Csak a kitolásnál szoktak ordítani?

Hát erre nagyon eltérő válaszokat fogsz kapni, mert mindenkinél más. :)

Én pl. a vajúdást (mivel nagyon gyorsan és erősen jöttek a fájásaim szinte bevezetés nélkül) így sokkal rosszabbul viseltem, én speciel akkor kiabáltam kicsit.

Kitoláskor már örültem hogy mindjárt vége, plusz a levegőt jól venni, meg tolni egyszerre nekem nem ment volna úgy hogy még közben ordítok is.

Amúgy meg mikor ott vagy az adott szituációban, hidd el hogy annyira nem fog érdekelni hogy ordítasz e vagy mi van hogy hihetetlen :)

Sőt a segítő személyzetet (szülésznő, orvos) sem fogja érdekelni (hacsak nem különösen bunkók) max. akkor szólnak, ha emiatt hogy kiabálsz nem figyelsz a fájás ellihegésére pl.vagy a tolásra.

Nekem mikor kijött a feje, válla, ott semmi hangom nem volt már, sőt ahogy a fejecskéje kint volt, már semmi fájdalmat nem éreztem, és mikor megláttam, én voltam a legboldogabb ember :))

Hàt én azt hittem nem fogok orditani,tévedtem.Igenis a vajudàs alatt nagyon nyüszitettem,nem is ordibàltam inkàbb jajgatàs,vagy elnyomott sohaj volt.De amikor felkerültem a szülöàgyra és jöttek a fäjàsok,és nem nyomhattam,elkellett sohajtanom,mert a buork nem repedt még meg,na az nagyon szörnyü volt.Igen sikitottam,de közben volt eröm 3-szor is elmondani,hogy elnézést,de muszàly vagyok kiabàlni.A doki azt mondta,ahogy jol esik:)És közben felettem,meg mellettem lévö szobàba is kiabàltak:):)

Ja <aztàn a végén szoltam hogy nagyon égetö érzés van,akkor a doki vigyorgott,mert ez volt az utolso 10 percem szülésböl.A tolofàjàs nekem nem volt ANNYIRA KELLEMETLEN,MINT MAGA A VAJUDÀS.

Szia!

első babánál 12 órát vajúdtam+ oxitocin ment, így az átmenet nélküli gyors fájásokra hangingerrel reagáltam. Aztán a kitolásnál meg annyira lefáradtam, hogy nem bírtam nyomni, és a nagyon erős fájdalmak miatt még mindig nyöszörögtem (pedig már tudom, nem azt kell) Hatalmas tanulság volt nekem.A 2-nál tudom már, hogy nagyjából mikor mit kell, hova kell az energia stb.

Én sem a vajúdásnál, sem a kitolásnál nem ordítottam. A vajúdás fájt, de a levegővételre, meg a fájások "elszuszogására" kell koncentrálni, eszembe se jutott kiabálni, másra kell az energia. Ha az elfogy, az nagyon veszélyes az anyukára és a babára nézve is, és ha a végére nem lesz erőd, császárral kell befejezni...

A kitolás nekem már nem fájt, akkor a fájásoknál kell nyomni, tehát nem éreztem a fájást, csak azt az érzést, hogy feszít a kisfiam, ahogy bújik ki szépen lassan. De nekem az már öröm volt, és ott volt a tudat, hogy mindjárt találkozunk. Azt sem szerettem volna, ha az lett volna az első, amit meghall a kinti világból, hogy üvölt az anyukája...

Azt tanácsolom, hogy ne nézegess szülésvideókat, mert csak felizgatod magad. :o) Egyáltalán nem mindenkinek olyan olyan szörnyű a szülés, mint ahogyan ábrázolni szokták, nekem például csak kellemes emlékeim vannak, az első fájást követő 8 óra múlva már meg is lett a baba, ebből a 8 órából másfél órányi volt az a nagyon nagy fájdalom.

Gyönyörű szülést, és kellemes babavárát kívánok neked!