Kismamák, mért féltek ennyire a szüléstől?
Lehet kicsit- nagyon- provokatív a kérdés, de komolyan érdekelne. Minden második nap olvasni olyan kérdést, hogy "választhatom-e a császárt". Elmondanám, hogy normál esetben semmivel sem kisebb a kockázata, mint a természetes szülésnek (sem a babára, sem anyára nézve). Mellesleg sokkal tovább tart felépülni, általában nehezebb a szoptatás, fájdalmasabb a gyógyulás.
Természetesen egész más, ha indokolt (harántfekvés, magas vérnyomás, bármilyen betegség stb). De normál esetben miért??? Semmivel nem jobb a babának, mint ahogy sokan érvelnek mellette. (ugyanúgy felléphet oxigénhiány; amikor a 3. gyerekem szültem, a kórteremben az egyik anyuka babáját megvágták :O)
Ez nem kitaláció, pár tény:
Kockázatok és komplikációk az anyára nézve:
A következő veszélyek bármilyen hasi műtéttel kapcsolatban érvényesek.
Fertőzés: A fertőzés megtörténhet a hasi vágáson, a méhben vagy más medencetáji szervekben.
Vérzés, vérveszteség: Egy császármetszés során az anyuka több vért veszít, mint egy hagyományos szülésnél. Ez anémiához (vérveszteséghez) vagy vérátömlesztéshez vezethet (100-nól 1-6 nőnek lesz szüksége vérátömlesztésre).
Szervek sérülése: Belső szervek lehetséges sérülése (Például: hólyag, belek) (minden 100 esetből kétszer fordul elő).
Letapadás: Kialakulhatnak hegszövetek a medencetájékon, amelyek elzáródást és fájdalmat okozhatnak. Ez olyan jövőbeli terhességi komplikációkhoz is vezethet, mint a placenta previa vagy a méhlepény leválás.
Meghosszabbított kórházban tartózkodás: Egy császármetszés után, általában a szülés után 3-5 napig tartanak a kórházban, ha nem léptek fel komplikációk.
Hosszabb gyógyulási idő: A felépüléshez szükséges idő néhány héttől pár hónapig terjed egy császármetszés után, mely hatással lehet a babáddal való kapcsolatodra (14-ből 1 nő tapasztal fájdalmat a metszés mentén, 6 vagy több hónappal a műtét után).
Gyógyszerek által kiváltott reakciók: A tested negatívan reagálhat az érzéstelenítőre vagy a műtét után bevett gyógyszerekre.
További műtétek veszélye: Például: méheltávolítás, hólyag műtét vagy egy újabb császármetszés
Gyermekágyi halálozás: A császármetszések esetében magasabb a gyermekágyi halálozások aránya, mint a hagyományos szüléseknél.
Érzelmi reakciók: A császározott nők negatív élményként élhetik meg a szülést és gondok adódhatnak az anya és a baba közti kapcsolatban.
Kockázatok és komplikációk a babára nézve:
Koraszülés: Ha a fogamzási dátumot rosszul számolták ki, a császármetszéssel világra segített baba még fejletlen lehet és alacsony súllyal születhet.
Légzési problémák: A császármetszéssel világra jött babáknál gyakrabban fordulnak elő légzési és légzőszervi problémák. Néhány kutatás eredményei szerint gyakrabban van szükség segítségre a császármetszések során, mint hüvelyi szülésnél.
Alacsony APGAR értékek: Alacsony APGAR értékeket eredményezhet az érzéstelenítő, a szülés előtti magzati problémák és a szülés közbeni stimuláció hiánya (a hüvelyi szülés természetes stimulációt biztosít a baba számára a szülőcsatornában).
Magzati sérülés: Nagyon ritkán előfordul, hogy a babát megkarcolják vagy megvágják a metszés közben (100 esetből 1-2-szer fordul elő ilyen).
Akkor miről beszélünk?? (Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett, de tényeket is írni szerettem volna)
Én azért választottam a császárt, mert nem akartam indítást és éreztem, h nem tudnám megszülni a babát. Mint kiderült, nem is tudtam volna a mérete miatt. Az orvosom mondta utólag.
Másodjára meg azért választanám a császárt, mert már tudom, h milyen. Járt utat.. tudod.
De miért kell másokkal foglalkozni? Neked attól rosszabb lesz hogy Kiss Mariska inkább császárral szül??? Állandóan ez megy, hogy más miért szül császárral, miért nem szoptat, miért használ bébikompot, miért ad tejet stb...
Mindenki azt csinálja amit jónak érez.
Oké, értem, hogy csak érdeklődsz, nem támadni akartalak... leírtam az érveimet.
Azoknak még akik az mellett vannak, hogy lebeszéljék azokat, akik császárt szeretnének, olyan éreveket szoktak felhozni hogy
nem biztos, hogy reped
nem biztos, hogy sérül
nem biztos, hogy kitágul
ha a hüvely sérül, akkor lehet korrigáló műtétet kérni (mert ez nem műtét és igen kellemes beavatkozás...hahaha)
egy jó orvos látja
Én, aki hajlok a császár felé, úgy érzem és szerintem nem vagyok egyedül, nem valami meggyőző érvek ezek. Egyrészt a jó orvos lutri, vannak esetek, amikor nem tudsz választani. Másrészt az összes többi érv, hogy én nem tágultam, vagy én nem repedtem vagy én pikk pakk felépültem... hát oké, de Gizi, meg Maris, meg Juci nem és tágult és/vagy repedt és/vagy bizony a doki nem hozott olyan döntést, hogy időben kivegye a gyereket inkább.
