Miért olyan nagy szám a szülés?
Mióta kissé elmerültem az internetes társadalomban a való élet mellett, azt fedeztem fel, hogy sokszor piedesztálra emelik azt a nőt, aki világra hozott egy gyereket.
Évezredek óra, nők milliói, milliárdjai megtették ezt, sikerrel.
Az orvostudomány mai állásával a siker szinte 100%os.
Egy kicsit sarkított példa: ha egy gyerek "átjut" elsőből másodikba, megdicsérjük persze. (tudom, hogy ma már nem lehet "megbukni" az első négy évben) De ugyanezt a gyereket 20 év mólva is azért dícsérni, hogy elsőből másodikba került, már kissé gáz.
(Jól van Katika, ügyesen lettél másodikos. Igaz hogy a kilencedikben, tizedikben háromszor visszatapsoltak mielőtt otthagytad a sulit, de másodikba tökéletesen átmentél!)
Félreértés ne essék, nem lenézem a szülő nőket. Én úgy látom, a szülés egy lépés. Az első lépés egy baromi hosszú úton. És a felnőtt gyermekünk a bizonyítványunk: hogy milyen embert neveltünk belőle.
Tök mindegy, hogy csak kipottyant valakiből, hogy gátat metszettek, vagy pocakot, hogy 1-2 órát vajúdott, vagy egy hetet. Szerintem nem ez a lényeg (tévedés jogát fenntartom)
Mielőtt esetleg idetalálna egy-két véranya: én is szültem. szopacs volt, fájt, 42 óra után császár, ami begyulladt, tejlázat kaptam...stb betalált engem pár finomság.
De nem érzem emiatt se többnek-se kevesebbnek magam.
válasza:7. vagyok
Ha jól sejtem, akkor igazán azokra a típusú anyákra célzol, kedves Kérdező, akik társaságban mellkasukat veregetik, hogy ők bizony már szültek. Jól sejtem?
Erre csak azt lehet mondani nagyon csúnyán, hogy ki mire lehet büszke... Nyilvánvaló, hogy az ember lányának magánéletileg is fontos lépés a szülés, de ez tényleg nem hazamentő hőstett. :)
Mert biztos, hogy az ember nagyon büszke arra, hogy van egy gyermeke, még császármetszés után, sajgó sebbel is úgy húzza ki magát büszkén az ember lánya, hogy csak na. :) És jogos, hogy miután a gyerek jól teljesít itt vagy ott, arra is büszke lesz.
De én személy szerint sokszor tapasztaltam némi lenézést azoktól az ismerőstől, akik szültek, pont ezen téma kapcsán. Nem értettem miért. Én se nézek le senkit, mert saját házam, kocsim, diplomám van, és nyilván azért se, mert nincs gyermeke (még?). De tényleg kit mit érez nagy tettnek... Én személy szerint úgy érzem, hogy annyit nem tettem le az asztalra, hogy bárkit is lenézhessek. (Egyébként sem stílusom a lenézés...)
válasza:En szuleszno vagyok es paskolom a vallukat dicserek minden anyukat
De elore szolok nekik ez meg csak a kezdet egy nap egy hosszu aggodassal teli anyasag kezdetebol.
Buszke vagyok minden nore aki hiszti drama nelkul szul es meg van elegedve magaval.
válasza:Igen, vannak ilyen emberek.Akik minden kicsi dolog miatt körbekürtölik, milyen szuperanyák.Meg hogy a gyerekük milyen szépen tett ezt-azt.(cifrábban akartm írni) Ráadásul erre ott van az a bizonyos közösségi portál f***book és itt aztán hirdetik ezerrel.Eleinte aranyos ez, de már inkább zavaró...Ajnározzák, minden felesleges dolgot megcsinálnak, aztán meg csodálkoznak , hogy miért rossz a gyerek meg stb. Csak mert van egy gyerek.
Nekem is van, és igen vannak fontos szakaszok a gyereknél, de van egy határ szerintem.
válasza: válasza:Én is hasonlóan gondolkodom,mint te kérdező.
Igaz sors fordító,főleg az első mert megváltoztatja az életet.Dehát szerintem ez az élet rendje...
válasza: válasza:Nagyon érdekes kérdés.
Kicsit egyetértek hogy vannak ilyen anyukák, akik vmi nagyszerűségnek tekintik és fel is emlegetik gyakran mit éltek ők át milyen borzalom volt vagy mekkora fájdalom stb. holott ez valóban egy természetes folyamat és MINDENKI így lett a világra tehát felesleges ezt ennyire csodaként beállítani.
Ugyanakkor tényleg nagyon fontos része egy nő életének (ahogy írták előbb sorsfordító ) hiszen onnantól kezdve valóban gondoskodnod kell életed végéig egy másik kicsi lényről és soha az életben nem lesz semmi olyan mint volt:)
A gyereked hiába éri el a 18 éves kort vagy repül ki a családi fészekből MINDIG ott lesz a gondolataidban az életedben soha többé nem "feledkezik" meg róla az ember:)
És ez így normális:)
Nekem 3 gyerekem van, és életem legnagyobb élményei a velük való terhességem és a szülés talán mert ha problémás volt ha nem akkor is fabtasztikus érzés volt hogy én erre képes vagyok/voltam hogy ekkora-korábban elképzelhetetlen mértékű- fájdalmat átéltem túléltem és pár óra múlva már jöttm mentem (többé kevésbé) mintha mi se történt volna, mindig megdöbbenek a természet csodáján hogy ezt így rendezte:D
A szülésektől kezdve minden orvosi beavatkozásnál úgy éreztem hogy ez kutya...a a szüléseimhez képest így "röhögve" ki fogom bírni:)) és így is volt.
Úgyhogy egy viszonyítási pont is a szülés a későbbi nehézségekhez legalábbis számomra.
De ami még érdekes ezzel kapcsolatban hogy én most várom a 4. babát és már párszor megkaptam hogy biztos azért "merek vállalni ennyit" mert könnyű szülésem volt és problémamentes terhességeim, hát ez nem teljesen igaz de minek kössem mindenki orrára milyen nehézségek is voltak (ha voltak) vagy hogyan szültem?? A végeredmény szempontjából teljesen lényegtelen:))
válasza: válasza:Az utolsó egy nagy h.lyeség. Ha az emberi test 45-öt képes elviselni, akkor a szülés nem lehet több, mert egész egyszerűen nem bírná ki. Kb. még 40 sem lehet a szülés... Ezt már én is láttam, a Nemkutya és társoldalain...
Most szólok hogy pontozzatok le mert durvát fogok írni.
"Hát kérdező nem értem hogy lehetsz annyira de annyira buta (látszik nem vagy anyuka mert ők a legokosabb lények a világon) hogy ilyet kérdezz... Igen is kib@.szott nagy dolog világra sz@rni egy kölykök, és igenis én leszek utána az atyaúristen!!! Megyek utána felcsináltatom mégegyszer aztán sírok mert éhezik a kölyköm, mert se szakmám, se munkám de van GYEREKEM, akiből jó eséllyel egy ku.va lesz vagy bűnöző, de van értelme mert én MEGSZÜLTEM. de engem tisztelni kell mert én ANYA VAGYOK az egyetlen a világon, a legokosabb!!!!!"
Valami hasonlót olvastam a minap, elnézést mindenkitől, le kellett írnom, bár tudom hogy nem teljesen a kérdésre válaszolok.
Ezt látom a környezetemben, főleg akiknek 21 évesen már 3 gyerekük van :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!