Megpróbálnátok leirni a szülési fájdalmakat? Hol fáj? Mihez hasonlitható? Kitolásnál olyan mintha szétszakadnál?

Hol fáj ? mindenhol fáj :) nekem spec. egy nagyon erős görcs ami kihatott mindenhova szinte a fájás alatt mozogni se tudsz csak azt várod h vége legyen, kb. 40-50mp-ig tart egy utána kis szünet.

A kitolásnál nekem ugyanaz a fájdalom volt csak kitolási , nyomási érzéssel ugyanúgy szünet és vártuk a következő fájást... de volt olyan is h nem volt fájás mégis nyomtam de a doki akkor mondja h állj mert nem fájás alatt nyomsz .. Ő érzi a hasadon vagy mit tapintott nekem h ez tényleges fájás vagy csak nyomtam a semmibe.

Én nem éreztem h szétszakadok csak azt vártam h legyen már vége és arra gondoltam innen már nincs visszaút ki kell nyomnom!...igaz ez függ a baba méretétől egy nagy babát megszülni azért .... nekem 3200gr-al született épp elég volt megszülni Őt is :)

Kitartást! és ne parázz előtte h milyen lesz erre úgyse lehet felkészülni, én nem féltem egy percig se!!! menni fog!

Jól leírta az első válaszoló.

A fájás az tényleg mindenhol fáj.

Egy nagyon nagy keményedés iszonyat erős görccsel, ami mindenhova kisugárzik, még levegőt is alig kapni miatta, ezért is kell figyelni közben a légzésre, mert pl. ha rajtam múlt volna, addig az egy percig nem vettem volna levegőt, mert úgy éreztem úgy könnyebb lenne elviselni!

A kitolásnál én a nyomásingert szinte nem is éreztem, mert nekem olyan érzés volt, hogy mindjárt szétszakadok.

Annyira feszített, hogy az iszonyú, éreztem, ahogy halad előre a pici buksija és a végén már mindenhol erősen feszít!

Még rosszabbnak éltem meg ezt, mint a vajúdást (gondolom, mert nem erre számítottam, ugye azt hallani, hogy a vajúdás nagyon nehéz, iszonyat fájdalmas, de a kitolásról mindenki ódákat zeng, hogy milyen megkönnyebbülés, sokkal jobb, mint a vajúdás)!

Szóval mindenkinél máshogy van, az csak akkor derül ki, hogy te mennyire éled meg fájdalmasan a vajúdást és rossznak vagy épp jónak a kitolást, amikor ott leszel.

Könnyű, gyors szülést kívánok neked!

Nekem olyan volt mint a lábikragörcs, csak hasban. Tényleg nem lehet szinte levegőt sem kapni. Ami még nagyon rossz volt, hogy nem csak a fájdalmat éreztem, hanem a fájás alatt rosszul is voltam. Hányingerem is volt.

A kitolásnál én kiáltottam fel, hogy mindjárt szétszakadok. Na a dokim akkor vágott. Azután már nem volt ez a szétszakadási érzés és hamar meglett a baba is.

Persze utólag jó lett volna gátmetszés nélkül, mármint a felépülés miatt, de ott és akkor nagyon sokat segített a gátmetszés...

A vajúdás alatt nekem csinálták a fájásokat, mert fájásgyengeségem volt. Na, fájt is rendesen. Olyan "mozdulni sem bírok, amíg el nem múlik" típusú fájások voltak. Csak és kizárólag labdán ülve tudtam elviselni. Amikor álltam, akkor olyan volt, mintha az egész testem szét akarna szakadni.

A kitolás viszont nem fájt. Éreztem, hogy jön az összehúzódás, elkezdtem nyomni, és akkor már nem éreztem, hogy fájna. Kellemetlen volt, az biztos, elvégre mégiscsak egy 3 kilós leányzó igyekezett kifelé. :) Nekem inkább fárasztó volt. Az összehúzódások végén már alig tudtam nyomni. Mondjuk szerencsém volt, 4 összehúzódás volt összesen- összehúzódásonként 3-4 nyomás-, és már kint is volt. Szóval nekem a vajúdás ezerszer rosszabb volt.

nekem a hasam alja fájt. olyan, mint egy erőteljes izomgörcs ami fokozatosan erősödik, majd gyengül. és ez jön egyre sűrűbben. de tulajdonképpen tényleg izomgörcsről van szó, a méh izomzatáról.

csak egy lábikragörcsöt szorozz be többszörösével. hiába szépítjük, nem kellemes.

Nekem vajúdáskor az volt az érzésem, h egy öngyújtóval perzselik a derekam. Kétszer hátra is nyúltam, h biztos nem ég valami a hátamon?:)

Utána mikor már nyitva voltam, csak a méhszáj pereme volt, akkor az egész testre kiterjedő erős görcsök voltak, pont olyan, mint amikor csikar a hasad, csak sokkal rosszabb, nem tudtam levegőt venni, megmozdulni, míg tartott. De az sem olyan volt, h hirtelen vágott belém, éreztem, h jön a görcs, egyre erősebb, mikor már nem bírtam volna, akkor kezdett enyhülni, majd teljesen elmúlt. Mint egy hullámvasút.Ezek már tolófájások voltak, de nem volt szabad nyomnom, azért volt ennyire kellemetlen. Mikor végre nyomhattam, akkor minden figyelmemet t a nyomásra fordítottam, nem is fájt, éreztem, h jön, nagy levegő, és nyomtam, míg gondoltam, bírtam, közben és utána sem fájt.

Mondta az orvos, h minden második fájást pihegjek el, én meg rávágtam, h szó sem lehet róla, így nem fáj, tehát nyomok mindig, f@sza kiscsávó, kibírja:) És bírta, kb 5-6 nyomásra meglett. Közben mérték persze a szívhangját, ezért voltam biztos benne, h nem esik baja.

Mikor kijött, a szülésznő barátnőm köszöntötte, h szia, te gyorsvonat:)

Mikor jött a feje, az első kibukkanásnál oldalt volt az orrocskája, nem lefelé állt, (tehát az apja felé nézett, nem lefelé az ágyra), és visszacsúszott. Akkor mondtam, h na ezt nem játsszuk, ne szórakozz velem drágám, az nagyon fájt, de a következőnél kibújt. Mondjuk én láttam a szülésznőm kezében megvillanni az ollót, a gátmetszéskor, azóta is rémálmaim vannak ettől, pedig nem fájt:)

Feszít nagyon, tényleg azt gondolod, h szétszakadsz, de nyugi, általában vágnak, azt pedig nem érzed.

Egyébként a legrosszabb, legalábbis nekem, a varrás volt, sziszegtem, ugráltam, már az orvos rám szólt...