Ez kicsit off lesz most, de leírom, mert feljött. Mivel külföldön élek és itt természetes dolog itthon szülni, természetsen utána olvastam ennek is. Nálunk azt javasoljk, hogy első gyereket inkább kórházban és utána a többi mehet otthon. Sőt! Olyanok is írták ezt, akik több gyereket hoztak a világra. Aki elsőre is ezt választotta annak egy rémálom volt, aki többedgyére, annak a legszuperebb az összes szülése közül.
Viszont a többség itt is kórházban szül.
Még valamit. Abban az időben, amikor bevezették a kórházi szülést ez ellen is sokan ódzkodtak. Idegennek tartották és természetellenesnek. Pár évtized elteltével, mi már ezt el sem tudjuk képzelni, hogy ettől hogy ódzkodhatott valaki. Szerintem a császár ugyanez. Az elején rengeteg komplikáció volt, rengeteg negatív tapasztalat, aztán az orvosok szépen lassan egyre több rutint szereztek benne, egyre jobban kiismerték, egyre több tanulmány készült, egyre rutniosabb ez is. Életmentő esetekben már teljesen elfogadott, senki sem ellenzi. A császározási technika is fejlődik, már nem függőlegesen vágnak, sőt! Már vannak orvosok, akik ifekezetten olyan varrást használnak, ahol az anyuka pár órával a műtét után felkelhet és gyorsabban is gyógyul.
El kell fogadni, hogy a császár egy létező dolog, mint ahogy a szüléstől való félelem is. Mind mások vagyunk, a szülést is mind másként éljük meg, mint a terhességet, a szoptatást és az anyaságot is. Ne akarjuk rátuszkolni (és itt most nem rád célzok kérdező, csak általánosságban beszélek) a másikra azt, ami nekünk jó, mert az a tuti.
Hagyjuk, hogy döntse el mindenki. Ahogy érzi, a lényeg pedig legyen az, hogy utólag ne bánja meg. Mert szerintem ez a legfontosabb.
"ott haltam meg majdnem", "majdnem meghalt a gyerek", "kitépték belőlem", "kinyomták belőlem, üvöltöttem a fájdalomtól", "nem foglalkozott senki velem, ott hagytak majdnem meghalni", "végbelem is repedt", "hónapokig nem tudtam ülni", "hónapok teltek el, de még mindig fáj ha állok", "egy éve, de még mindig fáj a szex", "soha többé nem akarom ezt átélni", "könyörögtem, hogy adjanak valami annyira fájt", "üvöltöttem a fájdalomtól és azt mondták ne hisztizzek, senki se foglalkozott velem", "észre sem vették, hogy majdnem megfulladt a gyerek", "elakadt alig bírták kihúzni", "akkora aranyereim lettek a nyomástól, hogy amiatt is üvöltöttem a fájdalomtól hetekig" stb. stb.
Aztán ezek vagy igazak, vagy nem, de legalább minden második szüléstörténet olyan, hogy az embernek az élettől is elmegy a kedve, az egésznek az a lényege, hogy mekkora szar, veszedelmes és fájdalmas dolog, és majdnem meghalt vagy ő vagy a gyerek és senki se törődött velük és nem vették észre, és maga a pokol és borzadály és és és... én nem csodálom, hogy sokan úgy beszarnak az egésztől, hogy a császár úgy tűnik, hogy jó-jó, szenvedés kicsit a műtét után, de ahhoz képest, amit egyesek előadnak...
Egyébként 24- es, hogy miért foglalkozunk egymással (IS)
1) ha valaki nem kíváncsi más véleményére, nem jön ide. És az ember az esetek többségében próbálja védeni az igazát, érvel mellette, miért így csinálja, mi terelte erre, miért nem tetszik neki a másik út (nemcsak ezen a téren, hanem minden más témában is, pl ugyanúgy egy munkahelyi megbeszélésen, ha olyan jellegű a munka)
2) ebbe a "vita" is beletartozik (bár lehet kulturáltan vitázni, és egymást "anyázni"- ez utóbbi nem tetszik)
3) ha elolvas valaki egy kérdést (nem mindig, de gyakran), akarva- akaratlanul elgondolkodik rajta
4) bár biztos sokan nekem estek ezért- "unatkozó" otthonülő háziasszonyok vagyunk (többnyire), jó "csámcsogni" különböző dolgokon.
Mondjuk a kérdésben szereplő érzelmi reakció szerintem annyiból nem állja meg a helyét, hogy aki kéri a császárt az nem lesz szomorú meg nem kudarcként éli meg, ez azoknál probléma, akiknek telebeszélték a fejét, hogy az nem is szülés és béna, ha nem sikerül és valami miatt nem választás alapján, hanem muszájból császározni kell.
A koraszülés meg olyan, hogy ugye azt nem gondolod komolyan, hogy az előre tervezett császárt mindössze a dátum alapján megcsinálják? Azért nem hülye az orvos, megnéz mindent, amit kell mielőtt kiszedik a gyereket, nem csak ránéz a naptárra, hogy na már biztos jó az időpont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!