Megosztanátok velem az élményeiteket?

Szia! Nekem is pozitív élmény mindkét szülésem. Nem nagyon gondotam bele, hogy milyen lesz, inkább kíváncsian vártam. 5 perces fájásokkal indultam, de ezek kibírhatóak voltak. Kb. 10 óra volt az egész vajúdás. A burokrepesztés utáni 1-1.5 óra volt brutál, de mivel a doki délre tippelte a szülést, ezért látva a végét, elviselhetó volt a fájdalom. A kitolás az csak pár perc volt, aztán már nagy boldogság, hogy egészséges a baba. A gátvarrás az fájt, de az már tényleg nem osztott szorzott.

A 2. Szülésem ugyanezzel a forgatókönyvvel zajlott, csak fele ennyi ideig tartott. A burokrepesztés után 20 perccel két nyomásra kint volt a baba.

A baba utáni legjobb dolog az volt, amikor összevarrtak, és megettem egy nagy szendvicset, utána már semmi bajom nem volt!

Szerintem ne parázz nagyon,,fogd fel egy kalandként. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én úgy voltam vele, mint az iskolában felelésnél: nem tanultam rá, de kíváncsi voltam, hogy mit hozok ki belőle.

Teljesen pozitív volt a szülésem! Felkészültem az eget rengető fájdalmakra, és szerencsére egyáltalán nem volt vészes.

Keddi nap volt, kettős fronthatás, 37. hét. Egész nap keményedett a hasam, de nem szabályosan, össze-vissza. Este mentem vizsgálatra az orvosomhoz, mondta, h ezek biztos csak jósló fájások, és a front hozza ki őket. Megvizsgált, teljesen zárt voltam. Elmentünk még a párommal vásárolni, nézelődtünk még, és jobb is volt így sétálva, kevésbé volt kellemetlen a sok "jósló". Ahogy haladt az este, egyre jobban éreztem ezeket a fájás szerű valamiket. Nem is aludtam semmit, inkább sétálgattam itthon, állva tvztem, míg a párom már aludt. Éjjel 1kor viszont már felkeltettem, hogy jobb lenne bemenni, ki tudja mi ez.. Addigra már 5 perces fájásokká rendeződtek, de nem percre pontosan jöttek, és nem is fájtak, csak éreztem őket. Biztos ami biztos, menjünk be! Letusoltam, és fél óra múlva bent voltunk. Megvizsgált az ügyeletes orvos, teljesen zárt voltam. A "fájásaimat" az nst gép egyáltalán nem mutatta ki, jó formán kiröhögtek, hogy mit akarok én szülni! :) mivel a főorvos "betege" voltam, nem mertek hazaküldeni, mondván várjuk meg reggelig a doktor urat, addig legalább megfigyelnek, ez volt 3kor. Fél 5-kor újra rám néztek, akkor már egyáltalán nem is ültem, mondtam a páromnak, hogy ha ezeket a "fájásokat" még ki se mutatja a gép, milyen durva lesz, ha szülök?? Mert ekkora már kezdett eléggé kellemetlen lenni.. Megvizsgált megint az orvos, és láss csodát, két ujjnyira nyitva voltam. Na akkor gyors telefon a főorvos úrnak, mégis lesz szülés! :) Innentől olyan gyorsan mentek a dolgok, h már nem engedték meg, h felkeljek az ágyból, ez volt a legrosszabb. Hánytam is, olyan gyorsan tágultam. Végig arra vártam, mikor lesz az a kibírhatatlan fájdalom, amiről annyi film és "óda" szól! Talán ezért bírtam olyan jól! :) A vajúdás és a szülés alatt hihetetlen nagy támaszt nyújtott nekem a párom, sokat jelentett, h mellettem volt! Közvetlen a kitolási szakasz előtt volt a legrosszabb, akkor fájt a legjobban, amikor jött a fájás, egyre lejjebb csúszott a baba feje, és olyan érzés volt, mint amikor valami feszítene szét, úgy éreztem szétszakadok. És ilyenkor tartsd vissza, nem volt szabad nyomni.. ez tényleg kemény volt!

Ha jól emlékszem az 5. nyomásra kint volt a babám, nagyon furcsa érzés volt, amikor kicsúszott! :) Rögtön a hasamra tették, és csak sírtunk sírtunk sírtunk! Életem legszebb napja volt! Sosem felejtem el! :)

Visszagondolva sok mindent elfelejtettem, ezért is volt jó, h ott volt a párom, ő mindenre emlékszik. Túléltem, és nem volt annyira durva! Pedig nem kaptam érzéstelenítőt!

Könnyű szülést kívánok neked kedves kérdező!