Hogy kell elképzelni a (közvetlen) szülés utáni pillanatokat? Megosztanátok élmenyeiteket?
Miután kibújt a baba és az azt követő pár órára gondolok!
Érzéseitek? Első szavatok? Sírtatok? Mellkasotokra tették a babát? Miután elvitték mikor lehettetek újra együtt? Párotok ott volt veletek? Fotók készültek? Hány órát töltöttetek a szülőszobán és ki volt ott abban az 1-2 órában? .....és bármi ami eszetekbe jut!!:)
Nálam így volt:
Vajúdás alatt végig velem volt a férjem, aztán sajnos komplikáció miatt császároztak, érzéstelenítésben végezték, de így legalább láthattam az első pillanatát a lányomnak.
Mikor kivették megmutatták nekem, és az első szavaim ezek voltak: Szia Ráncoskám! :)
Majd kivitték az apukájához, ott letisztogatták, megmérték, majd apa mellkasára tették. Erre férjem nagyon büszke. :) Utána behozták hozzám a babát. Amíg engem összevarrtak, addig odatették az arcomhoz, és együtt szuszogtunk. Ez nagyon furcsa élmény volt. Egy kis életke ott szuszogott a fejemnél. S ő az enyém. Hihetetlen.
1,5 órát voltam megőrzőben, velem volt a kislányom és a férjem is. Csak néztük egymást, pihegtünk. Visszagondolva, szép élmény volt. Először voltunk hármasban. Furcsa, de annál szebb volt.
Párom lefotózta a kicsit születése után, amikor kivitték hozzá, majd a megőrzőben is csinált rólunk közös képet.
Utána bevittek a kórterembe, kb. 2-3 óráig nem láttam a babámat, és ide már apát sem engedték be. Később viszont végig velem volt a lányom.
Engem 3 nap után kaptak el a hormonok. Addig úgy voltam vele, hogy jaj de jó, jaj de szép, aztán 3 nap múlva minden érzés elöntött. A félelem, az aggódás, az öröm, a boldogság. Hormonok a köbön. :)
De ez maga a csoda. Sajnálom, hogy császár lett, de a lányom érkezése isteni dolog.
Szülöszobán apával 15 kerek órát voltunk,hamar eltelt,de már fáradtak voltun,aztán,műtő,és A NAGY CSEND merthogy ne hallottam sírni a babám,és nem is mondtak semmit.Már nagyjábol kapcsoztak össze amikor a csecsemős nővér behozta a fejem mellé és megnézhettem,szóltam pár szót neki,üdvözöltem a nagyvilágba és már el is vitték,nem puszilhattam meg:(.Aztán mikor megfigyelés alatt voltam a mütét után apa bejött hozzám és láttam könnyes a szeme,de nem örömkönnyek voltak azok hanem ő látta azt is mikor lélegeztették a kicsit és ki volt kékülve.Megijedt nagyon.
Pár órával késöbb mikor a gyermekágyas osztályon voltam akkor már kihozták mellém és puszilhattam gyönyörködhettem benne,érezhettem az illatát.Nem engedtem vissza vinni pedig győzködtek nővérek,de kell pihennem,meg ha elalszok akkor megnyomom.Akkor se adtam,nem tudtam pihenni csak gyönörködtem benne.És az az érzés amit akkor éreztem.....elmondhatatlan,nézed ahogy békésen alszik az a csep gyermek ott melleted,a tiéd,Ő az akire vártál,Ő növekedett a szíved alatt,Ő rugdosodott és irányította az életed az utobbi 40 hétben:).
Képeket készített apa,akkor mikor elöször találkozott A NAGY SZERELMÉVEL.Annyira drágák azona képen,apa nagy kezébe a kis KINCS,és pusziloznak,mármint apa puszilja a noziját a kicsinek,de úgy tartja a kisnoziját mitha odadugná.
Ezek az én élményeim,de mindenkinek más:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!