Volt valaki akinek jó volt a szülése?

Szia!

2 gyerekes anya vagyok,fiatalon vállaltam őket.Az első szülésre nem is nagyon tudtam felkészülni mert tudtam mi vár rám,persze védőnéni elmondta,hogy mi és mikor fog történni várhatóan de könnyű beszélni róla.Aztán elérkezett a nagy nap,vajúdással együtt 8 óra elteltével a kezemben volt a kislányom.Volt fájdalom de kibírható,filmekből azt látjuk az anyák sikítoznak...stb.,én elmondhatom magamról némán magamban tűrtem az összehúzódásokat a tágulást.emlékszem a szülészorvostól elnézést kértem szülés közben,hogy-bocsánat de nincs bennem ennyi erő,de egy pillanat és "folytatom". :)8 óra telt el és a kezemben tartottam a kislányom.

Második szülésem sokkal gyorsabban történt mint azt én vártam 4 óra múlva a kezemben volt a kisfiam.

Azt kell mondjam,igen fáj,de nem annyira vészes,ez szerintem rajtunk is függ,milyen a testalkatunk,mennyire bírjuk amúgy a fájdalmat,mennyire vagyunk erős nők a mindennapokban.Fura lehet de én végig csak arra gondoltam,hogy igen,fáj de nekem ezt meg kell csinálnom bármi is történik és kész! :)Hát remélem kicsit tudtam segíteni!Bocsi,ha kuszán fogalmaztam!Ha szeretnél még kérdezni,szívesen válaszolok!

Mindenkinek más a fájdalomküszöbe, és persze nem mindegy, hogy komplikációmentes, vagy nehéz-e a szülés, de:

gondolj úgy a fájdalomra, mint ami azt jelzi, hogy tökéletesen működik a tested, minden fájással tovább tágulsz, és ez JÓ. Ugyanis átlagos esetben a fájdalom félelmet kelt, hiszen valami bajt jelez, és igazából szerintem a félelmet nehéz elviselni. Ebben az esetben épp ellenkezőleg, nem kell félned, jó kezekben leszel, és a fájdalom éppenhogy azt jelenti, minden a legnagyobb rendben működik nálad.

Másrészt szerintem teljesen elviselhető volt fájdalomcsillapítás nélkül is. Kinek milyen, de nekem ez nem volt rémtörténet, ne azokra hallgass, akik így próbálnak nagyobb hőst vagy érdekesebb embert faragni magukból, hogy rémtörténetekkel szórakoztatnak egy kismamát. Nyilván nem minden negatív élmény túlzás, de biztos vagyok benne, hogy sokszor tényleg a fentiekről van csak szó.

Arra is gondolhatsz, hogy a fájdalom után még nagyobb katarzis lesz, amikor meglátod a kicsit, persze anélkül is örülnél neki, de így valami egészen fenséges (nem tudok jobb szót) érzés lesz!

És ha "vigasztal": a gátseb szerintem sokkal fájdalmasabb és tovább is tart, pedig arról nem szoktak annyit beszélni, mint a szülésről:)

Ne aggódj a gátmetszés,gátseb miatt!!

2x szültem,2x vágtak(elsőnél repedtem is)Oké,az összevarrás kellemetlen volt,de azóta semmi bajom,nem is érzem a hegeket!És még azt sem mondhatom, hogy különösen odafigyelt a dokim,mert nem volt dokim egyiknél sem!Mindkétszer ügyeletes vágott és varrt:))

Az első szülésemet kicsit nehezen éltem meg lelkileg...nem volt hosszú(7-8óra) de fájt piszkosul.

A 2.is nagyon fájt,de csak 1 óra 45 perc volt az egész!Mikor kibújt kisfiam ez volt az első mondatom:"tényleg ennyi volt??akkor jöhet a következő":))

TÉnyleg nem tudsz rá felkészülni,de ne félj tőle, túl leszel rajta!A lényeg,hogy próbáld magad nem elhagyni!Nekem ez volt a baj az elsővel,hogy volt egy pont mikor teljesen szétestem, azt hittem nem bírom ki.Akkor nyugtatgattak és túl lettünk rajta:)

2.nál még rá sem döbbentem,hogy szülünk és már kint si volt:)Na ilyet kívánok Neked is:))

