, fájdalomcsillapító nélkül. Tejbelövellés után nézegettem magam a tükörben. Egészen megváltoztam. Hulla sápadt vagyok, mert elég sok vért vesztettem, a hasam még nem ment vissza teljesen, és a mellem is változott. És azt éreztem a tükör előtt, hogy nő lettem. Eddig mindig lányként tekintettem magamra, annak ellenére, hogy majdnem egy éve férjnél vagyok. Most pedig, úgy érzem, nővé váltam.

Ezzel együtt járt az is, hogy elsirattam, ami korábban volt. Ahogy hazajöttünk, néhány napig nagyon rossz hangulatom volt, egész nap sírtam volna, pedig semmi okom nem volt rá. Tegnap pedig úgy keltem fel, hogy minden rendben, most már ez vagyok én. Új életem van, minden megváltozott, és nem fog visszaváltozni.

Gondolom, hogy ez az élmény csak az első szüléshez kapcsolódik majd nálam is. Most nem azt érzem, hogy nagy szám volt a szülés, hanem azt, hogy egy nagy változásnak a szimbóluma, ami fizikai és lelki fájdalommal is járt, de legalább annyi örömmel is. Hát, nekem ezért fontos.

Köszönöm, hogy feltetted a kérdést. Különben eszembe sem jutott volna ezen gondolkozni.