Megosztanátok velem szülési élményeiteket?

szia,

nekem is egy nagyon-nagyon nagy pozitív élmény maradt a kisfiunk születése és ehhez nagyban hozzá járult az, hogy az orvosom és a kórház alkalmazottai igazán kedvesek és segítőkészek voltak!!

november 24.-re voltak kiírva és a doktornőmmel már meg is beszéltük, hogy hétfőn befekszek és szerdán megindítja, ha addig nem lesz semmi. de ajánlotta, hogy maradjunk Szegeden, mert szerinte hvégén találkozunk :) és hát így is lett :D

pénteken fél 11 körül éreztem, hogy jönnek valami furcsa feszülések... ezek már nem olyanok, mint a jóslók. Apánk aludt, gondoltam elkezdem mérni, még nem ébresztem. feljöttem gyakorira, kérdetem, elmentem letusolni, elkészíteni magam, ilyenek. közben 6-7 percesekké rövidültek és keltettem a férjem, hogy azt hiszem indulás van :) annyira édes volt, nem pánikolt, csak nézett rám, hogy tényleg????? :D a határon már előre lebeszéltük, hogy ha sor van akkor a diplomata sorban mehetünk és ha forgalom lesz a magyar oldalról kísérőt is kapunk. hajnali fél 2 volt, a fájások 5 percesek. a magyar vámos kiszólt, hogy hova fiatalok, bulizni?? erre a férjem, hogy SZÜLNI!!!!! :) látni kellett volna az arcát, két fájás között még nevettem is rajta, mennyire leesett az álla :D induláskor felhívtam a dokimat, hogy megyünk. 40 perc alatt át értünk, fél 3-kor már vették fel az adataimat és egy iszonyatosan fiatal, szemtelenül jóképű doki megvizsgált és közölte, hogy 3 ujjnyira nyitva, szülünk. na ne mondja, tényleg?? gondoltam, hogy nem nyaralni csomagoltam be :) az orvosom már ott volt, mindent elmagyarázott, megmutatta a szülőszobát, a szülésznőt, mindent, Apa beöltözött és folytattuk. elég gyorsan rendszereződtek a fájásaim és 2 percesek lettek. de nem folyt el a magzatvíz, így burkot repesztettek, de csak szivárgott. maga a művelet nem fájt, de ami utána jött, az volt a nem semmi :) nem volt pihenő a fájások között, csak erősödtek. ekkor lehetett 5 óra és a doki azt mondta délre lesz baba. mondom MIKOR?????? hát normális vagy Te?? gondoltam magamban, délre?? addig én meghalok :S de szóljak, ha úgy érzem kakilnom kell. persze kaptam előtte kúpot, szépen ki is tisztított. viszont a gáztól hánytam, így nem kaptam fájdalom csillapítót. mire oda értem, hogy EDA-t alkudjak ki magamnak mondom a szülésznőnek, hogy nyomnom kell. anyuka az nem lehet, szépen tágul, de azért itt még nem tartunk. azért felfektetett és EMŐKE GYERE, JÖN A BABAAAAA :D az orvosom Emőke :) mivel még kb. 1,5 ujjnyi hiányzott így kézzel rásegített, nem volt kellemes, de akkor már mindegy volt!! azt hiszem 4-5 nyomásra már kint is volt a mi gyönyörűségünk, a férjem az első után oda szólt, hogy úr Isten Drágám ott a fejeeeeee, látoooom!! megjegyezném, hogy abban maradtunk a fejemnél fog állni, hogy semmit n elásson :) kézzel is segített az orvos, nyomta a hasam, de a kitolásnál már semmi fájdalmat nem éreztem és közben tudtam is pihenni. így 2008.11.22.-én 06:03-kor megszületett Alen, a mi kis életünk. oda adták a férjemnek, aki rém nézett és csak annyit mondott: "Szeretlek!!" ezt a pillanatot soha sem fogom elfelejteni!!!!! életem legcsodálatosabb pillanata volt!! Apa büszkén elvágta a köldökzsinórt és végre a karomban tarthattam a mi kincsünket. annyira gyönyörű volt, pedig olyan kis csúnyácska volt a szülés miatt :))))) Istenem, ilyen érzés nincs még egy!! amikor először ott van az, akit 9 hónapon át a pocakodban hordoztál... leírhatatlan!! akkor és ott lettünk egy család, akkor és ott kezdtünk el igazán élni!! fantasztikus volt!! :)

ma már 2,5 éves rossz csont, egyszerűen IMÁDJUK!!!!! pedig nem mindig egyszerű... nem mindig rózsaszín minden, de ennél csodálatosabb dolog, mint hogy szülők lettünk nincs a földön!! :)

Ági