Szült valaki vákum segítségével?

Bocsi, hogy nem a kérdésre válaszolok, de szerintem szörnyű etikátlan, hogy egy orvos ilyet mondjon: "aki szereti a férjét az császárral szül". Még viccesnek sem mondanám. Mi nők érző lények vagyunk, nem pedig a férfiak "játékszere".

Miért ne lenne vicces, ha a dokid nem tudja, hogy nem félsz a császártól és ő nyugtatni akar? Mondjuk ehhez ismerni kell őt is és a szitut is, ugyanis az oxira sem volt fájásom és a szülőszobai 8 óra igen vidáman telt, anyummal a férjemmel és a szülésznőmmel.Sírnom kellett volna? Az hogy egy kellemes, derűs élmény maradt a szülés, gondolom fáj valakinek. Talán inkább dicsérni kellene az orvost, hogy oldani próbálta az adott pillanatot. Mondjuk mi jót nevettünk a férjemmel rajta. Sajnálom, hogy Ti nem tudtok. Amúgy az orvosom elég elismert osztályvezető főorvos, nem hinném, hogy bárkinek lenne joga bírálni őt bármiért is :) Az orvoslás és az etika Magyarországon már régóta nem egy lapon említendő. A pénzemért pedig (sajnos, így van, és szomorú, hogy a fizetett TB ellenére nem így van) kapjam meg a maximális odafigyelést azon a napon, amely életem legszebb napja!

Bár nagyon régi a kérdés, de én tavaly ősszel szültem és szintén vákummal. Teljesen együtt tudok érezni a kérdezővel. Én a mai napig próbálom feldolgozni és megérteni hogy hogyan hagyhatott cserben a testem és a természet amikor a kitolásra került a sor. Èn is nehezem tudom megérteni a mai napig hogy bár vajúdtam szépen, a kitolásnál haszontalan voltam. És végeredményképp kinyomták, húzták a babát vákummal. Mai napig érzem a lelki traumát amit okozott bennem.. És a düht, hogya fogadott szakemberek nem mondták el hogy mit hogyan csináljak, hogyan nyomjak és utána sem tájékoztattak pontosan, csak annyit mondtak hogy elfáradt a méhem. Én egyáltalán nem éreztem tolóingert,bár fájásaim voltak. Szörnyű fajdalmat éreztem kitolás előtt és alatt. Ha nincs a vákum én is úgy éreztem ott halunk meg mindketten.