Félek, hogy pánikba esek kitolásnál! Más volt így? Végül tudtad uralni a helyzetet?

A kitolás a legjobb része! Akkor már nagyon közel vagy a végéhez, és tevékeny részese lehetsz a történéseknek. Mert míg csak vajúdsz, az csak túlélés.

Én is mindenfélétől rettegtem, de amikor már ott vagy a szülőszobán, szinte maguktól mennek a dolgok. Egyszerűen eszembe sem jutott, hogy aggódnom kellene, minden történt, zajlott, ahogy kell, mindig az épp aktuális dolgokra figyeltem, és nem gondoltam bele hülyeségekbe, hogy mi lesz, ha.....pedig egyébként ez nagyon jellemző rám. Szerintem olyankor átkapcsol az agy, hogy csak magadra és a babára koncentrálhass, minden más felesleges gondolatot kiszűr!

utolsó vagyok

én egyébként konkrétan nem éreztem egyik babámat sem a szülőcsatornában, csak amikor már nagyon közel voltak, kint volt majdnem a fejük búbja. De addig csak azt éreztem, hogy jönnek a tolófájások, és mennyire fantasztikus, hogy nyomhatok (szinte önkéntelenül is nyom a test olyankor, tolja ki a babát), és megint egy kicsivel kijjebb került a baba! Azt éreztem, hogy feszít, de igazán nem is tudatosult bennem, hogy akkor most épp hol tart a baba, milyen akadályokon jön végig.

Amikor meg a doki odahívja apát, hogy nézze meg, már látszik a baba feje búbja....na az valami csodás! Akkor erőt kaptam mindkét esetben, mikor ide értünk a szülésnél, mintha belöktek volna a célszalagon! :-) Hisz onnan már 1-2 nyomás az egész.

Van, akinek maga a kitolás is csak 3-4 nyomás....én tovább nyomogattam mindkettőt, de szerencsére nagyon ügyesen kibújtak .-)

én sem éreztem, hogy a szülőcsatornában van már a baba- pedig a doki mutatta az ujján, az első ujjpercét fogta, hogy ennyire van a feje... egyébként 3-4nyomás alatt lett meg nekem is a második babám. Az első valamivel tovább tartott.

NEm fogsz pánikba esni, mert eszedbe sem fog jutni. Mikor odakerülsz hogy nyomni kell, akkor fekszel, lélegzel, koncentrálsz, figyelsz az orvosra és a szülésznőre... és menni fog minden- hidd el. Az hogy gátmetszés vagy bármi más észre sem fogod venni- hidd el!!

Ha túl leszel a szülésen, írd meg hogy volt!!

Én is pánikba estem.

1/2 óra kórházi vajúdás után már tolófájásaim voltak, gondolhatod! Még ott akartam felkészülni rá...

Jött a doki, a szülésznő meg a takarítónő, felhúzták a lábam, hogy szülünk, nyomjak!

MIIIII??????

Óriásra nyílt riadt szemekkel próbáltam fogni az oktatást, amit ott helyben kaptam.

De nagyon jól csinálják a dokik. Mindent elmondanak ott helyben.

Az első tolófájást elmisszeltem, csak a lábammal nyomtam a dokit és a takarítónőt.

A másodiknál már próbáltam levegőt venni, fejet emelni, állat leszorítani, ez volt a tanulós fájás.

A harmadiknál már tudtam, hogy hogy kell, csak nem bírtam még erővel.

A negyediknél annyira biztattak, hogy a harmadik nagy szusznál kitoltam (már kértem gátmetszést, mert nem éreztem több erőt).

De nem fájt, mert annyira kell koncentrálni.

Csak be van ijedve az ember, és úgy érzi, ez lehetetlen, de bízni kell magadban, ki fog jönni!

Itt nagyon számít az önbizalom, hogy bízol a testedben.

Mondjuk és egy fikarcnyit sem bíztam, mégis kijött.

10 percnél nem lehetett több!

Sok sikert! Ne félj!

Azt tényleg nem lehet érezni, hogy a baba már ott van a szülőcsatornában, vagy hogy épp hol van.

Azt érzed, hogy feszít valami.

Akkor jön a fájás, akkor az löki ki belőled, de nem érzed, mert neked meg segítened kell.

Ja és hasból kell tolni, nem lábbal, ahogy én csináltam.

Esetleg gyakorolhatod otthon, akkor hamarabb kinyomod!!!

Nekem azt mondták, pisiljen ide, kakáljon ide!!!!