Nekem szép és jó volt a szülésem. Mindenféle komplikációtól mentes, szép emlék marad, nem volt benne hörgés, nyöszörgés, sikoltás stb, a férjem is - aki nem igazán akart bent lenni, mert amerikai filmes sztereotípia élt benne - pozitívan gondol vissza rá, és örül, hogy bent lehetett. Szerintem nagyon-nagyon kevés ember az, akinek nem fáj, uh erre inkább ne számíts, mert fáj, nagyon is. Nekem összesen 12,5 óráig tartott, azt mondták végig, hogy a nagy könyv szerint zajlik, viszont ez nem azt jeleni, hogy ilyenkor 12,5 órán keresztrül vergődik az ember. Reggel 8kor ébredtem magamtól, majd utána vettem észre a fájásokat. Rendesen kipihentem magam előtte, friss voltam és felkészült mindenre. Kb 2re mentünk csak be a kórházba, addig még talpon viselhetőek voltak a fájások. Majd kb 3ra feküdtem be a szülőszobára, és úgy az utolsó 2 óra volt, ami igazán nehéz volt. De ezt is simán ki lehet bírni különösebb hiszti nélkül, hiszen fáj-fáj, de ez egy értelmes fájdalom. Közben vizsgálnak az orvosok, tudod, hogy biztonságban, jó kezekben vagy, és tudod, hogy minden rendben van, ez egy természetes állapot, minél jobban fáj, annál hamarabb látod a picibabádat. Aztán egyik pillanatról a másikra közölték, hogy na, akkor eljött az idő, lehet nyomni. És számomra ez volt a legjobb része. Ez már nem is igazán fájdalom volt, hanem egy inger, ami ellen tudsz tenni, nyomni kell, kicsit feszít, de aztán egyszercsak kibújik a kisbabád, és annál nagyobb boldogság kevés van! Onnantól minden megszűnik, csak azt látod mennyire gyönyörű, milyen picike, és mégis milyen nagy, hiszen belőled bújt elő, és belőletek van, és milyen gyönyörű a természet és csodálatos az élet és a világ és minden. EGy gyönyörű élmény, a fájdalommal, a vérrel, a kínlódással és mindennel együtt.

Ami igazán "szar", az amikor a doki utána összerak... Pedig nekem nem volt gátmetszésem és csak picit repedtem, utána nap már törökülésben ültem és simán fel-le mászkáltam a magam ágyról, de az a pár perc, amíg varr, az kegyetlen, mert az már "értelmetlen" fájdalom. a szülés maga igenis szép, fáj és szenvedés, és erre jobb ha felkészülsz (lehet, hogy a barátnőid is e miatt mesélik ezt a részét), de minden egyes izzadságcsepp megéri :)

Igen, nincs ennél csodálatosabb dolog!

Meddő voltam, azóta pedig szültem két gyermeket.

Az első szülésbe majdnem belehaltam (szó szerint), de a másodikat mégis bevállaltuk és 19 hónap korkülönbséggel megszületett ő is.

A második sokkal kevésbé fájt, jobban felkészültem, bármikor szülnék ismét, pedig iszonyú hosszú szüléseim voltak (a második még hosszabb volt, mint az első), de nagyon-nagyon megérte!!!

Nekem csak a jó emlékek maradnak meg a szüléseimről!

Ő, hát...én jó élményként éltem meg. De ez nem azt jelenti, hogy közben nem gondoltam azt, hogy ez biza baromira fáj, és hogy én ebbe belepusztulok. Aki azt állítja, hogy ez nem fáj, azt vagy altatták, vagy ló adag fájdalomcsillapítót kapott, vagy hazudik.

Amúgy tényleg szuper volt, el sem hittem, hogy szülni fogunk, ugyanis kb 3 ujjnyiig semmi fájdalmam nem volt, már egy órája voltunk szülőszobán, mire éreztem végre valamit. 40 perc volt elég kellemetlen, a baba 2-3. nyomásra jött ki, és utána már tényleg megszűnt a fájdalom. Összességében nem tartott az egész 3 órát (1. baba). Méhszájlazítón, burokrepesztésen és gátmetszésen kívül (amit amúgy nem is éreztem) nem volt gyógyszer, beavatkozás, nem könyököltek a hasamba, a gyerkőccel is ok volt minden, szóval jó volt. Bármikor szülnék mégegyet.